Nem kell paranoiásnak lenni ahhoz, hogy aggasszon a Világgazdasági Fórum

2023.01.04.
Olvasási idő: 6 perc

A Világgazdasági Fórum (WEF) és annak alapítója és ügyvezető elnöke, Klaus Schwab professzor számos őrült összeesküvés-elmélet tárgya. Ezt a civil szervezetet, amely idén januárban ismét politikusokat, üzleti vezetőket, újságírókat, akadémikusokat és különféle hírességeket hoz össze Davosban, többek között azzal vádolják, hogy pedofilok titkos szervezete, akik a Covid-19 világjárványt arra használták fel, hogy gyermekek vérét vegyét, hogy siettessék egy új sátáni világrend megalakulását. Ez a felvetés valóban nevetséges, ettől függetlenül a Világgazdasági Fórumot nem szabad félvállról venni.

A világpolitikára gyakorolt hatalma igen jelentős, ami bizony sokakban bizalmatlanságot szül. Valamikor régen a WEF a gazdasági globalizáció szükségességét és előnyeit helyezte előtérbe. Ez azonban már évek óta nem így van. Schwab úgy véli, hogy a világnak szüksége van egy „nagy visszaállításra” vagy angolul csak „Great Reset-re”.

A Covid a WEF honlapja szerint, amely a világra váró globális újraindítást magyarázza, feltárta „több rendszer – az egészségügytől és a pénzügyektől az energiáig és az oktatásig – összes következetlenségét, elégtelenségét és ellentmondását”. Az egész bolygónak új „társadalmi szerződésre” van szüksége, hogy átformálja „a globális kapcsolatok jövőbeli állapotát, a nemzetgazdaságok irányát, a társadalmak prioritásait, az üzleti modellek jellegét és a globális közkincsek kezelését”.

Ez aztán a lista. De vajon milyen jelzőkkel kellene jellemezni egy olyan szervezetet, amely 8 milliárd ember, 195 ország, a nemzetközi kapcsolatok, a szociálpolitika és a világgazdaság újjászervezését kívánja koordinálni? Olyan szavak juthatnak eszünkbe, mint a „téveszme” és a „megalomániás”.

A Schwab által a világ újraindításáról alkotott vízió kulcsfogalma az „érdekeltek kapitalizmusa”. Schwab alapvető elkötelezettsége az olyan politikai és gazdasági megállapodások mellett szól, amelyeket korábban korporativizmusnak neveztek. A korporativizmus egy tág fogalom. A Mussolini Olaszországában alkalmazott hiper-autoritárius változattól a Schwab által leírt típusú, a háború utáni Nyugat-Európában működő munkás-főnök struktúrákig terjedhet. A korporativizmus minden formája azonban osztozik néhány közös dologban.

Az egyik a piaci verseny korlátozásának szükségessége a társadalmi kohézió megőrzése érdekében. A másik a különböző társadalmi és gazdasági szektorok reprezentatív csoportjai közötti együttműködés előírása – egy folyamat, amelyet a közjó érdekében a kormányzati tisztviselők felügyelnek és szükség esetén kikényszerítenek.

Kérdezhetnénk, hogy lehet ebből baj? A válasz: naná.

Először is, a korporativizmus – beleértve annak schwabi változatát is – nem nagy szabadságpárti. Az egész a gazdasági és szociálpolitikával kapcsolatos konszenzus kialakításáról, majd fenntartásáról szól. Emiatt a korporativizmus nem bírja jól az ellenvéleményt. Sőt, nem tűri, hogy bárki vagy bármi ellene lépjen fel, legyen szó akár az adókulcsokról, akár az éghajlatváltozásról.

A korporativizmus nyelve, akárcsak a Schwab-féle WEF-é, lehet, hogy az összehangolt konzultációról szól, de a napirend mégis az irányításról szól. Mert ami számít, az a nézetek harmonizálása, függetlenül attól, hogy mennyire abszurd az ötlet, vagy milyen magas a szabadság ára.

Ez nemcsak csoportgondolkodást eredményez. Ösztönzi a konszenzust vitatók kirekesztését. Ha fenntartásaid vannak, mondjuk, a nyitott határokkal kapcsolatban, ne lepődj meg, ha idegengyűlölőnek bélyegeznek meg. Ha elutasítod, hogy a munkavállalóid szakszervezetbe tömörüljenek, valószínűleg piaci fundamentalista vagy, aki az alkalmazottait puszta tárgyként kezeli. Ha nemtetszésedet fejezed ki a COVID-19 lezárásokkal kapcsolatban, vírustagadó vagy.

Egy másik probléma a korporativizmus által szorgalmazott összejátszás és cimboraság. A korporatista struktúrák elősegítik a vállalatok és a kormányok közötti ügyfél-patrónus kapcsolatokat. Ez pedig bennfenteseket és kívülállókat szül.

A bennfentesek azok a vállalatok, amelyek csatlakoznak a konszenzushoz, eljátsszák a „mi együttműködünk” játékot, és következésképpen nagyon jól járnak a kormányokkal való kényelmes kapcsolataikból. A kívülállók azok, akiknek nincsenek meg az erőforrásaik, magyarul pénzük ahhoz, hogy megkenjék az érdekelteket. Ilyen például az a fiatal vállalkozó, akinek van egy nagyszerű ötlete, amely forradalmasíthat egy egész gazdasági ágazatot, de nem rendelkezik politikai kapcsolatokkal. Pedig a politikai kapcsolatok bizony aranyat érnek, elég csak a kriptotérben garázdálkodó Sam Bankman-Friedre gondolni. Ezenfelül a régóta működő vállalatok ritkán haboznak felhasználni kapcsolataikat a szabályozási környezet kialakítására, ami persze megnehezíti a kisvállalkozók piaci versenyét.

