Volt idő, amikor a filmek vége nemcsak a történet lezárását jelentette, hanem egy könnyed, felszabadító pillanatot is. A stáblista után jöttek a bakiparádék: elrontott jelenetek, elszúrt mozdulatok, váratlan nevetések. Ezek a kis extrák közelebb hozták a színészeket a nézőkhöz, és emlékezetes lezárást adtak a filmélménynek. Ma viszont egyre ritkábban találkozunk ilyen jelenetekkel. A helyüket átvették a folytatásokat előkészítő, komoly hangvételű stáblista utáni jelenetek, vagy egyszerűen semmi nem követi a filmet. Egy filmes hagyomány születése A bakik eredetileg nem a nagyközönségnek készültek. A filmstúdiók a 20. század közepén inkább belső szórakoztatásként gyűjtötték össze ezeket a jeleneteket. Később azonban a nézők is