A múlt héten az ENSZ Fejlesztési Programja hivatalosan is elindította új kezdeményezését, amely a „digitális közinfrastruktúra megépítését” (DPI – digital public infrastructure) támogatja világszerte.
Az „50in5” néven indított program célja, hogy a következő öt évben ötven országban vezessék be a DPI-t. A digitális közinfrastruktúra meghatározása az 50in5 honlapja szerint elég egyértelmű:
„A Digitális közinfrastruktúra (DPI) olyan elemek biztonságos és interoperábilis hálózatára utal, amelyek digitális fizetési, személyazonosító és adatcsere-rendszereket foglalnak magukban.”
Nincs ebben semmi újdonság senki számára, aki csak egy kicsit is odafigyel. A digitális személyazonosság és a digitális fizetési rendszerek maguktól értetődőek (és már korábban is foglalkoztunk velük). Az „adatcsere-rendszerek” lényegében azt jelentik, hogy a nemzeti kormányok a polgárok személyazonosságához és pénzügyeihez kapcsolódó adatait határokon átnyúlóan megosztják más nemzetekkel, vagy akár globális kormányzati szervekkel.
A kulcsszó az „interoperábilis”
Ahogy már korábban is írtuk, a „globális kormányzat” nem egyetlen egészségügyi rendszer, személyazonossági adatbázis vagy digitális valuta lesz, hanem több tucatnyi, egymástól elvileg különálló rendszer, amelyeket gondosan úgy terveztek meg, hogy teljes mértékben „átjárhatóak” legyenek.
Amellett, hogy az 50in5 az ENSZ, az UNICEF és az Inter-American Development Bank projektje, számos globalista nem kormányzati és non-profit szervezet is finanszírozza. A támogatók között van a Bill & Melinda Gates Alapítvány és közvetve a „Co-Develop” nevű nem kormányzati szervezeten keresztül a Rockefeller Alapítvány is.
A programban eddig a következő tizenegy ország vett részt: Banglades, Brazília, Észtország, Etiópia, Guatemala, Moldova, Norvégia, Szenegál, Sierra Leone, Szingapúr, Srí Lanka és Togo. Gondos válogatás minden kontinensről, beleértve első, második és harmadik világbeli országokat is. Ez a lista azért is figyelemre méltó, mert tartalmazza a NATO, az EU és a BRICS tagjait is. Érdekes következtetések az állítólagos „multipolaritásra” vonatkozóan.
Kapcsolódó hír, hogy az 50in5 program indításának napján az Európai Parlament és az Európa Tanács megállapodott egy új keretrendszerről is a régióra kiterjedő európai digitális személyazonossági rendszer (eID) számára.
Már az EU is a digitális személyazonosító program bevezetésén dolgozik
A felülvizsgált rendelet egyértelmű paradigmaváltást jelent az európai digitális személyazonosság tekintetében, amelynek célja, hogy a biztonságos és megbízható elektronikus azonosításhoz és hitelesítéshez való egyetemes hozzáférést biztosítson az emberek és a vállalkozások számára. Az új jogszabály értelmében a tagállamok olyan digitális pénztárcákat kínálnak majd a polgároknak és a vállalkozásoknak, amelyek képesek lesznek összekapcsolni a nemzeti digitális személyazonosságukat más személyes tulajdonságok (pl. jogosítvány, diplomák, bankszámla) igazolásával. A polgárok a digitális pénztárcájukból a mobiltelefonjukon egy gombnyomással igazolhatják majd személyazonosságukat és oszthatják meg elektronikus dokumentumaikat.
Mindez annak a bejelentésnek az előzménye, hogy az Európai Központi Bank ebben a hónapban lép a digitális euró bevezetésének „következő fázisába”. A digitális euró – Christine Lagarde, az IMF korábbi vezetője szerint – „korlátozott ellenőrzést” fog biztosítani az emberek költései felett.
India, egy másik BRICS-ország, szintén évek óta élen jár a DPI-fejlesztésben. Most pedig olyan cikkek jelennek meg például a Forbesban, amelyek azt állítják, hogy „Indiának van digitális infrastruktúrája, Amerikának pedig szüksége lenne rá”.
Ugyanakkor Kína is már évek óta komoly lépéseket tesz az online anonimitás megszüntetése felé. Közben nyugati politikusok is azt hangoztatják, hogy nekünk is ezt kellene tennünk.
Miközben a világ a Hamaszra és Izraelre összpontosít, egy központi digitális személyazonossági rendszer felépítése szép csendben elkezdődött.
