Egy olyan energiapolitika, amely a technológiai beruházásokat ideológiai nézetek miatt tiltja be és figyelmen kívül hagyja az ellátás biztonságát, drasztikus kudarcra van ítélve. Az Európai Unió energiaválságát nem a piaci kudarc, vagy az alternatívák hiánya váltotta ki. Sokkal inkább a politikai kényszerítés és ráerőltetés az, ami a krízishelyzet kialakulásához vezetett és ami miatt most családok ezrei aggódnak azon, hogyan győzik majd fizetni a számlákat.
A megújuló energiák egy kiegyensúlyozott energiamixben valóban pozitív hatást érhetnének el, de nem önmagukban. A technológia változékony és időszakos jellege miatt. A politikusok instabil energiamixet erőltettek, és betiltották a szinte 100%-ban működő alaptechnológiákat, ami a fogyasztók számára az árakat az egekbe szöktette, és veszélyeztette az ellátás biztonságát.
A kevesebb néha több
Ezen a héten Ursula Von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke két olyan üzenetet adott ki, amelyek jócskán hagytak maguk után kivetni valót. Először is bejelentette, hogy erőteljesen beavatkozik a villamosenergia-piacba. Majd a balti-tengeri energiabiztonsági csúcstalálkozón kijelentette azt a javaslatot, hogy 2030-ra a megújuló energiaforrások aránya a teljes termelési mixben 45%-ra emelkedjen. Úgy véli, hogy nem energiaválságról, hanem „fosszilis tüzelőanyag-válságról” van szó.
Az elnökasszony üzeneteivel azonban két probléma is van. Az első, hogy Európa energiaválsága eleve a tömeges beavatkozásnak köszönhető. Továbbá a megújuló energiaforrások tömeges növelése nem szünteti meg az Oroszországtól vagy más nyersanyagszállítóktól való függés kockázatát.
Az európai villamosenergia-piac valószínűleg a világon a leginkább intervencionált piac. Még több beavatkozás nem fogja megoldani azokat a problémákat, amelyeket egy olyan politikai konstrukció hozott létre, amely a legtöbb ország energiamixét drágává, változékonnyá és ingadozóvá tette.
A legtöbb európai országban a villamosenergia-tarifa 70-75%-át a kormányok által meghatározott szabályozott költségek, támogatások és adók teszik ki.
Németországban a BDEW 2021 szerint a háztartási számlán szereplő összes költségnek csak 24%-a „szolgáltatói költség”. A költségek túlnyomó többsége adó és a kormány által meghatározott költségek: Hálózati díjak (24%), megújuló energia pótdíj (20%), forgalmi adó (ÁFA) (16%), villamosenergia-adó (6%), koncessziós illeték (5%), a hálózati díjakra vonatkozó ipari kedvezményre vonatkozó illeték (1,3%), kapcsolt hő- és villamosenergia-erőművek pótdíja (0,08%), offshore felelősségi illeték (0,03%),
Meglepő azt olvasni, hogy az európai energiapiacok „szabad piacok”, amikor a kormányok előírják az energiamixen belüli technológiákat. Monopolizálják és korlátozzák az engedélyeket, megtiltják a beruházásokat egyes technológiákba, valamint a CO2-engedélyek növekvő költségét erőltetik, korlátozva azok kínálatát.
Hová került Európa a politikai beavatkozások miatt?
A beavatkozás a hazai nem hagyományos földgáz fejlesztésének megtiltását jelentette Európában. Víztározók bezárása, amikor a vízenergia kulcsfontosságú a háztartási számlák csökkentéséhez. A támogatások növelése, majd a hatékony technológiákra kivetett adók emelése. A lítiumbányászat betiltása, miközben a megújuló energiaforrások védelméről beszélnek, amelyeknek szükségük van erre az árura. A fogyasztók számlájának olyan adókkal és szabályozott költségekkel való megtöltése, amelyeknek semmi közük az energiafogyasztáshoz. A beavatkozások lényegében az energiapolitika hibáinak láncolata, amely oda vezetett, hogy Európában a villamos energia és a földgáz több mint kétszer olyan drága, mint az Egyesült Államokban.
Az állandóan működő alapterhelésű energiák (nukleáris, hidraulikus) megszüntetése és a megújulókkal való helyettesítése, amelyekhez földgáz tartalékra és komoly infrastrukturális beruházásokra van szükség, szép gondolat, de hihetetlenül drága.
Az európai kormányoknak azon kellene aggódniuk, hogy a háztartások számláiból kitöröljék mindazokat a tételeket, amelyeknek semmi közük a villamosenergia-fogyasztáshoz. Ezekbe beleértve a múltbeli tervezési hibák költségeit. Csökkenteniük kellene az adókat, amelyek egyszerűen megfizethetetlenek. Ezeknek a tételeknek a nemzeti költségvetésben kellene szerepelniük, és más, nem létfontosságú kiadásokat kellene csökkenteni, hogy elkerüljék a növekvő hiányt.
A piac sem mindig tökéletes, a politikai beavatkozások viszont soha
A megújuló energiaforrások telepítése nem szünteti meg a földgáztól való függőséget. A megújuló energiaforrások definíciójuknál fogva időszakos, változékony és nehezen tervezhető energiaforrások. Ráadásul a megújuló energiaforrások növelése hatalmas kiadásokat igényel az átviteli és elosztási beruházásokra, ami megdrágítja a tarifát.
Ugyanazok a kormányok, amelyek elutasították a földgázellátási láncok megerősítését, amikor az olcsó volt, most hatalmas összegeket sietnek költeni alacsony hatékonyságú megoldásokra.
A megújuló energiaforrásokba való nagyobb beruházás jó megoldás, de egyetlen politikus sem mondhatja, hogy egyben az egyetlen is. A tárolási probléma, az akkumulátorhálózat és a szükséges infrastruktúra költségei, amelyeket több mint kétbillió euróra becsülnek, kulcsfontosságú tényezők. Emellett a megújuló energiaforrások, nem csökkentik a más országoktól való függőséget. Sőt, az országok függővé válnak Kínától és más nemzetektől lítium, alumínium, réz stb. tekintetében.
Ha van valami, amit ez a válság megmutat nekünk, akkor az az, hogy Európának több piacra és kevesebb beavatkozásra van szüksége. Európa az energiamixet irányító jogalkotók önteltségének és tudatlanságának köszönheti a válságot.
Hungarian 