Végezetül, a korporativizmus magasról tesz a demokráciára. A hangsúly azon van, hogy a bennfentesek egymással tárgyaljanak, majd a lakosság elé tárják a kész tényeket. A Schwab-féle modellben nincs sok lehetőség arra, hogy a lakosság szélesebb rétegei hozzájáruljanak a döntéshozatali folyamathoz. Sőt, a modell minden alulról jövő kezdeményezésnek kíméletlenül neki megy.

A korporatista módszereknek azonban megvan az ára. Gazdasági szinten visszatartja az innovációt, rugalmatlan munkaerőpiacokat hoz létre, amelyeket olyan szakszervezetek uralnak, amelyek prioritása a status quo fenntartása, és a piacot a jó kapcsolatokkal rendelkező vállalkozások kiváltságaival teszi totálisan tönkre.

Politikai szempontból a korporativizmusnak még az enyhébb formái is jelentősen megfosztják a választókat jogaiktól, és egyre több fontos döntést adnak a felelősségre nem vonható bürokraták kezébe. Az EU irányítási struktúrái sok szempontból jól példázzák ezeket a konstrukciókat.

Ez pedig visszavezet minket a WEF-hez, amely nem rendelkezik formális politikai hatalommal, és senkit sem kényszeríthet semmire. Ennek ellenére 1971-es megalapítása óta olyan szervezetté vált, amely a világot felülről lefelé irányító emberek gyűjtőtégelye. A politológus Samuel P. Huntington 2004-ben megjelent Halott lelkek című esszéjében ezt a prototípust „davosi embernek” nevezte.

Ezt az elnevezést sem Schwab-nak, sem a WEF-nek nem sikerült még levetnie magáról. Huntington rövid leírása szerint a davosi ember „akadémikusok, nemzetközi köztisztviselők és globális vállalatok vezetői, valamint sikeres csúcstechnológiai vállalkozók, akik hasonlóan gondolkodtak, és hajlamosak voltak a nemzeti lojalitásokat és határokat a múlt maradványainak tekinteni. A davosi ember leplezetlen megvetéssel tekintett azokra is, akik nem tartottak a programmal – bármi is legyen a program tartalma” -, sugallta Huntington.

Ebben rejlik a WEF legnagyobb problémája. Az egy dolog, hogy az emberek nemzetközi keretek között összegyűlnek, hogy megvitassák a problémákat, megosszák egymással a meglátásaikat és hálózatot építsenek. Üzleti vezetők, politikusok és a nem kormányzati szervezetek képviselői állandóan ezt teszik.

Más dolog, ha egy olyan szervezet, mint a WEF úgy dönt, hogy eljött az ideje, hogy felülről lefelé átrendezze a világot, és a bolygót a korporativizmus képére formálja át. Az ideál, amelyet Schwab a beszédeiből és írásaiból ítélve megcéloz, valami olyasmi, ami egy globalizált EU-hoz hasonlít, ahol a nemzetek feletti és mélyen gyökerező bürokratikus módszereket nemzetközi szintre ültetik át, és a hatalom karjait megbízható davosi férfiak és nők kezébe adják.

Bárki, aki hisz még az olyan dolgok megőrzésében, mint a szabadság, a szuverenitás és a hatalom decentralizációja, jobb, ha árgus szemekkel figyeli a WEF-et.

Zsófi

Minden érdekel, ami izgalmas, innovatív vagy meghökkentő – legyen szó technológiáról, gazdaságról vagy váratlan fordulatokról a nagyvilágban. Ezek a témák kizökkentenek a hétköznapokból, és új nézőpontokat mutatnak meg.

Legfrissebb hírek

Simpson poén

Elképesztő kutatómunka állt egyetlen poén mögött

Meglepő módon egyetlen poén is több hétnyi kutatómunkát jelentett a The Simpsons legendás forgatókönyvírója számára. Josh Weinstein elárulta: egy 28 éves vicchez olyan aprólékos kutatásra volt szükség, ami szinte filmbe illő. Amikor
nukleáris háború

Mennyi ideig tartana egy nukleáris háború?

Az Egyesült Államok reakciója egy nukleáris támadásra szigorúan titkos, de a Washington Post lépésről lépésre rekonstruálta, mi történne, ha egy ellenséges ország nukleáris rakétát lőne Amerika felé. És eljő az apokalipszis! Mi
lengyel piramisok

Ősi „lengyel piramisokat” tártak fel

Lengyelország középső részén, egy természetvédelmi területen újabb ősi megalitikus síremlékeket tártak fel – ezek az impozáns, több mint 5500 éves építmények méretük miatt a „lengyel piramisok” nevet kapták. Titokzatos sírhalmok Poznańi régészek
ősi technológia

10 ősi technológia, ami megkérdőjelezi történelmünket

Sokan úgy gondolják, hogy a technológiai fejlődés csak az ipari forradalommal kezdődött. Mégis akadnak olyan régészeti leletek, amelyek arra utalnak: ősi civilizációk már több ezer évvel ezelőtt is meglepően fejlett eszközöket használtak
hu_HUHungarian

Mielőtt továbblépnél