Egyre többen érvelnek amellett, hogy a háziállatok tartása etikátlan, és hogy az állatoknak soha nem lehet igazán jó életük az ember otthonában.
Nincs is annál szívmelegítőbb érzés, mint amikor a család hazaér és a kutya vagy macska örömmel fogadja a lakás ajtajában. Manapság a háziállatok már hűséges családtagok, akikkel megosztjuk örömünket és bánatunkat. Vannak azonban olyanok, akik úgy vélik, hogy az állattartás etikátlan, hiszen egyetlen állat sem lehet igazán boldog az ember mellett.
Hiába adunk meg állattársainak mindent, kelünk korán, hogy sétálni vigyük őket, a legfinomabb falatokat adjuk nekik, Troy Vettese, egy az állattudományokra szakosodott környezettörténész szerint a kisállattartás nem az állatokról szól és azok jólétéről, hanem önző módon a saját boldogságunkról.
„Ha az emberek valóban törődnének az állatokkal, akkor csak mentőakciókkal foglalkoznánk, és segítenénk az állatmenhelyek vadon élő állatok rehabilitációját – olyan dolgokkal, amelyek számunkra is kielégítőek, de az állatnak is segítenek” – mondja.
Szerinte a háziállattartás tendenciái is azt bizonyítják, hogy az emberek egositák. Az elmúlt két évben ugyanis rengeteg ember szerzett be háziállatot a COVID-19 zárlatok idején. Sokan otthon unatkoztak, ezért úgy gondolták, hogy elszórakoztatja majd őket egy-egy kutya, macska vagy másmilyen szőrös kedvenc. A világjárvány végével az emberek visszamentek dolgozni, és rájöttek, hogy egy izmos pitbull bizony nem szeret egész nap egy apró lakásban rostokolni egyedül. Rengeteg állatmenhely hirtelen megtelt.
Nyugaton az állat a család része. Jessica du Toit, az ontariói Western University filozófia doktori hallgatója, aki állatetikával foglalkozik azt mondja „manapság már olyan sok ember tekinti ezeket az állatokat a társának vagy a családja részének, hogy olyan dolgok léteznek, mint az Uber Pet [amely lehetővé teszi, hogy taxit rendeljünk, amely elvisz minket és négylábú barátunkat]; éttermek, szállodák és munkahelyek jelzik, hogy állatbarátok; és olyan jó jövedelmező pozíciók jelentek meg, mint az állatsimogató, állatszitter vagy az állatpszichológus”.
A globális kisállatipar hatalmas – egy jelentés szerint 320 milliárd dollárt ér – és egyre inkább „humanizálódik”; a termékek kihasználják az állatok kényeztetése iránti vágyunkat. De vajon az állatok is élvezik ezt a típusú babusgatást?
Még ha a háziállataink nem is depressziósak, talán nem a legjobb életüket élik. „Bizonyára vannak olyan állatok, amelyek nagyon jól érzik magukat bizonyos emberek gondozásában” – mondja Du Toit. „De sok ember, még ha kedves és lelkiismeretes gondozója is az állatainak, alábecsüli társainak szükségleteit és vágyait. A legtöbb kutyának és macskának megfelelő kognitív stimulációra, valamint játékra és szocializációs lehetőségekre is azonos fajú állatokkal, ha minimálisan tisztességes életet akarnak élni. E nélkül frusztrációt, magányt és néha szeparációs szorongást tapasztalnak.”
