Zúgások, suttogások és fura szaggatott jelek: a tudósok megpróbálják megérteni, honnan származnak a sztratoszférában észlelt zajok. A kísérletet új bolygók felfedezésére is felhasználják.
Furcsa dolgok történnek 21 000 méterrel a földfelszín felett. Kutatók egy csoportja napenergiával működő, ragasztószalagból és műanyag lapokból készült ballonokat küldött a sztratoszféra felfedezésére. Amikor meghallgatták az ott készült felvételeket, egy rejtett akusztikai világot vettek észre. Ez infrahang, tehát az emberi fül számára nem hallható, de speciális műszerekkel képesek voltak átalakítani és meghallgatni: mormogás, suttogás, fújás, olyan mint amilyeneket akkor hallunk, amikor a fülünkre egy kagylót helyezünk.
„És nem, nem tudjuk, mi ez” – mondta a Washington Postnak Daniel Bowman, a Sandia Nemzeti Laboratórium tudósa, aki napelemes léggömböket épít. „Körülbelül 10 éve foglalkozom ezzel, és tudja, az a tény, hogy vannak rejtélyes hangok, amelyeket nem értek, nyugtalanító.”
A kutatók kifejtik, hogy sikerült megérteniük néhány hang eredetét. Például a halk zúgás a tenger hullámai, ahogyan a parthoz csapódnak, de vannak mások, időszakos recsegések, amelyeket nem tudnak megmagyarázni.
Új világok felfedezése léggömbökkel
A sztratoszférában „vannak rejtélyes infrahangjelek, amelyek repüléskor óránként néhányszor jelentkeznek, de ezek forrása teljesen ismeretlen” – mondta Dr. Bowman. A sztratoszféra hangjainak tanulmányozása valójában egy nagyobb projekt. A szovjet tudósok már az 1980-as években a Vega 1 és Vega 2 küldetésekben használták az eszközöket, hogy légköri méréseket végezzenek a Vénuszon. Most a korábbi ismereteiket szeretnék felhasználni a kutatások finomítására, és annak megértésére, hogy a bolygón vannak-e aktív vulkánok.
„A Vénusz léggömbök új generációját tervezik, amelyek több mint 100 napot bírnak ki, és képesek változtatni a magasságukat, hogy a Vénusz légkörének különböző rétegeiben navigáljanak” – írják a tudósok a tanulmányban.
A Vénusz vulkanikus tevékenysége központi szerepet játszik annak megértésében, hogy Föld-szerűsége ellenére miért vált lakhatatlan bolygóvá. A léggömbök pedig éppen erre lehetnek alkalmasak, mivel Bowman elmondása szerint már használták őket vulkánkitörések mérésére. Amikor a földrengésveszélyes területek felett lebegnek, képesek előre érzékelni azok hangjait. A földrengések által keltett szeizmikus hullámok ahogy a területen terjednek, úgy érzékelik őket a készülékek.
Az ambiciózus tervek ellenére a Föld sztratoszférájában lebegő ballonok alacsony technológiai színvonalú vállalkozásnak számítanak. Valójában csak olyan hétköznapi anyagok, mint a műanyag lapok, ragasztószalag és szénpor szükségesek a megépítésükhöz – magyarázta Bowman. A nap felmelegíti a benne lévő levegőt, így a léggömb felemelkedik a sztratoszférába, majd amikor a nap lenyugszik és a hőmérséklet csökken, visszatér a Földre. Nem követ egy meghatározott útvonalat, hanem a széljárás szerint repül, ahogy a kutatók elmondták, az egyik ballon az új-mexikói kilövőközpontból Houston külvárosába utazott.
„A léggömbjeink alapvetően óriási műanyag zsákok, amelyekben egy kis szénpor van. Amikor a nap rásüt a léggömbökre, a benne lévő levegő felmelegszik és élénkké válik. Ez a passzív napenergia elég ahhoz, hogy a ballonokat a felszínről több mint 20 kilométerre az égbe repítse” – magyarázta Bowman.
Hungarian