A 2024-es nyári olimpiai játékok pénteken végre megkezdődtek Párizsban. Azonban már az elején jelentős biztonsági aggályok merültek fel, például az ISIS fenyegetései és péntek reggeli a francia vonathálózatot ért nagyszabású vandalizmus. Ezek a komoly biztonsági problémák egyelőre elvonják a figyelmet egy másik, a legtöbb olimpiát érintő negatívumról: a költségtúllépésről.
A gazdasági adatok ugyanis azt mutatják, hogy a költségvetésben tervezettnél sokkal többet költenek a rendező városok az olimpiai játékok létesítményeinek felépítésére és a játékok megszervezésére. De amint arról Katharina Buchholz, a Statista munkatársa beszámol, Párizs (a jelenlegi becslések szerint) nem a legrosszabb a sorban. Annak ellenére, hogy a több mint 100 százalékos költségtúllépés miatt 8,7 milliárd dollárba kerülhet a játékok megrendezése (a városi és közlekedési infrastruktúrába történő beruházások nélkül).
Ezt könnyedén felülmúlta Barcelona, amely 1992-es olimpiai játékok esetében 266 százalékkal lépte túl a költségeket. De a dobogóra felfér Rio de Janeiro is, amely 2016-ban 352 százalékkal lépte túl a költségvetést. A téli játékok is lehetnek a vártnál jóval drágábbak. Például az oroszországi Szocsiban 2014-ben az esemény 289 százalékkal lett drágább a vártnál, rekordot jelentő 28,9 milliárd dollárral. De megemlíthetjük a norvégiai Lillehammert is 1994-ben, ahol 277 százalékos túllépés történt.
Felelős költségvetéssel lehet csak olimpiát rendezni
Bár az olimpiákhoz hasonló események megrendezését néha a városok infrastruktúrájának javítását célzó lehetőségként hirdetik, a játékok maradandó öröksége néha egy csomó elhagyott és túlburjánzott helyszín, amelyeket a rossz hosszú távú tervezés miatt senki sem használ. Ez a mai napig így van a korábbi rendező városokban, például Szarajevóban, Athénban, Pekingben és Rióban, hogy csak néhányat említsünk. Itt az omladozó stadionok és az elfeledett olimpiai falvak nem a sportteljesítmény büszke emlékművei, hanem inkább a katasztrofális pénzügyi rossz gazdálkodás szomorú szimbólumai.
Néhány ország és város tanult a múltbeli hibákból. A németországi Hamburg is figyelemre méltó példa erre, mivel egy népszavazást követően a költségekre hivatkozva visszavonta 2015-ben a pályázatát. Más városok megtanulták, hogy a pénzügyi következményeket figyelembe véve kell a játékok megrendezni úgy, hogy az évek múltán is a város malmára hajtsa a vizet.
