Az infláció valódi hatása nem igazán a statisztikai táblázatokban, sokkal inkább a mindennapi döntésekben válik kézzelfoghatóvá: mennyit ér a fizetés a boltban, az étteremben vagy egy egyszerű ebédnél. Hiába nőnek a bérek nominálisan, ha közben a megélhetési költségek gyorsabban emelkednek, a vásárlóerő könnyen zsugorodhat. Éppen ezért érdemes időről időre olyan mérőszámokhoz nyúlni, amelyek lefordítják a makrogazdasági folyamatokat a hétköznapok nyelvére.
A gyorséttermi hamburger talán nem az első dolog, ami eszünkbe jut egy ország gazdasági teljesítményéről, mégis a Big Mac-index évtizedek óta az egyik legegyszerűbb eszköz arra, hogy a fizetőeszközök vásárlóerejét összehasonlítsuk nemzetközi viszonylatban. A 2025-ös adatok szerint egy Big Mac ára Magyarországon jóval alacsonyabb (1300 forint), mint az Egyesült Államokban (5,79 dollár, kb 1800 forint) vagy más fejlett gazdaságokban, ami arra utal, hogy a magyar forint reálértéke – legalábbis hamburgerben mérve – jelentősen alulértékelt a dollárhoz és az euróhoz képest. Ez a fogyasztói ár-összehasonlítás jól szemlélteti, hogy a forint mihez képes vásárlóerőt biztosítani a mindennapi életben, miközben az általános árszínvonal és keresetek alakulása ennél sokkal összetettebb képet mutat.
Nőttek a bérek, de mit érzünk ebből?
Ha a bérek oldaláról nézzük a folyamatot, a legfrissebb statisztikák szerint Magyarországon a bérek folyamatosan nőttek az elmúlt években. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025 decemberében az átlagos bruttó bér már meghaladta a 789 200 forintot, míg a nettó átlagbér közel 548 900 forint volt, mindkettő majdnem 10 %-kal magasabb, mint egy évvel korábban. A reálbér – tehát a bérek, amelyekből már az inflációt is levontuk – több mint 6 %-kal nőttek, ami azt jelzi, hogy a munkavállalók vásárlóereje is javult az inflációval korrigálva.
A béroldalon fontos különbség rajzolódik ki az átlag- és a mediánkeresetek között. Míg az átlagbér felfelé torzít a magas jövedelmek miatt, addig a nettó mediánkereset – amely jobban tükrözi az „átlagember” helyzetét – 2025 végére megközelítette a 417 ezer forintot. Ez szintén 10% feletti éves növekedést jelentett, ami arra utal, hogy a bérdinamika nem kizárólag a felső jövedelmi sávokra korlátozódott.
A folyamat hátterében részben a továbbra is fennálló strukturális munkaerőhiány állt. A vállalatok a mérsékeltebb GDP-növekedés ellenére is kénytelenek voltak béreket emelni, hogy megtartsák a munkaerőt, ami hozzájárult ahhoz, hogy a reálbérek – az infláció ellenére – összességében emelkedni tudtak.
Ez a növekedés nem egyszeri kilengés, hanem hosszabb távú trend része: korábbi adatok szerint a reálbérek több egymást követő hónapban is emelkedtek. Ezek a bérnövekedések segítik ellensúlyozni az árak emelkedését, amely Magyarországon az elmúlt években rendre meghaladta az eurózóna átlagát.
Infláció az úr
A közgazdászok szerint Magyarország inflációja az elmúlt években több tényező együttes hatásának eredménye volt. A globális energiaárak változása és a rezsiárak növekedése, a gyenge forint árfolyam, a strukturális munkaerőhiány, illetve a COVID utáni gazdasági élénkülés mind hozzájárultak a mai helyzethez.
Az infláció tehát – vagyis a fogyasztói árak általános emelkedése – továbbra is kihívás marad. A forint vásárlóereje az elmúlt öt évben mintegy 65 %-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy ugyanazok az áruk és szolgáltatások ma jóval többe kerülnek, mint évekkel korábban. Ebben a környezetben a bérek növekedése nemcsak a bevételek emelkedését jelenti, hanem azt is, hogy a háztartásoknak többet kell fizetniük az alapvető szükségletekért – az élelmiszerektől kezdve a szolgáltatásokig -, így a vásárlóerő és az életszínvonal kérdése folyamatosan előtérbe kerül a mindennapi gazdasági döntésekben.
Érdemes megjegyezni, hogy az infláció nem egyformán érintette a háztartásokat. Bár az összinfláció tavaly, éves szinten 4,4% körül alakult, a megélhetési költségek szerkezete jóval árnyaltabb képet mutat. Az élelmiszerek ára 2,6%-kal nőtt, az éttermi étkezésé 8, az alkoholmentes üdítőitaloké 6,6, az étolajé 5,8, a péksüteményeké 5,6, a tojásé 3,5%-kal. A termékcsoporton belül a margarin ára 27,8, a liszté 11,6, a tejtermékeké 14,3, a tejé 12,3, a sertéshúsé 9,8, a párizsi, kolbászé 5,5, a sajté 5,3, a cukoré 4,0%-kal mérséklődött. A háztartási energiáért 8,9%-kal többet kellett fizetni átlagosan, ezen belül a vezetékes gáz 19,8, az elektromos energia 2,2%-kal drágult. A szeszes italok, dohányáruk ára 7,1%-kal emelkedett, ezen belül a dohányáruké 8,6%-kal. A szolgáltatások 6,8%-kal drágultak, ezen belül az üdülési szolgáltatások 14,3, a testápolási szolgáltatások 9,8, a járműjavítás és -karbantartás 9,6, a lakásjavítás és -karbantartás 9,0, az egészségügyi szolgáltatások 8,9, a sport, múzeumi belépők 8,7, a lakbér 5,7%-kal. A tartós fogyasztási cikkek ára 2,7%-kal emelkedett, a járműüzemanyagok ára 8,6%-kal mérséklődött, a gyógyszer, gyógyáruk 5,1%-kal drágultak.
Összességében a magyar háztartások számára az árak és a bérek alakulása párhuzamos kihívást jelent: míg a medián- és átlagbérek dinamikusan nőttek az elmúlt években, a megélhetési költségek emelkedése és az inflációs szerkezet egyenetlensége miatt a vásárlóerő növekedése nem minden esetben érezhető azonnal. A Big Mac‑index látványosan szemlélteti, hogy a forint reálértéke milyen eltéréseket mutat a hivatalos árfolyamhoz képest, míg a statisztikákból az is kirajzolódik, hogy a bérek emelkedése, az infláció és a munkaerőpiaci nyomás összjátéka alakítja a magyarok mindennapi pénzügyi helyzetét.
