Hamarosan papíralapú beszállókártya és útlevél nélkül utazhatunk, hiszen az arcfelismerésnek hála, nem lesz többé szükség semmilyen dokumentumra. De mi jön ezután: kényelmes utazás vagy totális megfigyelés?
Digitális útlevél, az arcod mint belépő
Az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) 2028 körülre tervezi bevezetni a „digitális utazási igazolványt”, mellyel az utasok okostelefonjukra tölthetnék fel útlevelük adatait, majd az Amadeus utazási technológiai vállalat közreműködésével az arcfelismerés révén haladhatnának át a reptéri biztonsági ellenőrzésen beszállókártya nélkül. Az alkalmazásban folyamatosan frissülne a járatinformáció, így járattörlés esetén az utasok azonnali üzenetet kapnának a telefonjukra, a repülőterek pedig értesítést az utasok érkezéséről, már akkor, amikor beteszik a lábukat a terminálba. A cél: gyorsabb, zökkenőmentesebb utazási élmény.
Minden éremnek két oldala van
Nem vitatja senki, hogy sokszor problémás és döcögős a reptereken történő biztonsági átvilágítás. Sok helyen még mindig papíralapú beszállókártyákat kérnek, az útlevélellenőrzés is hagy némi kivetnivalót maga után. A digitális megoldással valóban fel lehetne gyorsítani a becsekkolás folyamatát, ugyanakkor többekben felmerül a kérdés; biztonságos az, hogy útlevelünket egy újabb applikáció kezeli, miközben a reptéri biztonsági kamerák az arcunkat fürkészik? A biometrikus kényelmet kevésbé kedvelőket azzal próbálják megnyugtatni, hogy az arcfelismerő rendszerek nem tárolják el a képet, csak 15 másodpercig, majd feldolgozás után törlik az adatot. A cél az is, hogy megerősítsék az azonosítást – ezáltal csökkentve az identitáslopás és embercsempészet kockázatát.
A technológia azonban komoly etikai kérdéseket vet fel. Nem mindenki akarja minden lépését arccal igazolni. A gépi arcfelismerés nem mindig pontos, számos félreértés történt már abból, hogy a számítógép tévedett, és olyan személyeket hurcoltak meg, akik semmi illegálisat nem tettek. Reddites felhasználók elmondása szerint például a Los Angeles-i LAX reptéren a beszállás előtt arcképet készítenek az utasokról anélkül, hogy erről tájékoztatnák őket.
Kényelem vagy állami kontroll?
Nemcsak az Egyesült Államokban létezik már hasonló megoldás, hanem Abu Dhabiban és Milánóban is. Az arab város reptere arcfelismerést alkalmaz a check-in-hez, míg a milánói Linate-n az ún. FaceBoarding rendszert vezették be – ha regisztrálsz, nem kell sem útlevél, sem beszállókártya.
Ezeknél azonban sokkal összetettebb megoldás működik Kínában, a technológia és digitalizáció fellegvárában. Matthew Brennan, a kínai technológia szakértője nemrég közzétett egy rövid videót az új arcfelismerő kioszkokról, amelyeket a légitársaságok telepítettek néhány kínai repülőtérre. Elég az utasnak egy kioszk mellett elhaladnia, a rendszer beolvassa az illető arcát, pontosan azonosítja őt és a repülési terveit, majd térképet és útbaigazítást ad az adott beszállókapuhoz.
Első ránézésre a kioszk valóban nagyon menőnek tűnik, lényegében egy felturbózott Face ID. De figyelmeztetésként is szolgálhat arra, hogy mit tehetnek a kormányok és a vállalatok a személyes adatainkkal. Ha egy szimpla repülőtéri kioszk másodpercek alatt azonosítani tudja az embert és utazási terveit, akkor a kínai kormány nyilvánvalóan felhasználhatja az arcfelismerő technológiát az állampolgárok azonosítására, bárhová is mennek. Valójában ezt már most is megteszik szociális keretrendszerük segítségével.
Habár az arcfelismerés technológiája sok szempontból forradalmasíthatja a biztonságot és kényelmet, mégis komoly társadalmi, jogi és etikai kockázatokat hordoz, különösen ha állami visszaélésekhez vezet. Automatikusan követhetővé válik mindenki, hiszen a technológia lehetővé teszi a polgárok nyilvános és privát tereken való azonosítását, követését valós időben, akár tudtuk és beleegyezésük nélkül is. Ez alááshatja az anonim közlekedés, gyülekezés és véleménynyilvánítás szabadságát.
Mint azt már említettük, a rendszer gyakran téved, különösen színes bőrű, nő vagy idős emberek esetében (pl. egy 2019-es MIT-tanulmány szerint az afroamerikai nők 34%-os téves azonosítási aránnyal szerepeltek). Ez akár téves letartóztatásokhoz, őrizetbe vételhez vagy jogtalan hatósági fellépésekhez vezethet.
Nem utolsó sorban pedig bizonyos társadalmi csoportokat (pl. aktivisták, kisebbségek, újságírók) fokozottan megfigyelhetnek, vagy politikai nyomásgyakorlásnak tehetnek ki, amire már láthatunk több példát a világban.
A nagytestvér tényleg mindent lát
Az arcfelismerés igen komoly eszközzé vált az államok kezében. Még elképzelni is nehéz, milyen állami visszaélésekre derült fény több országban. Franciaországban például két iskola vezette be az arcfelismerést a beléptetésre, de az adatvédelmi hatóság (CNIL) betiltotta, mivel aránytalan, invazív és jogszerűtlen volt a gyakorlat. Az Egyesült Államokban az FBI és a rendőrségek több esetben engedély nélkül használták fel a Clearview AI adatbázisát, mely 3 milliárd közösségi médiás képet tartalmazott.
Oroszországban a moszkvai rendőrség arcfelismeréssel azonosított és tartóztatott le több száz Putyin-ellenes tüntetőt. Kínában arcfelismeréssel monitorozzák a vonatutazásokat és még a nyilvános vécéhasználatot is. Nagy-Britanniában a rendőrség élő kamerás azonosítás során tévesen azonosított embereket körözött bűnözőként.
Hungarian 