Lehangoló gazdasági kilátásokról, és hatástalan kormányzati beavatkozásokról ír Danielle Lacalle közgazdász, alapkezelő, és bestseller író. A spanyol szakember erősen pesszimista az Európai Unió válságkezelési eszköztárával kapcsolatban, és úgy látja, hogy a gazdaságélénkítésre szánt ingyen pénz valójában kidobott pénz (még úgy is, hogy a jegybankok fedezetlenül a nagy semmiből hozzak létre a fiat bankóikat).
A globális befektetői hangulat határozottan optimista. A CNN Fear & Greed indexe (félelem- és kapzsiság index) június 18-án 82 ponton állt, ami szélsőségesen optimista érték. Egy hónappal korábban ugyanez az érték még csak 56 ponton állt, egy évvel korábban pedig szélsőséges félelem uralta a piacokat, az index pedig mindössze 17 ponton volt. A Citigroup kifejlesztett egy ún. Gazdasági Meglepetés Indexet (Citi Economic Surprise Index), mely azt méri, hogy a valós gazdasági adatok mennyire múlják alul az elemzői várakozásokat. Az elmúlt egy év során az index tizenkét ponttal csökkent, míg az euróövezetben 123 pontot esett – még a relatíve jól teljesítő amerikai gazdaság is 13 ponttal lejjebb van, mint egy évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy a világgazdaság általánosságban nem tudja teljesíteni az elemzői várakozásokat.
Siralmas európai kilátások
Az euróövezet az első negyedévben már recesszióban volt, és további jelentős kihívásokkal néz szembe. Mindezt úgy sikerült összehozni, hogy a csökkenő energia- és nyersanyagárak, illetve a csökkenő import segítették az euróövezet GDP-jét, ráadásul az EU Next Generation gazdasági stimuluscsomagtól is javuló számokat vártak. Mindezek ellenére a gazdasági output csökkent, a központilag szétosztott pénzekről pedig ismét kiderült, hogy kevés valós hatással vannak a foglalkoztatásra és a gazdasági növekedésre.
Az előzményeket megnézve mindez nem meglepő: a 2009-es Növekedési és Munkahelyteremtési Terv, és a 2014-es Juncker-terv sem eredményezett semmilyen gazdasági többszöröző hatást. Az euróövezetben ez már a többedik gazdaságserkentési intézkedéscsomag, amely nem hoz valós gazdasági megtérülést. Ez annak köszönhető, hogy a termelékenység növekedés továbbra is rendkívül alacsony, a munkanélküliségi ráta pedig kétszerese az Egyesült Államokénak. Ezek a várakozásokat alulmúló számok ráadásul egy olyan környezetben jelentkeznek, ahol két gazdasági szuperhatalom (az EU és az USA) is gazdaságélénkítési tervet hajt végre, a nyersanyagárak csökkennek, az export élénkül, Kína (a várakozásoknál vérszegényebb) újranyitása és India gazdasági teljesítménye pedig az egész világgazdaságot serkenti.
Kapcsolódó cikk: Németország kilábalhat a válságból idén év végére
Az ingyen pénz nem csodaszer
A makrogazdasági adatok várakozásoktól való elmaradásának okát sokan a kamatemelésekben látják. Úgy tűnik azonban, hogy kevesen merik felelősségre vonni az extrém negatív reálkamatokat és a korábbi hatalmas ösztönzőcsomagok gyenge gazdasági megtérülését. Gondoljunk csak bele egy pillanatra: 2020-ban a világ a GDP-jének közel 20%-át költötte állami gazdaságösztönző intézkedésekre, melyért cserébe csak magas inflációt és gyenge növekedést kapott. A nagyszabású gazdaságélénkítő programok kudarcokat tudnak csak felmutatni, az akadémiai világ mégsem meri mélyen elemezni az okokat, mert hamar feltárnák a kormányok felelősségét. Sokkal egyszerűbb a jegybanki kamatlábak hatásairól értekezni, ahogy azt örömmel teszi Christine Lagarde, az EKB elnöke is.
A szociális programok szintén sikertelenek voltak. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint 2022-ben 95,3 millió embert fenyegetett szegénység, vagy társadalmi leszakadás, ami az EU lakosságának 21,6%-át teszi ki. 2018-ban ez a szám 109,2 millió ember volt, ami a lakosság 21,7%-a. Ez jelentéktelen javulás annak tükrében, hogy több mint kétbillió euró ment el szociális kiadásokra.
Adósságba sodorták magukat a világ nagy gazdaságai
Mindent egybevetve: az euróövezet gazdaságának gyengülése nem a kamatemeléseknek volt köszönhető, hanem a hatalmas kormányzati kiadásoknak. A turizmus helyreállításán kívül a termelékenységben és a munkahelyteremtésben nincs észrevehető javulás. A növekedési trend egyszerűen visszatér a 2019 decemberi állapothoz, amikor is az eurozóna a recesszió küszöbén állt – most azonban lényegesen nagyobb adósságrátával áll elő ugyanez a helyzet.
A G4 (USA, Eurozóna, Egyesült Királyság és Japán) jegybankok mérlege 2020-2021 során 78%-kal nőtt, most pedig 9,5%-kal csökkent. A kamatemelések csak kijavították azt a baklövést, amit a korábbi alacsony és negatív alapkamatokkal okoztak a jegybankok. A monetáris politika helyreállítása lassú folyamat, és a jegybankok továbbra is rendkívül alkalmazkodóak a gazdaság dinamikájához. Néhány befektető még mindig reménykedhet, hogy a korábban sikertelen kormányzati programok egyszer csak új lendületet adnak, de ez nem valószínű.
Forrás: Mises Institute
Hungarian