Bár a kriptovalutákra a legtöbben vagy befektetésként, vagy alternatív fizetőeszközként, esetleg akár még mindig egyszerűen értelmetlenül létező dologként tekintenek, a kriptovaluták, pontosabban az egyes intézmények és kormányok a kripto világához fűződő viszonya remek visszajelzést szolgáltat számtalan társadalmi kérdés vizsgálatához. A kriptovalutákra, és legfőképp a messze legismertebb bitcoinra bizonyos országok kormányai kifejezetten negatívan, más országok kormányai inkább neutrálisan, vagy akár pozitívan tekintenek.
Bár arról, hogy a legtöbb kormány miért igyekszik akadályozni, hogy a bitcoin „túlzott” mértékben elterjedté váljon nagyon hosszan lehetne írni, alátámasztott, megalapozott érveket felhasználva, van pár ország, ahol teljesen ésszerűtlen totális háborút hirdettek a digitális érme ellen.
A bitcoin a decentralizált, szabályozatlan és az anonimitás védelmét biztosító szellemiségével látványosan jobban megtűrtnek számít azon nyugati országok többségében, amikben kiteljesedett hagyománya van az emberi szabadságjogok, és a tolerancia, illetve az elfogadás kultúrájának, sokszor még ellentmondásos mértéket öltve is.
Ezzel szemben, azokban az országokban, ahol a konzervatív, erős, az élet különböző területeit széleskörűen szabályozó és meghatározó központi kormányzatban gondolkodnak (akár a nép hallgatólagos egyetértésével, akár azzal szemben), egy olyan alternatív fizetőeszköz, ami felett a helyi hatalomnak nincs kontrollja, egyszerűen nincs tolerálva.
Nem mindenhol szeretik az egyszerű állampolgárok túlzott mértékű vagyonosodását
A fenti képen láthatóak azon országok, ahol jelentős mértékű bitcoin ellenes intézkedéseket hoztak. A kakukktojás Kanadán kívül minden egyes a bitcoint szankcionáló állam olyan ország, amelyeket hagyományosan nem az emberi jogok és a korrupció ellenes harc bajnokaként szokás emlegetni.
A legkeményebb tiltást alkalmazó országok Algéria, Marokkó, Egyiptom, Jordánia, Bolívia, Nepál, és Banglades, bár nem a szabadságjogok bajnokai, mégsem feltétlenül ezen országok neve jut elsőre eszünkbe, ha az emberi jogok siralmas helyzetére gondolunk. Itt a bitcoin sokkal inkább a vagyonos és a kormányzó csoportok korrupció általi elválaszthatatlan összefonódásán keresztül kialakult „uralkodói”, a gazdasági előnyöket élvező szűk társadalmi körrel szembeni fenyegetésként jelenik meg, mint egyfajta alternatív vagyonszerzési / alternatív pénzügyi rendszer kialakulásával fenyegető lehetőség, amely felboríthatja az adott status-quot.
Ezzel szemben érdekes, hogy a hagyományosan az állami hatalommal legjobban visszaélő országoknak tekintett államok közül Oroszország például egyáltalán nem alkalmaz semmilyen a kriptovalutákat korlátozó intézkedést, valószínűleg egyszerű pénzügyi és geopolitikai megfontolásból. Oroszországban rengetegen tengernyi pénzt kerestek bitcoinnal, amit aztán ha elkezdenek elkölteni az előbb-utóbb így vagy úgy jórészt lecsapódik az országot vezető oligarcháknál. Ezen kívül Oroszországnak egyáltalán nincs kedve ellenére, egy a dollár világuralmát megkérdőjelező alternatív fizetőeszköz terjedése.
Kína is hasonló helyzetben van, hiszen az országnak nem sokkal ezelőttig brutális dominanciája volt a kriptovaluta piacon, amiből rengeteg pénz is befolyt. Kína esetében viszont egyszerűen mások a léptékek. Az 1450 millió fő népességű ország óriási gazdasági teljesítményéhez képest elképesztően jelentéktelen a bitcoinbányászatból és kereskedelemből származó haszon. Másik oldalról a bitcoin decentralizációs jellege alapvetően megy szembe a Kínai Kommunista Párt ideológiájával, és a Kínai Kormány egyre erősebb központosításos törekvéseivel. Ez, a Kínában is egyre komolyabban vett környezetvédelmi aggályokkal kombinálva, egyszerűen a bitcoin egyre széleskörűbb, folyamatosan növekvő korlátozása felé billentette a mérleg nyelvét.
( Forrás )
