Az elmúlt 40 év egyik legfontosabb alapköve és a dollár tartalékvaluta státuszát fenntartó horgony a petrodolláron alapuló globális pénzügyi rendszer volt. Ez egy olyan világ volt, amelyben az olajtermelők dollárért adták el termékeiket az USA-nak (és a világ többi részének). Ezzel kifejezetten támogatták a dollárt mint világ tartalékvalutáját, és az USA pénzügyi szuperhatalmi pozícióját. Most azonban fordulhat a kocka, hiszen Szaúd-Arábia azt fontolgatja, hogy az olajért kínai jüant is elfogad.
A Wall Street Journal jelentése szerint Szaúd-Arábia aktív tárgyalásokat folytat Pekinggel arról, hogy a Kínába irányuló olajeladásainak egy részét jüanban árazza be. Ez a lépés nem csak a petrodollár dominanciáját béníthatja meg a globális kőolajpiacon, és a világ legnagyobb nyersolajexportőrének újabb elmozdulását jelzi Ázsia felé, hanem egyúttal az amerikai pénzügyi rendszerre is övön aluli ütést mér, amely az elmúlt évtizedben a dollár tartalék státuszát kihasználva annyi dollárt nyomtatott, amennyire a kormányzati kiadások finanszírozásához szükség volt.
A jelentés szerint a tárgyalás a két ország között már hat éve folyik, de most elképesztő mértékben felgyorsult, mivel a szaúdiak egyre elégedetlenebbek az amerikai biztonsági kötelezettségvállalásokkal. A szaúdiak dühösek amiatt, hogy az Egyesült Államok nem támogatja a jemeni polgárháborúba való beavatkozásukat, és amiatt is, hogy a Biden-kormányzat megpróbál megegyezni Iránnal annak atomprogramjáról. Szaúdi tisztviselők emellett azt is sérelmezik, hogy az Egyesült Államok tavaly, egyik napról a másikra kivonult Afganisztánból.
Kína egyre több olajat vesz
Kína vásárolja a Szaúd-Arábia által exportált olaj több mint 25%-át. Ha jüanban áraznák be, akkor ezek az eladások növelnék a kínai valuta tekintélyét.
Amint azt a WSJ is elismeri, az ún. petrojüan rendszerre való áttérés „mélyreható változást jelentene Szaúd-Arábia számára, ha a nagyjából napi 6,2 millió hordónyi nyersolajexportjának egy részét dolláron kívül másban kellene beáraznia”. A globális olajeladások mintegy 80%-a dollárban történik, és a szaúdiak 1974 óta kizárólag dollárban kereskednek az olajjal, a Nixon-kormányzattal kötött megállapodás értelmében, amely biztonsági garanciákat tartalmazott a királyság számára. Úgy tűnik, hogy a szaúdiak már nem sokat törődnek az amerikai biztonsági garanciákkal, és inkább Kína felé fordulnak.
Mint ahogy nemrég Pozsár Zoltán, befektetési stratéga is megjegyezte, Kína számára a dollár használata veszélyessé vált, amit az Oroszországgal szembeni amerikai szankciókkal magyarázott.
Kína az elmúlt években komolyan „udvarolt” a szaúdi királyságnak, segített Szaúd-Arábiának a ballisztikus rakéták megépítésében, konzultált a nukleáris programmal kapcsolatban, és befektetett Mohammed bin Szalmán trónörökös kedvenc projektjeibe, például Neomba, egy futurisztikus városba.
Eközben a szaúdi-amerikai kapcsolat Biden elnök megválasztása után megromlott.
Az Egyesült Államok gazdasági kapcsolata a szaúdiakkal folyamatosan csökken. Az Egyesült Államok ma a világ vezető olajtermelői közé tartozik, ami meredek fordulat az 1980-as évekhez képest, amikor napi 2 millió hordó szaúdi nyersolajat importált, de ezek a számok 2021 decemberére napi 500 000 hordó alá csökkentek. Ezzel szemben Kína kőolajimportja az elmúlt három évtizedben – a gazdaságának bővülésével párhuzamosan – megnőtt. Szaúd-Arábia volt Kína első számú nyersolajszállítója 2021-ben, napi 1,76 millió hordóval, amelyet Oroszország követett napi 1,6 millió hordóval a kínai vámügyi főigazgatóság adatai szerint.
Az USA természetesen nem örül ennek a történelmi átalakulásnak: egy magas rangú amerikai tisztviselő a WSJ-nek azt mondta, hogy az ötlet, hogy a szaúdiak jüanban adják el az olajat Kínának, „rendkívül ingatag és agresszív” és „nem túl valószínű”. A tisztviselő szerint a szaúdiak már korábban is felvetették az ötletet, amikor Washington és Rijád között feszültség alakult ki.
Természetesen lehetséges, hogy a szaúdiak visszalépnek. Az olajkereskedelem több millió hordójának dollárról jüanra történő napi átváltása megingathatná a szaúdi gazdaságot, amelynek pénzneme, a riyal a dollárhoz van kötve. Mohamed herceget segítői beláthatatlan gazdasági károkra figyelmeztették, ha elhamarkodottan lép előre a tervvel. Vagy talán Szaúd-Arábia csupán arra a napra készül, amikor a kötöttséget felbontják, hogy az utolsó fontos kapcsolatot is megszakítsa az USA-val.
Ha Szaúd-Arábia az olajat jüanban értékesítené, szorosabban kötődne a kínai valutához, amely a pekingi szigorú ellenőrzés miatt nem nyerné el a nemzetközi befektetők tetszését.
Ugyanakkor Monica Malik, az Abu Dhabi Kereskedelmi Bank vezető közgazdásza úgy vélekedett: „Ha ez most, az erős olajárak idején történne (meg), nem lenne negatívan értékelve. Inkább a Kínával való kapcsolatok elmélyítésének tekintenék.”
Ennek ellenére a szaúdiak továbbra is azt tervezik, hogy a legtöbb olajtranzakciót dollárban bonyolítják le, de az átállás már megkezdődött, és a lépés más termelőket is arra csábíthat, hogy kínai exportjukat is jüanban árazzák. Kína másik nagy olajforrása Oroszország, Angola és Irak.
„Az olajpiac, és ezen keresztül az egész globális nyersanyagpiac a dollár mint tartalékvaluta státuszának biztosítéka” – mondta Gal Luft közgazdász, a washingtoni székhelyű Globális Biztonsági Elemző Intézet társigazgatója, aki társszerzője volt egy könyvnek a dollármentesítésről. „Ha ezt a téglát kiveszik a falból, a fal elkezd összeomlani”.
Hungarian 