Európa számos olyan vállalkozással büszkélkedhet, amelyek több száz, sőt, több mint ezer éve működnek. Ezek a az éttermek, sörfőzdék, pénzverdék és egyéb – akár a mai napig is családi kézben lévő – vállalkozások nemcsak fontos gazdasági szereplők, hanem kulturális örökségünk élő részei is.
Ausztria – St. Peter Stiftskulinarium (803)
A St. Peter Stiftskulinarium nem csak európa, hanem a világ egyik legrégebbi, ma is működő étterme, amelyet 803-ban alapítottak Salzburgban, Ausztriában. Az étterem különlegessége, hogy a híres Szent Péter bencés apátság falai között található, és már a IX. században is említést nyert Alcuin, Nagy Károly tanácsadója írásaiban.
A Stiftskulinarium nem csupán egy vendéglátóhely, hanem kulturális és történelmi élmény is egyben. A középkori boltívek, a barokk freskók és az elegáns belső terek autentikus légkört biztosítanak, miközben a konyha a hagyományos osztrák fogásokat a modern gasztronómiai igényekkel ötvözi.
Az étterem a Salzburger Festspiele idején különösen népszerű, és számos híresség is megfordult már falai között. A St. Peter Stiftskulinarium több étkezőteremmel rendelkezik, köztük van egy régi borospince, amelyet ma is használnak exkluzív vacsorákhoz és rendezvényekhez.
Németország – Staffelter Hof borászat (862)
A Staffelter Hof borászat a németországi Mosel régióban, Kröv városában található, és a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő borászata. Története 862-ig nyúlik vissza, amikor Lothar II. frank király a birtokot a Stavelot-i apátságnak adományozta, hogy biztosítsa a kolostor borellátását. A borászat évszázadokon át az apátság tulajdonában volt, egészen 1805-ig, amikor Peter Schneiders megvásárolta a francia államtól. Azóta a Staffelter Hof hét generáción keresztül maradt a család tulajdonában, jelenleg Jan Matthias Klein vezeti, aki 2005-ben vette át a vezetést édesapjától, Gerd Kleintől.
A Staffelter Hof nemcsak borászat, hanem vendégház és kulturális központ is. A látogatók részt vehetnek borkóstolókon, megismerhetik a borászat történelmét, és élvezhetik a helyi művészeti eseményeket. A borászat különféle szálláslehetőségeket kínál, beleértve apartmanokat és vendégszobákat is.
A borászat egyik különleges története szerint a középkorban egy farkas megölte a szőlőműveléshez használt szamarat. A legenda szerint a szerzetesek elfogták a farkast, és arra kényszerítették, hogy végezze el a szamár munkáját a meredek domboldalakon. Ez a történet inspirálta a borászat egyes borainak címkéit, mint például a „Little Red Riding Wolf” és a „Little Bastard”.
Egyesült Királyság – Royal Mint (886)
A Royal Mint, azaz a Királyi Pénzverde, az Egyesült Királyság egyik legrégebbi és legtekintélyesebb intézménye, amelynek története egészen i. sz. 886-ig nyúlik vissza. Ekkor kezdődött meg az érmék verése Nagy Alfréd uralkodása alatt, és azóta is folyamatosan működik, így több mint 1100 éve szolgálja az ország pénzügyi rendszerét.
A pénzverde nemcsak az Egyesült Királyság számára gyárt érméket, hanem több mint 60 ország részére is készít pénzérméket és más numizmatikai termékeket. A Royal Mint 2022-ben elindította a „886” nevű ékszerkollekcióját, amely újrahasznosított aranyból készült ékszereket kínál. Ez a kollekció a pénzverde történelmi örökségét ötvözi a modern dizájnnal és a fenntarthatósággal.
Írország – Sean’s Bar (900)
A Sean’s Bar Írország egyik legikonikusabb vendéglátóhelye, amely Athlone városában található, a Shannon-folyó partján. A hely története egészen 900-ig nyúlik vissza, amikor egy Luain nevű férfi fogadót alapított a folyó átkelőhelyénél. A pub valódi történelmi jelentőségére 1970-ben derült fény, amikor felújítási munkálatok során vesszőfonásos falakat és régi érméket találtak, amelyek a 9. századból származnak. Ezek a leletek ma is megtekinthetők a Nemzeti Múzeumban, míg egy falrészlet a pubban került kiállításra.
A Guinness Világrekordok Könyve 2004-ben hivatalosan is elismerte a Sean’s Bart Írország legrégebbi pubjaként. A tulajdonosok állítása szerint rendelkeznek a pub összes korábbi tulajdonosának listájával, amely egészen a 10. századig visszanyúlik. Érdekesség, hogy a híres énekes Boy George is a tulajdonosok között volt az 1980-as években.
Olaszország – Marinelli harangöntöde (1040)
A Marinelli harangöntöde az olaszországi Agnone városában található, és a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő harangöntödéje. Története 1040-ig nyúlik vissza, és azóta is a Marinelli család irányítása alatt áll. A vállalat a Vatikán hivatalos harangszállítója, és a hagyományos harangöntési technikákat generációról generációra örökítik tovább. A cég harangjai megtalálhatók a Pisa-i ferde toronyban, a Monte Cassino apátságban, valamint a Vatikánban, ahol a 2000-es jubileumi harangot is ők készítették. A vállalat évente körülbelül 50 harangot gyárt.
