Sokan rabjává váltak a bűnügyi podcastoknak, a sötét turizmusnak és az sem ritka, hogy valaki nyaralás közben a látványosságok helyett inkább a temetőket látogatja. Az emberek szeretik a „sötét eseményeket”, és mint kiderült, egy maroknyi különböző társadalmi és tudományos tényező készteti az agyunkat arra, hogy vágyjon rájuk. Egy nemrég közzétett tanulmány azt vizsgálja, miért vagyunk ilyenek.
James Kennell és Metod Šuligoj kutatók az Annals of Tourism Research című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban rávilágítottak azokra az okokra, amelyek miatt az embereket vonzódnak a halálhoz, a katasztrófához és a szenvedéshez kötődő eseményekhez.
Hiányos szakirodalom
A „sötét események” kifejezés az elmúlt három évtizedben a sötét turizmussal foglalkozó kutatások fejlődésében gyökerezik. Eredetileg a megemlékezések leírására használták, de azóta a tevékenységek széles skálájára kiterjedt, a „halottak napja” tematikus vendéglátó rendezvényektől kezdve a valódi bűnügyi és gyilkossági témájú túrákon át a horrorisztikus élményekig és a történelmi csaták újrajátszásáig.
Egyre többen keresik az ilyen típusú élményeket, ezért Kennell és Šuligoj úgy döntöttek, hogy feltárják ennek az okát. Munkájuk elején viszont azzal szembesültek, hogy az ezzel kapcsolatos jelenlegi szakirodalom meglehetősen hiányos.
A tanulmány szerint a sötét eseményekkel kapcsolatos jelenlegi kutatások korlátozottak, mivel csak a sötét turizmusra támaszkodnak.
„Emiatt a szakirodalom túlhangsúlyozza az utazás fontosságát és annak gazdasági és társadalmi hatásait, és nem foglalkozik a sötét eseményekkel, mint önmagukban tanulmányozásra érdemes jelenségekkel” – írják a szerzők.
Először is – a jelenségről szóló tanulmányok többsége a turisták elkötelezettségére, költekezésére és érdeklődésére támaszkodik, nem pedig magára a sötét eseményre.
Másrészt szinte minden korábbi kutatás esettanulmányokon alapult, ami azt jelenti, hogy csak kevesen próbálták a sötét eseményeket közös jellemzők vagy hasonlóságok révén összekapcsolni.
A megoldás egy új módszer a kutatásban
Ennek orvoslására Kennell és Šuligoj elméletszintetikus megközelítést alkalmaztak új keretrendszerük kidolgozásához. Ez a módszer magában foglalta a szakirodalom áttekintését és a thanatológia, a sötét turizmus, a sötét szabadidő és a kollektív emlékezet kulcsfogalmainak meghatározását.
A kutatók több olyan témát azonosítottak, amelyek befolyásolják a halál és a sötét események iránti növekvő érdeklődésünket.
Először is – a kutatók kifejtik azt az egyszerű és világos tényt, hogy a sötét eseményeket kereskedelmi forgalomba lehet hozni. A sötét események gazdasági vonatkozásai jövedelmezőek lehetnek, és forrásokat fordítanak a népszerűsítésükre és reklámozásukra a fogyasztók felé. Az emberek szeretik a sötét eseményeket, mert van egy piac, ahol ezt árulják, és mi szívesen vásárolunk.
Másodszor – a kutatók a sötét események politikai és társadalmi felhasználására összpontosítanak, hogy megerősítsék az uralkodó kulturális ideológiákat, vagy hogy „vitatott emlékeket” hozzanak létre összetett politikai környezetben, mint például a történelmi csaták újrajátszása, hogy az egyik oldal becsületesebbnek tűnjön a másiknál, vagy a háborús győzelmekről megemlékező események.
A tanulmány azt az egyszerű tényt is kifejti, hogy egyesek egyszerűen csak szeretik felfedezni a deviánsabb oldalukat, és értékelik az emberiség gyakran sötétebb és erőszakosabb természetét. A tanulmány idézi a világszerte népszerű „Deathfeszteket”, amelyek a dark és heavy metal színteret és a kapcsolódó kultúrát ünneplik. Ehhez kapcsolódva a kutatók azt is feltárják, hogy a sötét élmények – a deviáns viselkedés hedonista vénáján kívül – egyfajta társadalmi vagy kulturális katarzist is biztosíthatnak a régi sérelmek újbóli felidézésével, ami abban segít, hogy az érintettek túllépjenek rajtuk.
Hogyan hat az egyénekre a halál?
Végül a tanulmány magát a halált és annak jelenlétét vizsgálja, legyen az tényleges vagy szimbolikus, valamint azt, hogy ez hogyan hat az egyénekre, és milyen jelentéseket származtatnak ezekből az élményekből.
„A sötét események iránti vonzalom a kíváncsiság, az izgalomkereső viselkedés, a kulturális hagyományok, a pszichológiai felfedezés, valamint a közösségi és közös élmények iránti vágy összetett kölcsönhatásából ered” – magyarázta Metod Šuligoj, a tanulmány társszerzője a szlovéniai Primorska Egyetemről. „Ezek az események lehetővé teszik az egyének számára, hogy a halál, a katasztrófa és a szenvedés témáival olyan módon foglalkozzanak, amely értelmes, tanulságos és néha átalakító erejű.”
A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a további vizsgálatok nyilvánvaló szükségességétől eltekintve a sötét események a saját halandóságunkkal kapcsolatos önreflexiót szolgálják, és hogy az emberek gyakran egyedi érzelmeket élnek át, amikor a témával foglalkoznak. Egyesek számára átalakító hatásúak, mások számára pedig izgatóak lehetnek. Ráadásul kereskedelmi szempontból is sikeresek, és bár etikai aggályok merülnek fel a halál vagy a szenvedés árucikké tételével kapcsolatban, ez nem akadályozza meg a közönséget abban, hogy még több sötét eseményre vágyjon.
„Az embereket több okból is lenyűgözik a sötét események, amelyek az emberi viselkedés pszichológiai, kulturális és szociológiai aspektusaiba ágyazódnak” – nyilatkozta a sajtóközleményben a tanulmány társszerzője, Dr. James Kennell, a Surrey Egyetem munkatársa. „Van egy természetes emberi kíváncsiság az élet sötétebb aspektusai iránt, beleértve a halált, a tragédiákat és a hátborzongató dolgokat. A sötét események gyakran biztonságos és ellenőrzött környezetet biztosítanak az emberek számára, hogy felfedezzék ezeket a témákat”.”
Ez a cikk is érdekelhet:
Hungarian