Nincs olyan időszak az ember életében, amikor – sok más érzés és lelkiállapot mellett – ne élne benne valamilyen félelem. Nagymamáink és az ő nagyszüleik egészen különös dolgok miatt féltek. Ha valaki meghalt a házban, letakarták a tükröket, sőt néha a képeket is, nehogy az elhunyt lelke visszataláljon. Féltek a vihartól, amely egyetlen éjszaka alatt tehette tönkre az egész évi munkát. Féltek az égiek haragjától, ítéletétől, tetteik következményeitől, és mindezt nagyon is valóságosnak érezték. A világ azóta csendben átrendeződött. A félelmek nem tűntek el, csak más alakot öltöttek. A vezetékes telefon még alig néhány évtizede is különlegességnek számított, ma pedig