Gyerekként imádtam a halat, és úgy általában minden húsos ételt. Sok szép emlék kötődik a közös, vidám családi evésekhez, de akad olyan emlék is, amelyre nem szeretek gondolni. Tízéves koromban egyszer megakadt a torkomon egy nagyobb szálka. Néhány másodperc volt az egész, de máig élénken emlékszem az ijedtségre és a fuldoklás érzésére. A rossz élmény meghatározta a halételekhez való viszonyulásomat: halból csak szálkamenteset veszek, ösztönből óvatos vagyok. Bizonyára másokkal is történt hasonló eset. A legtöbben megússzák néhány másodpercnyi kellemetlenséggel, de nem minden történet ér véget ilyen könnyen. Van, akinek percekig tart a küzdelem, és olyan is, akinek orvosi segítség kell.