Tényleg kihalásra vagyunk ítélve?

A New York Times és a Wall Street Journal két riasztó cikke bemutatja, hogy a demográfiai válság egyre inkább kihat a gazdaságra, és az öreg kontinenst gyakorlatilag egy nagy hospice házzá változtatja. Kihalásra vagyunk ítélve?

Egyre öregebbek és egyre szegényebbek. Ha az európaiak sorsa a népesség és a gazdasági növekedés számaiban van megírva, akkor bizony kihalásra vagyunk ítélve. Az önmegsemmisítés, amelyet jól dokumentál a New York Timesban és a Wall Street Journalban megjelent két hosszabb felmérés, megerősítik azt, amit az európai országok statisztikai hivatalai már tudnak: egyre kevesebb gyermek születik, miközben egyre több az idős ember. Az elöregedés az elkövetkező években pedig várhatóan még súlyosbodni is fog, ami negatív hatással lesz az egy főre jutó GDP növekedési ütemére.

Az 1960-as évek baby-boom generációi mára lényegében kiléptek a hagyományos értelemben vett 15-49 éves reproduktív korosztályból. Ez az az átmenet, amely az életkor meghosszabbodásával és a csökkenő születési rátával együtt, alapvető meghatározója annak a tömeges demográfiai elöregedésnek, amelynek a következő harminc évben tanúi leszünk, és amely nemcsak társadalmi szinten, hanem a gazdaság növekedési potenciáljára is jelentős hatással lesz.

Európa, Kína és az Egyesült Államok elöregszik

Miközben várjuk, hogy a maga módján Magyarország próbálja megoldani a népességfogyást, érdemes elolvasni a New York Times hosszú elemzését, amely rámutat a Nyugat gyors hanyatlására, ahol a munkaképes korúak száma gyors csökkenésre van ítélve, miközben a világ más, legfőképpen szegény részein ez a szám növekszik.

„Európa zsugorodik. Kína zsugorodik, a sokkal fiatalabb India idén megelőzi a világ legnépesebb országaként. De amit eddig láttunk, az csak a kezdet. Az előrejelzések megbízhatóak: 2050-re Kelet-Ázsia és Európa egyes részein a 65 éves és idősebb emberek a népesség közel 40 százalékát fogják kitenni. Rendkívül sok nyugdíjas fog függeni a munkaképes korúak csökkenő számától. A történelem során egyetlen ország sem volt még olyan idős, mint amilyenek ezek a nemzetek várhatóan lesznek.

Lehetetlen úgy tenni, mintha mi sem történt volna: a nyugdíjrendszereket és a bevándorlási politikát például felül kell majd vizsgálni, ami óriási hatással lesz a gazdaságra és a társadalomra, és a ma leggazdagabb és ezért geopolitikailag legerősebb országok szinte elkerülhetetlenül kisebb arányt fognak képviselni a globális GDP-ben. Milyen következményekkel? Európában, az Egyesült Államokban és Kínában évtizedek óta nagyon magas a munkaképes korúak száma, ami hozzájárult a gazdasági növekedésükhöz. Ma azonban elöregednek, és az ENSZ előrejelzései szerint” – írja az amerikai lap – „a legkiegyensúlyozottabb munkaerő elsősorban Dél- és Délkelet-Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten lesz”.

A demográfia átformálja a geopolitikát

Ez a változás átformálhatja a gazdasági növekedést és a geopolitikai erőviszonyokat. 2050-ben a munkaképes korú népesség legnagyobb arányával rendelkező országok listáján nem szerepelnek azok, amelyek 1990-ben az első helyen álltak, köztük Japán, Olaszország, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kína.

A növekvő fiatal népességgel rendelkező országok számára az lesz a kérdés, hogy képesek lesznek-e élni ezzel a lehetőséggel. Európa drámai fázisba lép, ahogy a Wall Street Journal felmérésének számai is mondják: „az európaiak egyre szegényebbek és egyre rosszabbul élnek”. A konzervatív amerikai újság kifejti, hogy „az elöregedő népesség a gazdasági stagnálást készíti elő”.

„A franciák kevesebb libamájat esznek és kevesebb vörösbort isznak. A spanyolok egyre kevesebb olívaolajat fogyasztanak. A finneket arra buzdítják, hogy szeles napokon, amikor olcsóbb az energia, szaunázzanak. Németország-szerte a hús- és tejfogyasztás három évtizede a legalacsonyabb szintre esett vissza, és az egykor virágzó bioélelmiszer-piac összeomlott. Olaszország gazdaságfejlesztési minisztere, Adolfo Urso májusban rendkívüli ülést hívott össze az ország kedvenc élelmiszerének, a tésztának az árai miatt, miután azok az országos infláció több mint kétszeresére emelkedtek. A fogyasztói kiadások szabad zuhanása miatt Európa az év elején recesszióba került, ami megerősítette a viszonylagos gazdasági, politikai és katonai hanyatlás érzését, amely már az ezredfordulón is nyilvánvaló volt”.

Miért tartunk ott ahol?

Arról, hogy miért jutottunk idáig, oldalakat lehetne megtölteni. Az idősebb generáció a fiatalokat hibáztatja, akik – szerintük – önzőn módon a kényelmes életmódot választották gondok és kihívások nélkül. Ugyanakkor a probléma ennél sokkal összetettebb. A kormányok elhibázott döntése, az elszabadult infláció, az alacsony bérek, a brutálisan magas adók, a gyermeknevelés megnövekedett kiadásai, illetve a bizonytalanság arra kényszerítette a fiatalabb generációt, hogy kétszer is meggondolja, hogyan alapít családot. A gazdasági előrejelzések gyakran kevésbé megbízhatóak, mint egy horoszkóp, és egy olyan válságban lévő kontinens, mint Európa, nem valószínű, hogy talál erőt és lehetőséget ahhoz, hogy újra növekedésnek induljon, főleg ha a népesség továbbra is ilyen ütemben öregszik.