Oroszország és Észak-Korea vezetői egyre szorosabbra fűzik a két ország kapcsolatát és gőzerővel dolgoznak azon, hogy támogassák egymás geopolitikai ambícióit. Mindez odáig fajult, hogy Kim Dzsong Un elviekben felajánlotta, hogy több ezer munkást biztosít a Donyeck és Luhanszk területek újjáépítéséhez, melyek jelenleg orosz erők megszállása alatt állnak. Ráadásul volt már egyébként szó arról is, hogy Phenjan 100 ezer katonával támogatná Putyint, amiért cserébe az orosz elnök az ENSZ Biztonsági Tanácsával is szembement, hogy megvédje bajtársát. De vajon két dudás megférhet egy csárdában?
Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget?
A történet egyrészt azzal kezdődik, hogy Oroszország és Kína megvétózza azt az amerikai kezdeményezésű határozatot, mely további szankciókat vetett volna ki Észak-Koreára az év elején végrehajtott ballisztikus rakétakilövései miatt. (2006 óta ez volt az első alkalom, hogy a Biztonsági Tanács megosztott volt az államra kiszabott retorziókkal kapcsolatban.) Később tovább feszült a hurok, amikor Moszkva és Peking azt kérte az ENSZ-től, hogy oldják fel a Phenjan nukleáris fegyverprogramjára és ballisztikus rakéták fejlesztésére bevezetett szankciók egy részét.
Az elemzők szerint mindez egyébként arra vezethető vissza, hogy mind Oroszország, mind Észak-Korea kétségbeesetten vágyik a nemzetközi támaszra, mivel a világ legtöbb országa megveti a két állam által alkalmazott diktatórikus rezsimet. S ami azt illeti, nem áll jól Kína szénája sem, különösképpen az agresszív területszerzése és a tajvani konfliktus miatt, így Hszi Csin-ping elnöknek is jól jöhet némi segítség.
„Oroszországnak és Észak-Koreának messzire visszanyúló története van, amely számos közös politikai állásponton alapul. Most pedig azért közelednek újra egymáshoz, mivel van egy közös ellenségük, és szükségük van egymásra, hogy jobban ellenálljanak a külső nyomásnak” – állítja Rah Jong-yil, egykori dél-koreai diplomata. Hozzátette továbbá, hogy szerinte a Phenjan által felajánlott munkaerő Észak-Korea számára is nyereséges lehet, mivel elviekben az oroszok mindezért ipari berendezésekben és búzában fizetnének, ami jelenleg hatalmas segítség lehet az ország számára.
Putyin mégsem a legjobb választás volt?
Rah Jong-yil szerint elég egyértelmű, hogy Észak-Korea feladta a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal kötött együttműködéseit, és most már kizárólag Oroszország és Kína segítségére számít. Tekintettel pedig a jelen helyzetre, mindez egyáltalán nem meglepő. Ám Yakov Zinberg, a tokiói Kokushikan Egyetem professzora úgy véli, nincs kőbe vésve, hogy az oroszok el fogják fogadni a katonai támogatásra vonatkozó észak-koreai ajánlatokat. Sőt, szerinte Putyin kifejezetten óvatosan fog eljárni Távol-Kelettel kapcsolatban, mivel „nem engedheti meg magának, hogy Dél-Korea, Japán vagy az Egyesült Államok ellen szítsa a tüzet”:
„Oroszország fél egy kétfrontos háborútól. Most erősen küzdenek Ukrajnában, és ez úgy néz ki, hogy még egy ideig így is marad. Ezért el akarnak kerülni minden olyan helyzetet, amely katonai erejük Távol-Keletre való átcsoportosítását követelné meg” – tette hozzá.
Zinberg szerint Moszkva továbbra is támogatni fogja Észak-Koreát, ha az a saját érdekeit szolgálja, és segíthet abban, hogy az USA figyelme Északkelet-Ázsiára összpontosuljon. Mindeközben ugyanakkor igyekszik azt kommunikálni Phenjan felé, hogy nem tud az állam segítségére sietni, ha elfajulnak a dolgok. Putyin „reméli, hogy mindez nem megy túl messzire”, a professzor szerint ugyanakkor elkerülhetetlen a feszültségek tovább fokozódása. Az pedig már csak olaj lesz a tűzre, hogy elviekben Észak-Korea várhatóan novemberben ismételten végre fogja hajtani a földalatti atomrobbantási kísérletét, amely legutóbb egyébként erős földrengést idézett elő.
Hungarian 