Archeológusok egy csoportjának sikerült felderítenie a világ eddig ismert legidősebb pénzverdéjét, s ráleltek az ott előállított ásó-alakú érmékre is. A szóban forgó pénzverő egy bronzöntöde belsejében volt megtalálható a kínai Guanzhuang városában időszámításunk előtt körülbelül 770-ben.
Gyorsítós tömegspektrométert (AMS) és szénizotópos (radiokarbon) kormeghatározást igénybe véve arra a megállapításra jutottak, hogy a pénzverde i. e. 640 és 550 között üzemelt. A kohóműhelyben kezdetben, mielőtt még áttértek az érmék gyártására, különféle értékes tárgyak készítésével foglalkoztak. A feltárásról szóló anyag egyébként augusztus 6-án látott napvilágot, a Cambridge.org folyóiratban.
A kutatás emellett hivatalosan is konstatálta, hogy a Guanzhuangban felfedezett pénzverde a legősibb széles e világon. Ezzel pedig a korábban Lüdiában (a mai Törökország területe) feltárt pénzverde a képzeletbeli ranglista második helyére csúszott le.
Guanzhuang egyébként a Kínai-alföldön helyezkedik el, a Sárga-folyó közelében és a város alapítása i. e. 800-ra tehető. Hozzávetőlegesen időszámításunk előtt 450-től viszont szinte teljesen lakatlanná vált a vidék. 2011 óta szüntelenül folynak a régészeti ásatások a térségben, ahol a kutatók többek között erődítményeket, vizesárkokat és alapfalakat is találtak.
„Az itt talált kerámiák, temetkezési helyek és történelmi emlékek alapján arra vélünk következtetni, hogy a város a kínai Zheng állam központjaként funkcionált”, írták a régészek közleményükben.
A pénzverés kínai fellegvára
A külvárosban, épp csak a belső kapun túl, egy kézműves műhelyt is sikerült felfedezniük. A maradványokból ítélve egykoron bronzzal, kerámiával, jádekővel és csontból készült eszközökkel foglalatoskodó kézműveseknek szolgált munkahelyéül. Az építmények közül a bronzöntöde volt a legterjedelmesebb, valamint több, mint 2000 veremmel is rendelkezett a termelési hulladékok számára – ezek nagyjából 3 méter szélesek és 2,5 méter mélyek voltak. Továbbá számos, az öntéshez használatos eszköz maradványát is fellelték, például olvasztótégelyeket és öntőkanalakat.
Ezenkívül a régészek elhullott bronz cseppekre, befejezetlen vagy törött tárgyakra, illetve szén- és kályhadarabokra is rábukkantak. Sőt még kerámiaszilánkok, s nem kevesebb, mint 6000 agyag öntőforma is a birtokukba került, amelyeket szertatásokon használt edények, fegyverek, hangszerek, dísztárgyak és kínai harciszekerek alkatrészeinek előállítására használtak.
Az öntöde Guanzhuang belvárosának és hivatali központjának közelében lelhető fel. Az viszont a kutatók szerint kétséges, hogy a pénzverést a közigazgatás utasítására kezdték-e meg avagy sem.
„Az öntöde létrejöttét követően csak 150 évvel később kezdődött meg a pénzverde üzemelése”, mondta Hao Zhao, a kutatócsoport vezetője. Azonban az átállás után példájukat több öntőműhely is átvette Kína-szerte, s ezáltal elterjedt a pénzverés művészete.
Lapát alakot mintázó érmék
A csapat 54 agyagformát -22 használatlant és 32 kiselejtezettet- talált, amelyeket üreges, nyéllel rendelkező érmék öntéséhez használtak. A formák mind rendkívül hasonlóak voltak, ebből kifolyólag pedig „megállapítható, hogy nagymértékű szabványosításra törekedtek.”
Az ásó alakú érmék (a legkorábbi fizetőeszköz szerepét töltötték be a világon) elméletileg a gyomlálásra alkalmatos eszköz és a szabványosított pénz közötti kapcsolatot hivatottak szimbolizálni. Guanzhuangban 2 ilyen érmét találtak, a készítésükhöz igénybe vett öntőmintákkal együtt.
„Az érmék gyártása az egyik legforradalmibb pénzügyi újítás volt a világtörténelemben”, nyilatkozta Zhao, aki megjegyezte, hogy a pénzverés elterjedése után sokkal könnyebb volt kereskedni, felhalmozni és számon tartani a vagyont.
Hungarian 