A harangöntödében a mai napig alkalmazzák az úgynevezett „elveszett viasz” technikát, amelyet már az alapításkor is használtak. Ez a módszer magában foglalja a viaszmodellek készítését, amelyekre agyagréteget visznek fel, majd a viaszt kiolvasztják, és a megmaradt formába öntik a forró bronzot. Ez a folyamat biztosítja a harangok egyedi hangzását és minőségét.
Szlovákia – Körmöcbányai pénzverde (1328)
A Körmöcbányai pénzverde (szlovákul: Mincovňa Kremnica) a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő pénzverdéje, amelyet 1328-ban alapított Károly Róbert magyar király. A pénzverde a középkorban híres volt aranydukátjairól, és ma is érméket készít Szlovákia és más országok számára. Körmöcbánya a középkorban az egyik legfontosabb bányaváros volt a Magyar Királyságban, köszönhetően a gazdag arany- és ezüstlelőhelyeinek. A város 1328-ban szerezte meg a szabad királyi és bányavárosi kiváltságokat, amelyek közül a legfontosabb a pénzverés joga volt. A pénzverdét cseh pénzverők alapították, akiket a király Kutná Horából hívott meg.
A pénzverde legismertebb terméke a körmöci dukát, amelyet 1335-től kezdtek verni firenzei mintára. Ezek az aranypénzek kiváló minőségük és magas aranytartalmuk miatt Európa-szerte elismertek voltak, és a középkor egyik legstabilabb valutájának számítottak. A történelmi feljegyzések szerint a pénzverde fennállása során mintegy 21,5 millió dukátot vertek, amelyek mai árfolyamon számolva több milliárd dollárt érnének.
Észtország – Raeapteek patika (1422)
A tallinni Raeapteek (Városházi Patika) Európa egyik legrégebbi, folyamatosan működő gyógyszertára, amely 1422 óta ugyanazon a helyszínen, a város főterén, a városháza szomszédságában üzemel. Ez a patika nemcsak Tallinn, hanem egész Észtország legrégebbi egészségügyi intézménye is. A Raeapteek története szorosan összefonódik a Burchart családdal, akik 1582 és 1911 között tíz generáción keresztül vezették a patikát. A dinasztia alapítója, Johann Burchart I, Pozsonyból származott, és a család hagyományosan az elsőszülött fiúknak a „Johann” nevet adta, akik tovább vitték a patika vezetését. A Burchartok nemcsak gyógyszerészek, hanem orvosok is voltak, és jelentős szerepet játszottak Tallinn közéletében.
A Raeapteek középkori kínálata ma már meghökkentőnek tűnhet. Egy 1695-ös árlistán szerepelt többek között égetett méh, csődörpatkó, égetett sündisznó, földigilisztaolaj, fehérített kutyaürülék és emberi zsír is. Ezeket különféle panaszokra ajánlották a korszak orvosai és patikusai, sokszor babonás vagy empirikus alapon. Érdekesség, hogy a listán a marcipán is megtalálható, amit akkoriban nem édességként, hanem gyógyhatású szerként tartottak számon – úgy vélték, enyhíti a szívfájdalmat és javítja a memóriát.
Egy hazai példa – Zwack (1790)
Habár nem ez a legrégebbi, még ma is működő magyarországi cég (Alföldi Nyomda), de a Zwack Unicum története is több mint két évszázadra nyúlik vissza, és szorosan összefonódik Magyarország kulturális és gazdasági életével. Az 1790-ben megalkotott ital mára nemcsak egy világhírű márka, hanem a magyar identitás egyik szimbóluma is.
A legenda szerint Dr. Zwack, II. József császár udvari orvosa, 1790-ben egy különleges gyógynövénylikőrt kínált a császárnak emésztési panaszaira. A császár állítólag így reagált: „Dr. Zwack, das ist ein Unikum!”, ezzel nevet adva az italnak. Az ital receptje titkos maradt, és a Zwack család generációkon keresztül őrizte. A család egyik kiemelkedő tagja, Zwack József, 1840-ben megalapította az első Zwack-gyárat Pesten, a Marokkói udvarban.
A vállalkozás gyorsan növekedett, és 1892-ben új telephelyre költözött a Soroksári útra, ahol ma is működik. Az Unicum 1883-ban hivatalos védjegyet kapott, és jellegzetes gömbölyű üvegben, piros keresztes címkével került forgalomba. A második világháború után, 1948-ban a kommunista állam államosította a gyárat. A Zwack család emigrált, és magukkal vitték az eredeti receptet. A hazai gyártás egy módosított recept alapján folytatódott. A rendszerváltás után, 1989-ben Zwack Péter visszatért Magyarországra, és visszavásárolta a gyárat, újraindítva az eredeti recept szerinti gyártást.
