A Greenpeace alapítója szerint az utóbbi időszak felmelegedése egy természetes folyamat része és szó sincs klímakatasztrófáról.
Az alapító kiszáll
A környezetbiológiai doktorátussal rendelkező Patrick Moore az egyik társalapítója volt az 1971-ben létrehozott Greenpeace-nek. Nem sokkal később ő lett a szervezet globális vezetője. A hivatalban töltött 15 éve alatt a Greenpeace a világ legnagyobb környezetvédő szervezetévé nőtte ki magát.
Idővel azonban nagyon megváltozott a szervezet működése. Moore azt tapasztalta, hogy a politika egyre jobban beszivárgott a munkájukba. A többi vezetőt egyre inkább eltérítették a baloldali nézetek, és a gazdasági szereplők érdekei kerültek előtérbe. A tényeket felváltották a gazdasági érdekek, amit a vezetőségen is meglátszott: 1986-ra Moore volt az egyetlen tudományos fokozattal rendelkező igazgatósági tag. Véleménye szerint a szervezet munkája ekkorra már jobban hasonlított a középkori boszorkányüldözésre, mint valós, tudományosan megalapozott munkára. A tudós ezért döntött úgy 1986-ban, hogy kilép a Greenpeace-ből és más terepet keres, ahol a tények számítanak és nem a hiedelmek vagy az érdekek.
Jó üzlet-e a klímakatasztrófa?
Első hallásra furcsának tűnhet egy vélt vagy valós katasztrófát üzleti lehetőségként beállítani. Moore azonban a Seok-soon Park professzorral folytatott levelezésében pont ezt vezette le. Mint írta, az emberiség történetében a vezető réteg mindig is arra törekedett, hogy valamivel kordában tartsa a köznépet. Az egyik legjobb eszköz erre pedig az emberek ösztönös félelme a jövőtől. Egy egyre jobban közelgő klímakatasztrófa pedig remek lehetőség a politikusok kezében, amit ki is használnak. Moore szerint:
A “környezetvédelmi” mozgalom egyre inkább politikai mozgalommá vált. A legfőbb céljuk olyan narratívák, történetek terjesztése, amelyek félelmet és bűntudatot keltenek az emberekben, akik ezért küldenek majd pénzt a szervezetnek.
A rémhírek terjesztésében több világszervezet is aktívan részt vesz, mint például az Egyesült Nemzetek Szövetsége, a Világgazdasági Fórum, és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület. Ezek olyan “tudósokat” foglalkoztatnak, akik a klímakatasztrófa narratíváját alátámasztó “adatokat” szolgáltatnak nekik.
A rettegő és saját környezetszennyező tevékenységük miatt önutálattal küzdő emberek pedig szinte bármit megvesznek, ami “zöld”. Moore példaként a szélerőműveket és a napelemeket hozza fel, amelyek szerinte sokkal nagyobb terhet rónak a környezetre, mint a megbízhatóbb nukleáris vagy vízenergia.
A tudós szélmalomharca a politika ellen
Moore több csatornán keresztül is igyekszik eloszlati a politikusok által terjesztett tévhiteket. Az elmúlt években több közhasznú szervezet munkájában is részt vett, valamint egy könyvet is írt a témában. A Fake Invisible Catastrophes and Threats of Doom című műben többek között írt a bolygó átlaghőmérsékletének természetes változásairól. A publikált számok alapján levezette, hogy az emberi tevékenység ezt a folyamatot egyáltalán nem befolyásolja.
Azonban a tények ellenére a gazdasági szereplők a politikusokkal karöltve folytatják a közvélemény agymosását.
A kép forrása: World Climate Declaration
Hungarian