A Leeds Egyetem új kutatása szerint a második világháborús stílusú fejadagolás hatékony módja lehet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének.
Az Ethics, Policy and Environment című folyóiratban nemrég közzétett tanulmányukban a kutatók azzal érvelnek, hogy a fejadagolás segíthet az államoknak az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors és igazságos csökkentésében.
A politikai döntéshozók más rendszereket is fontolóra vettek a kibocsátás csökkentésére, köztük a szén-dioxid-adó és a személyre szabott szén-dioxid-kereskedelmi rendszereket, de a kutatók szerint ezek a gazdagoknak kedveznek, akik megvásárolhatnák a szennyezés jogát.
A szerzők azzal érvelnek, hogy az emberek szükségleteik alapján igazságos arányban részesüljenek az erőforrásokból, így megosztva a bolygó védelmére tett erőfeszítéseket.
A vezető szerző, Dr. Nathan Wood, aki jelenleg az Utrechti Egyetem Fair Energy Consortium posztdoktori munkatársa, elmondta: „Az adagolás koncepciója nemcsak az éghajlatváltozás mérséklésében segíthet, hanem számos más társadalmi és politikai kérdésre – például a jelenlegi energiaválságra is választ adhat.”
Sorban állni a fejadagért
A II. világháborúból származó feljegyzések azt mutatják, hogy a kötelező élelmiszeradagolás elfogadhatóbb volt az Egyesült Királyság lakossága számára, mint az étrend önkéntes megváltoztatása, amikor az erőforrások szűkössé váltak. A politika célja a javak és terhek egyenlőbb elosztása volt, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül.
A történelmi élelmiszerosztási politikák árszabályozást is bevezettek az árukra vonatkozóan, hogy a legfontosabb erőforrások a legtöbb ember számára megfizethetők maradjanak. Ennek eredményeként a második világháború alatt a hiány ellenére csökkent az alultápláltság aránya.
A kutatók szerint a második világháborús élelmiszerosztás és az éghajlati válság közötti alapvető különbség a közvélemény megítélésében rejlik. A gombnyomásra elérhető több ezer ruhadarab, kütyü és áru azt az illúziót keltheti, hogy az erőforrások bőségesen rendelkezésre állnak, de a valóság merőben más.
Dr. Rob Lawlor, a tanulmány társszerzője, a Leeds-i Interdiszciplináris Etikai Alkalmazott Központ oktatója elmondta: „Az éghajlatváltozás katasztrofális hatásainak csökkentése érdekében csak korlátozott mennyiséget bocsáthatunk ki. Ebben az értelemben a szűkösség nagyon is valós”.
Dr. Wood hozzátette: „A megélhetési válság megmutatta, hogy mi történik, ha a szűkösség felhajtja az árakat: az energiaárak meredeken emelkedtek, és a kiszolgáltatott csoportok képtelenek voltak kifizetni a számláikat. Jelenleg az energiaszegénységben élők közel sem használhatják fel az energiaellátás méltányos részét, míg a társadalom leggazdagabbjai szabadon használhatnak annyi energiát, amennyit csak megengedhetnek maguknak.”
Milyen is a méltányos adagolás?
A kutatók szerint valószínűleg nem a fejadagolás lenne az első lépés. Ehelyett a politikai változtatásokat szigorúbb szabályozásokkal és az adagolás előnyeit kommunikáló, kísérő információs kampánnyal lehetne kezdeni.
Kezdetben a kormányok szabályozhatnák a legnagyobb környezetszennyezőket, például az olajat, a gázt és a benzint, a hosszú távú repülőjáratokat és az intenzív mezőgazdaságot, szűkösséget teremtve a bolygót károsító termékekben. Ezt követően fokozatosan lehetne bevezetni a fejadagolást, hogy az így kialakuló szűkösséget úgy kezeljék, hogy mindenki alapvető szükségleteit kielégítsék.
Az akadémikusok két lehetőséget határoztak meg a fejadagolási politikára. A politikai döntéshozók bevezethetnének egy mindenre kiterjedő szén-dioxid-kibocsátási engedélyt, és a bankkártyákhoz hasonlóan „szén-dioxid-kártyákat” osztanának ki a felhasználás nyomon követésére és korlátozására. Alternatív megoldásként a kormányok konkrétan kiválasztott árucikkeket, például repülőjegyeket, benzint, háztartási energiát, vagy akár húst és ruházatot is adagolhatnának.
A kutatók remélik, hogy a tanulmány arra ösztönzi majd a politikai döntéshozókat, hogy a fejadagolást az éghajlatváltozás elleni küzdelem komoly lehetőségének tekintsék.
Hungarian