Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a halál és a biológiai test korlátjai már nem jelentenek akadályt. Ez a futurisztikus forgatókönyv már nem is olyan távoli, hiszen az agyi szkennelés fejlődésével hamarosan akár agyszimulációt is létrehozhatunk egy számítógépen.
Az elme szintetikus hardverre való „feltöltése” a transzhumanista mozgalomban gyökerezik, amelyek támogatói többek között Ray Kurzweil, Nick Bostrom és Randal Koene. Elképzelésük szerint lehetséges az, hogy a tudomány és a technológia révén elérjük az akár örökké tartó létezést is. A kihívások közül a legösszetettebb azonban az agy szimulálása. Ma már ugyanis képesek vagyunk egyszerű szervezetek agyát feltérképezni, és tíz éven belül elképzelhető, hogy az egér teljes agyát is megismerjük. Az emberi agy tanulmányozása ugyanakkor egy nagyobb falat – mégiscsak a világegyetem egyik legösszetettebb struktúrája.
Valószínűsíthető, hogy lehetséges lesz az elménk teljes lemásolása és szimulálása, de vajon mindez azt jelenti, hogy az agy túlélheti az emberi testet? Nos, a mesterséges elme és a túlélés lehetősége nem vizsgálhatóak meg empirikus szinten; az elme feltöltését pedig a legtöbben csak akkor vállalnánk be, ha már előre tudnánk, hogy a biológiai „hardverünk” a végéhez ér. Éppen ezért a biológia és a technológia közötti út tele van megválaszolatlan kérdésekkel és kihívásokkal. Mindenesetre korunk egyik legnagyobb kihívása előtt állunk, amely újradefiniálhatja a létezés és az identitás értelmét.
Hungarian