A Hitler vezette Németország 1939 és 1945 között szinte egész Európát meghódította, egy kisállamtól azonban még a híres diktátor és köre is visszariadt. Most megtudhatod, hogyan és miért maradhatott ki Svájc a második világháborúból.
- Az ország, amit még Hitler sem mert megtámadni
- Mi volt Svájc titka?
- A semlegesség ereje
- Háborúzni nem, kereskedni igen
- Diplomáciai kötéltánc
- Eddig működött, most veszélyben lehet Svájc függetlensége?
Az ország, amitől még Hitler is rettegett
Svájc túlélése a második világháború alatt nem a szerencsén, hanem a tudatos, kiszámított fegyveres és külpolitikai semlegesség stratégiáján múlott.
Miközben Hitler meghódította Európa nagy részét, majd nekiment a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, Svájc végig független és dacosan semleges maradt, annak ellenére, hogy határait az ellenséges tengelyhatalmak vették körül.
Mi volt Svájc titka?
Bár a náci Németország kidolgozta a tervet a kisállam megszállására (Tannenbaum-hadművelet), Adolf Hitler személyesen megvetette a svájci demokráciát, de végül elállt az inváziótól. De vajon mi tántorította el a sokak szerint „őrült” Führert?
Svájc, érezve, hogy körülötte összecsapnak a hatalmak, egyre tudatosabban építette a teljes semlegességet, miközben ügyelt arra, hogy a hegyvidékekkel zsúfolt országot bevehetetlen erőddé változtassa. Ez olyan mértékben növelte volna a megszállás költségeit, hogy az túl nagy kihívást jelentett volna a Harmadik Birodalom számára.
A semlegesség ereje
Belgiummal, Hollandiával és Nagy-Britanniával ellentétben Svájc nem bízta magát ígéretekre vagy szerződésekre. A svájci hadsereg 1940-ben meghirdette az „utolsó töltényig” harcoló stratégiát, miközben a hegyekben hatalmas erődítmény-komplexumokat épített.
A teljes mozgósítást követően a hadsereg elérte a 850 000 főt (a lakosság közel 20%-át). A lakosság bevonásával a védelmi stratégia bevehetetlen erőddé alakította Svájcot.
Ezt és a potenciális kimenetelt látva a német hadvezetésnek be kellett látnia: az invázió elhúzódó gerillaháborút és legalább félmillió katona átirányítását igényelné, miközben elveszítenék a kritikus banki és kereskedelmi kapcsolatokat, amelyeket előszeretettel használtak. Az ország függetlensége e teljes elszántságot mutató stratégia miatt valósulhatott meg.
Háborúzni nem, kereskedni igen
A felkészültség nem akadályozta a Németországgal való pragmatikus gazdasági kapcsolatokat. A svájci bankok probléma nélkül fogadták be a gyakran elrabolt és kifosztásból származó náci aranyat, gyáraik pedig gépeket és egyéb termékeket adtak el a terjeszkedő nagyhatalomnak.
Svájc ügyelt arra, hogy minden tranzakció szigorú feltételeknek feleljen meg, így elkerülve a kiszolgáltatottságot, a korlátlan német hozzáférést és az esetleges beszivárgás kockázatát.
Diplomáciai kötéltánc
Svájc ragaszkodott a semlegesség ideológiájához, és ezt kemény reálpolitikával valósította meg. Ezt erősítette a társadalom többségének semlegessége is.
Az országot a szövetségesek és a tengelyhatalmak egyaránt „használták”, a humanitárius műveletekkel pedig mindkét oldalt kiszolgálták. Svájc ezreknek nyújtott menedéket, de tény, hogy sok zsidó menekültet elutasított. E kettősséggel a náci nyomást és a nemzetközi ellenőrzést is ki tudta játszani.
A titok valójában a folyamatos diplomáciai egyensúlyozás volt, amivel mindkét hatalmi tömb nyílt haragját el tudta kerülni, így megőrizve a lehető legnagyobb függetlenséget.
Érdekelhet: Így próbálták a nácik átalakítani a karácsonyt
Eddig működött, most veszélyben lehet Svájc függetlensége?
Mindez 80 évvel ezelőtt történt, de a tanulság nem is lehetne aktuálisabb. A kis nemzetek mozgásterére mindig rávetül a nagyhatalmak árnyéka, ezért a külpolitikai mozgástér gyakran teljesen beszűkül.
Az oroszok agresszív terjeszkedése és Kína asszertívebb nagyhatalmi törekvései csak a két leglátványosabb példa napjainkból. A kis nemzetek általában a „hedging” stratégiára törekednek: megpróbálnak mindkét féllel békés kapcsolatokat kialakítani, de nem feledkeznek meg a geopolitikai realitásokról, tehát az „állig felfegyverkezve” mentalitás nyújtotta biztonságról.
Azonban az elmúlt évek lépéseit látva sokan attól tartanak, hogy a svájci elit elfelejtette a történelmi leckét. Az orosz–ukrán háborúra reagálva Svájc inkább a nyugati tömb felé húzott, egy korábban semleges főszerkesztő pedig nyíltan bírálja mind Oroszországot, mind Kínát.
Van, aki a semlegesség fontosságát hangsúlyozza, de Svájc geopolitikai realitás megváltozott. Most kizárólag nyugati típusú fejlett demokráciák és egy egységes Európai Unió veszi körül. Ezzel szemben az „ellenségek”, tehát a másik hatalmi tömb földrajzilag nagyon távol van, így az ország létét fenyegető inváziótól nem kell tartania, inkább a szomszédok rossz megítélésétől.
Kapcsolódó:
