A LIDAR (avagy lézer alapú távérzékelés) használata a régészetben teljesen megváltoztatta a korábban nehezen megközelíthető területek, többek között a hegyvonulatok, sivatagok és esőerdők áttekintését, vizsgálatát. Az Amazonas vidékén végzett korábbi LIDAR-tanulmányok sokkolták a régészeket az egykori emberi települések kiterjedésével és méretével. Ezzel megerősítve a hódítók történeteit a folyó partján fekvő nyüzsgő városokról. Egy lenyűgöző tanulmányban a mexikói Campeche régió fölött készült légi felvételek is óriási meglepetést okoztak. Hiszen nagy kiterjedésű települések, épületek, sőt talán még piramisok is láthatóvá váltak, olyanok, amelyek az idők során eltűntek.
A LIDAR-t úgy képzeljük el, hogy a kibocsátó eszköz lézert küld egy felületre, majd a visszaverődés alapján határozza meg a távolságot. Ha lézerszkennelést hajt végre valaki, akkkor nagyon sok távolságmeghatározást hajtunk végre objektumokon, földfelszínen. Így került feltérképezésre a maják tevékenysége Campechében is. Campeche a Yucatán-félszigeten belül fekszik, és számos, nagy kiterjedésű esőerdővel és természetvédelmi területtel rendelkezik. A maják tevékenysége tekintetében azonban a megmaradt piramisok és más romok ellenére ez még mindig üres folt. A korábbi régészeti munkák a klasszikus korszakból (Kr. u. 250-900) származó maja tevékenységet tártak itt fel. A fentebb leírt képalkotási technológia használata viszont megkönnyíti a kutatók számára az érdeklődésre számot tartó területek felmérését és mintavételezését, még a sűrű erdőben és a zord terepen is.
A tanulmány rámutat, hogy még mindig milyen keveset tudunk a maják egykori életéről
2013-ban mintegy 122 négyzetkilométernyi, kiváló minőségű LIDAR-adatot gyűjtöttek a levegőből. A vizsgált terület az Alianza nevet kapta. A tanulmány rendkívül érdekes meglátásokat fogalmaz meg. Ír például az 1. blokkról, amely a Río Bec nevű régészeti lelőhelytől délre és keletre helyezkedik el. Ez a jellegzetes páros pszeudopiramis építészeti stílusnak egy valószínűsíthető példáját mutatja. A település jellege, beleértve a mezőgazdasági infrastruktúra mindenütt jelenlévő maradványait, megegyezik a Río Bec helyszíni felmérése során rögzítettekkel.
Ez egy kiterjedt agrártelepülésre utal, kevés impozáns középülettel, amelyek a maja régióban másutt oly gyakoriak. Az egyik figyelemre méltó kivétel azonban egy komolyabb építmény, amely egy mély víznyelő mellett található, és hozzáférést biztosít egy részben beomlott barlangrendszerhez. Ezt az építményt keskeny árok veszi körül, amelynek célja a kis kiterjedése és a hozzá tartozó töltés hiánya miatt nem valószínű, hogy védelmi lenne. Az árok négyszög alakú, ami a mezoamerikai művészetben a barlangok és víznyelők ábrázolására használt kanonikus forma. A kiemelkedő víznyelő és a négyszögletes árok e szokatlan párosítása további vizsgálatokat igényel. Mint látható, a kutatók nem csak érthető nyelven leírják a dolgokat, hanem olyan ismert mintákat keresnek, amelyek egyeznek és nem egyeznek más maja településalaprajzokkal. Ez magában foglalja azt is, hogy a maja művészeti alkotások ismeretére és a földrajzi jellemzők saját lexikonjukon belüli ábrázolására is támaszkodnak.
Az óriás maja település még további kutatásokat igényel
A 2. blokk közvetlenül egy olyan jelentős városi terület epicentruma fölött fekszik, amely korábban ismeretlen volt a tudományos közösség számára. Ez a város, amelyet a szomszédos édesvízi lagúnáról Valeriánának neveztek el, két, egymástól 2 kilométerre fekvő monumentális építményegyüttest foglal magában. Ezeket folyamatos és sűrű település- és tájépítészet köt össze. Valeriana felfedezése rávilágít arra a tényre, hogy még mindig jelentős hiányosságok vannak ismereteinkben a maják területein létrejött településekről, építményegyüttesekről. A gátak, a komoly építészeti maradványok és a lakóházak azonosítása azt jelentette, hogy a kutatók egyértelműen egy új városra találtak.
Ezt majd egy későbbi időszakban lehetett feltárni, és ez segíthet kiegészíteni a maja alföldi városi életről alkotott képet. Valeriana két monumentális területe közül a nagyobbik rendelkezik a klasszikus maja politikai főváros minden jellemzőjével. Több zárt tér, amelyeket széles út köt össze; templompiramisok; labdapálya; egy víztározó. Valamint egy ún. E-formájú épületegyüttes, egy olyan építészeti elrendezés, amely általában a Kr. u. 150 előtti alapítási időpontra utal. Az elemzés egyik fő következtetése, hogy a mezoamerikai ókor zsúfolt, élettel teli világ volt, ahol a sűrű városi vagy majdnem városi települések sokkal gyakoribbak voltak, mint azt korábban gondolták.
