Az, hogy mi kerülhet az asztalunkra, ritkán tűnik politikai kérdésnek. Pedig az élelmiszerek összetétele, az engedélyezett adalékanyagok és a feldolgozási módszerek mögött komoly szabályozási döntések húzódnak meg. Ezek a döntések pedig nemcsak az egészségünkre hatnak, hanem gazdasági érdekeket, kereskedelmi vitákat és eltérő kockázatfelfogásokat is tükröznek.
A transzatlanti különbségek különösen élesen rajzolódnak ki ezen a területen: miközben bizonyos termékek és összetevők az Egyesült Államokban mindennaposnak számítanak, az Európai Unióban már régóta tiltólistán vannak. Ennek oka nem egyetlen botrány vagy friss kutatás, hanem egy mélyebb szemléletbeli eltérés abban, hogyan viszonyul a két rendszer az élelmiszerbiztonsághoz és a lehetséges kockázatokhoz.
Miért tilt az EU olyan élelmiszereket, amelyeket az Egyesült Államokban továbbra is engedélyeznek?
Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti különbségek az élelmiszerbiztonság területén régóta feszültségforrást jelentenek. Nem pusztán arról van szó, hogy más ízlést vagy gasztronómiai hagyományokat követnek, hanem két eltérő szabályozási filozófia húzódik meg a háttérben. Európa az elővigyázatosságra és a megelőzésre épít, míg az amerikai rendszer jellemzően akkor lép közbe, amikor egy anyagról már egyértelműen bizonyították a káros hatását.
Ez a különbség számos olyan élelmiszer-adalékanyag és feldolgozási módszer esetében érhető tetten, amelyeket az EU már évekkel vagy akár évtizedekkel ezelőtt betiltott, miközben az Egyesült Államokban továbbra is széles körben alkalmazzák őket.
Az elővigyázatosság elve kontra kockázatalapú szabályozás
Az Európai Unió élelmiszerbiztonsági szabályozásának egyik alappillére az úgynevezett elővigyázatossági elv. Ez azt jelenti, hogy ha egy anyagról megalapozott tudományos gyanú merül fel, miszerint hosszú távon egészségkárosító lehet, akkor azt ideiglenesen vagy véglegesen kivonják a forgalomból, még akkor is, ha a bizonyítékok nem teljesen megalapozottak vagy végleges érvényűek.
Ezzel szemben az amerikai szabályozás inkább kockázatalapú. Az FDA általában akkor lép, amikor egy anyag veszélyessége már egyértelműen bizonyított, és közvetlen egészségügyi károk mutathatók ki. Ez a megközelítés nagyobb mozgásteret ad az iparnak, ugyanakkor hosszabb ideig hagy a piacon potenciálisan kockázatos összetevőket.
Húsipar: hormonok, klór és a „csirkevita”
Az egyik legismertebb különbség az állattenyésztésben használt anyagokhoz kapcsolódik. Az EU már az 1980-as évek végén betiltotta a növekedési hormonok alkalmazását a marhahús-termelésben, mivel ezek endokrin zavarokat és hosszú távú egészségügyi kockázatokat vethetnek fel. Az Egyesült Államokban ezzel szemben több hormon alkalmazása ma is legális.
Hasonlóan vitatott a klórral mosott csirke esete. Az USA-ban bevett gyakorlat, hogy a vágás után klóros oldattal fertőtlenítik a baromfit. Az EU ezt nem engedélyezi, nem elsősorban a klór közvetlen toxicitása miatt, hanem azért, mert a szabályozók szerint a módszer elfedheti a gyenge higiéniai gyakorlatokat az ellátási lánc korábbi szakaszaiban.
Adalékanyagok és színezékek: amit Európa már kivont
Számos élelmiszer-adalékanyag esetében is markáns az eltérés. Az EU régóta tiltja például a kálium-bromátot, amelyet egyes pékárukban a tészta állagának javítására használtak. Állatkísérletek alapján feltételezett rákkeltő hatása miatt Európában nem engedélyezett, míg az USA-ban bizonyos korlátozásokkal még mindig előfordul.
Hasonló a helyzet a titán-dioxiddal, amelyet fehérítőként alkalmaztak cukorkákban és rágógumikban. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint nem zárható ki a genotoxikus hatás, ezért 2022-ben kivonták az élelmiszerekből. Az Egyesült Államokban ezzel szemben továbbra is engedélyezett.
Brominált növényi olaj és mesterséges színezékek
A brominált növényi olaj, röviden BVO, évtizedekig volt jelen amerikai üdítőkben és sportitalokban. Az EU már 2008-ban betiltotta, mivel összefüggésbe hozták idegrendszeri és pajzsmirigy-problémákkal. Az USA csak 2024-ben lépett, és teljes kivonását 2025–2026-ra időzítette.
Hasonlóan késlekedett az amerikai szabályozás a Red Dye No. 3 esetében is. Ez az élénkvörös mesterséges színezék – más néven eritrozin – elsősorban cukorkákban, süteményekben, üdítőitalokban és feldolgozott édességekben volt elterjedt, mivel erős színt adott az alacsony minőségű alapanyagoknak is. Európában már az 1990-es években kivonták a legtöbb élelmiszerből, miután állatkísérletek összefüggést mutattak ki a használata és bizonyos daganatos elváltozások között.
Az Egyesült Államokban ezzel szemben a festék évtizedeken át engedélyezett maradt, annak ellenére, hogy a kockázatok régóta ismertek voltak. A teljes tiltás csak 2027-ben lép életbe, vagyis több mint harminc évvel az európai döntés után – jól példázva azt, mennyire eltérően kezeli a két szabályozási rendszer az elővigyázatosság kérdését.
Gyerekek és a figyelemzavar: színezékek célkeresztben
Az EU külön figyelmet fordít a gyerekekre gyakorolt vélt vagy valós hatásokra. Egyes mesterséges színezékek esetében kötelező figyelmeztető címkéket ír elő, mivel egyes kutatások szerint összefüggésbe hozhatók a hiperaktivitással és bizonyos figyelemzavarokkal. Az USA-ban ezek az anyagok jellemzően figyelmeztetés nélkül jelennek meg a reggeli gabonapelyhekben és édességekben.
Kapcsolódó tartalom: Mekkora veszélyt jelent az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása a gyerekek számára?
Tudomány vagy gazdasági érdek?
A vita nem pusztán egészségügyi kérdés. Az amerikai élelmiszer- és vegyipari lobbi jelentős befolyással bír a szabályozásra, míg Európában a fogyasztóvédelem hangsúlyosabb szerepet kap. Az USA gyakran vádolja az EU-t rejtett protekcionizmussal, míg Brüsszel azzal érvel, hogy a közegészség védelme elsőbbséget élvez a kereskedelmi érdekekkel szemben.
Lassan közeledő álláspontok
Az utóbbi években ugyanakkor megfigyelhető egy lassú közeledés. A BVO és a Red Dye No. 3 amerikai tiltása azt jelzi, hogy az USA is egyre komolyabban veszi azokat a kockázatokat, amelyeket Európa már régóta problémásnak tart. A különbség azonban továbbra is jelentős, és alapvető filozófiai eltérésekre vezethető vissza.
