A NATO részvétele az ukrán háborúban egyesek szerint egy szélesebb globalista menetrend része. E szerint az ukrán háború nem a nyugati érdekek vagy az európai biztonság védelmét célzó kezdeményezések miatt zajlik. A jelenlegi konfliktus egy proxyháború Ukrajnában, amelyet a nyugati elit már 2014 óta táplál és bátorít.
A cél nem is a béke, hanem a konfliktus?
A kritikusok szerint a végső cél nem Ukrajna szuverenitásának védelme, hanem egy nagyobb konfliktus szítása a Kelet és a Nyugat között. Ez végső soron egy világháborúhoz vezethet, amely csak a hatalmon lévők javát szolgálja.
A NATO Ukrajnában tett lépéseit a szerepek felcserélése esetén mélyen provokatívnak tartanának sokan. Képzeljük el például, ha Oroszország egy sor destabilizáló tevékenységben és katonai műveletben venne részt Mexikóban. Ez hasonlítana a NATO jelenlegi ukrajnai részvételéhez. Egy ilyen forgatókönyv szerint nem lenne meglepő, ha az Egyesült Államok késztetést érezne a megelőző cselekvésre – ahogy Oroszország is tette ezt Ukrajnában. Ez a hipotetikus gondolatjáték rávilágít arra a kettős mércére, amely gyakran kíséri a globális geopolitikát. Ahol az egyik fél által védekezésnek ítélt cselekedeteket a másik fél agresszívnek tekinti.
Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus elkerülhetetlensége ezen álláspont szerint a NATO szándékos fellépésének közvetlen következménye. Itt nincs jelentősége annak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök Oroszország legjobb érdekeit szem előtt tartva cselekszik-e vagy sem. Ami számít, az az, hogy a NATO olyan feltételeket teremtett, ahol a háború elkerülhetetlenné vált.
Milyen célt szolgál ez a proxyháború Ukrajnában?
Az igazi kérdés azonban az, hogy ez a konfliktus milyen célt szolgál, ha nem Ukrajna vagy a nyugati közvélemény közvetlen hasznát? A javaslat szerint ez a proxyháború Ukrajnában egy ugródeszka egy kiterjedtebb, potenciálisan globálisan megjelenő konfliktus irányába. Kiindulópont egy olyan forgatókönyvhöz, amelyben a globalisták megszilárdíthatják a hatalmat. Mindeközben bűnbakot emelhetnek ki a gazdasági összeomlásból, és elhallgattathatják a velük egyet nem értőket.
Egy ilyen háború számos előnnyel járna a globális elit számára. Egyrészt kényelmes magyarázatot adna a már elindított gazdasági visszaesésre. Ezenkívül a világháború által generált káosz és félelem valószínűleg hajlandóvá teszi a lakosságot arra, hogy a biztonság leple alatt elfogadják az autoriter intézkedéseket. Mint például, ahogy ezt láttuk a COVID-19 világjárvány idején bevezetett intézkedések kapcsán is. Egy nagyszabású háborúban való részvétellel a potenciális hazai ellenfelek – gyakran fiatalabb férfiak, akik esetleg nem értenek egyet a globalista politikával – ez esetben a frontvonalra kerülhetnek. Ezáltal már ki is küszöbölte az elit az ellenőrzését fenyegető erőket.
A globalisták számára azonban az a kihívás, hogy hogyan eszkalálják a konfliktust anélkül, hogy ők maguk agresszornak tűnjenek. A stratégia magában foglalhatja Ukrajna támogatását. Céljuk, hogy az ukránok olyan lépéseket tegyenek, amelyek súlyos választ váltanak ki Oroszországból. Ez végül igazolhatja a NATO szélesebb körű részvételét a háborúban. Például a Kurszk régióban a közelmúltban lezajlott, csekély stratégiai értékkel bíró offenzíva célja az lehetett, hogy Oroszországot komoly háborús bűnök elkövetésére, például civilek tömeges célba vételére kényszerítse. Egy ilyen cselekmény azután felhasználható lenne a közvetlenebb NATO-beavatkozás támogatására.
Ahogy a nyugati támogatás csökken Ukrajnában, a konfliktus körüli narratíva is változik. Ukrajna orosz területre való behatolását, például a kurszki műveleteket, arra használták, hogy megkérdőjelezzék azt az elképzelést, hogy Oroszország „vörös vonalai” erősek. Ezt a narratívaváltást erősen támogatják olyan intézmények, mint az Atlantic Council, a Világgazdasági Fórumhoz kötődő agytröszt, amely a Nyugat ukrajnai folyamatos és fokozódó szerepvállalásának fő szószólója az elmúlt 10 évben. A tanács azzal érvel, hogy itt az ideje a továbblépésnek. Akár a NATO által szállított nagy hatótávolságú rakéták használatával, amelyek mélyen Oroszország területén belül is lecsaphatnak.
Ennek a stratégiának az a veszélye, hogy brutális orosz választ válthat ki, amely hatalmas civil áldozatokkal vagy akár nukleáris fegyverek bevetésével is járhat. Egy ilyen eredmény sokkal nehezebbé tenné a konfliktus enyhítését, és valószínűleg közelebb vinné a világot egy teljes körű totális háborúhoz. Egyes feltételezések szerint éppen ez a cél. Egy olyan szörnyű helyzet kialakítása, amelyet még egy olyan jövőbeli amerikai kormány sem képes megfordítani, amely esetleg szívesebben törekszik a békére (értsd: Donald Trump).
Ebből a szempontból az ukrán háború kevésbé Ukrajna érdekeiről vagy a nyugati értékek védelméről szól. Sokkal inkább a globális elit megfontolt lépéseiről, ami a feszültség fokozásáról és hatalom megszilárdításáról szól. A konfliktus tágabb geopolitikai célok eszköze, ahol a végső cél a Kelet és Nyugat közötti konfrontáció, amely megkérdőjelezhetetlenül hagyja a globalista napirendet. Hogy ez a stratégia sikeres lesz-e, vagy visszaüt és katasztrofális következményekkel jár, az majd kiderül a jövőben.
Érdekelhet még: Az ukránok szerint a nyugati hírszerzés is segítette kurszki betörésüket
Hungarian 