Egy mondatban leegyszerűsíthetjük a média véleményét a magántanulásról. A magántanulás veszélyt jelent, mert minden gyermeknek meg kell tanulnia és el kell sajátítania az állam által jóváhagyott elméleteket a történelemről, a politikáról, a szexről, a demokráciáról, a COVID-ról, a gazdaságról, a táplálkozásról, a szociális és érzelmi egészségről és minden másról. De tényleg fontosabb az egységes állami narratíva, mint a valódi intellektuális és erkölcsi szabadság?
A National Home Education Research Institute (NHERI) becslései szerint az 1970-es évek óta 238-szorosára nőtt az otthon tanuló diákok száma az Egyesült Államokban. Míg 2019-ben 2,5 millióan voltak magántanulók, addig ez a szám 2021-ben 3,7 millióra gyarapodott. Természetesen ehhez nagyban hozzájárultak a koronavírus világjárvány okozta korlátozások, az adatok azonban azt mutatják, hogy már a COVID előtt is növekedési tendencia volt megfigyelhető.
Magyarországon már 2019-ben bevezettek a törvényt, amelynek következtében egy év alatt közel 50 százalékkal csökkent a magántanulók száma. A törvénymódosítás magyarázatában az állt, hogy „össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek iskolába járjanak”. Így most már nem elegendő már az érv, ha a szülők egyszerűen úgy gondolják, a gyermekének jobb otthon vagy azt szeretnék, ha gyermeke továbbra is világnézetileg semleges oktatásban részesüljön.
A magánoktatás dilemmája
A külföldi sajtó kifejezetten keveset ír a jelenségről, és ha még írnak is, általában a magánoktatásra úgy néznek, mint egy mumusra, és a szülőket iskolázatlannak állítják be. A Washington Post cikke például arra figyelmeztet, hogy ezek a diákok „gyakran egy közös ideológia alapján csoportosulnak”. Ez pedig azt jelenti, hogy a szülők dönthetik el, hogyan és mit tanulnak a gyermekek a politikáról és a járványokról, ami nem feltétlenül az állam által jóváhagyott narratíva.
Ezzel szemben Murray Rothbard az Education: Free and Compulsory könyvében megjegyezte, hogy az állami oktatás „a gyermekek lojális alattvalóvá formálásának programja”. Szerinte az egyén valódi fejlődése helyett inkább elnyomják azt, és engedelmességre tanítják a gyermekeket az önállóság helyett.
„Ennek az a hatása, hogy elfojtanak minden olyan tendenciát, amely a gondolkodási képességek és az egyéni függetlenség fejlesztésére irányulnak. Különböző módokon próbálják kisajátítani az otthon és a barátok ’nevelő’ funkcióját, és megpróbálják az gyermekeket saját akaratuk szerint formálni” – írja.
Érdekelhet még: A szellemi tulajdonra vonatkozó törvények abszurditása
