Sokáig szinte törvényszerűnek hittük, hogy a gazdag országokban kevesebb gyermek születik. A legfrissebb adatok azonban ellentmondanak ennek az évtizedes logikának.
Évtizedeken át tartotta magát az a közgazdasági és demográfiai tétel, miszerint a jólét népességcsökkenéshez vezet. A képlet egyszerűnek tűnt. Ha egy társadalom meggazdagodik, akkor a gyermekvállalás „költsége” – azaz az idő, pénz, karrier – túl magas lesz, ezért csökken a születésszám.
Ez a gondolatmenet beépült a népesedéspolitikai modellekbe és kormányzati stratégiákba világszerte. Azonban egyre több kutatás azt mutatja, hogy a gazdagság és a gyermektelenség közti kapcsolat nem olyan egyértelmű, mint hittük. Sőt, néhol teljesen megfordulni látszik.
Gazdagság = több gyerek?
A Pennsylvaniai Egyetem közgazdásza, Jesús Fernández-Villaverde rámutatott; egyes feltörekvő országok, például Thaiföld vagy Kolumbia termékenységi mutatói (1,0 gyerek/nő) ma már alacsonyabbak, mint Japánban vagy Olaszországban, pedig ezek az országok eddig a „demográfiai összeomlás” közismert jelképei voltak.
A trend megfordulása Európában is érzékelhető. 2017 után a gazdagabb államokban nem csökkent tovább a születésszám, sőt, a tehetősebb családok körében újra nőtt a gyermekvállalási kedv. A skandináv országokban, Hollandiában vagy épp Németországban egyre jellemzőbb, hogy a magasabb keresetű nők és párok több gyermeket vállalnak, míg az alacsony jövedelemmel rendelkezők gyermek nélkül maradnak.
Nők, karrier és gyermekvállalás
A korábbi elmélet szerint a nők magasabb fizetése csökkenti a gyermekvállalás esélyét, mivel a munkaerőpiacról való kilépés komoly veszteséggel jár. Ma viszont az ellenkezője látszik igaznak. A jól kereső nők – a megfelelő támogatási rendszerek mellett – gyakrabban vállalnak gyereket, mint a kevesebbet kereső társaik.
Ez a fordulat nemcsak Európában látszik. Az Egyesült Államokban is egyre több kutatás igazolja, hogy a vagyonos családok újra több gyermeket vállalnak, mint a szegényebbek, ami korábban pont fordítva volt.
Nem a jólét a hibás a meg nem született gyermekekért
Fontos hangsúlyozni, hogy bár a születésszám globálisan továbbra is csökken, a háttérben nem feltétlenül a jólét áll. Sokkal inkább az elérhetetlen lakhatás, a túlterhelt oktatási rendszerek, a drága és elérhetetlen gyermekgondozás, vagy éppen a társadalmi nyomás és bizonytalanság.
Ez azt jelenti, hogy a népesedési válság nem sorsszerű, hanem politikai és társadalmi kérdés. Ha a családalapítás akadályait célzott intézkedésekkel lebontjuk (pl. lakhatási reform, ingyenes vagy támogatott bölcsődei rendszer, rugalmasabb munkavégzés), akkor a termékenységi mutatók is pozitív irányba mozdulhatnak el, függetlenül attól, mennyire gazdag az adott ország.
És mi a helyzet Magyarországgal?
Hazánkban továbbra is drámain alacsony a termékenységi ráta, hiába az állami családtámogatások, mint a CSOK vagy a Babaváró. A fiatal párok arra panaszkodnak, hogy megfizethetetlenek a lakások, nem megfelelőek a bérek és pocsék állapotban van az egészségügy, illetve az oktatás. A magyar valóság is tükrözi a nemzetközi trendet. A gyermekvállalás pénz és stabilitás kérdése, nem pedig a jólét „ellensége”. A kérdés inkább az: tudunk-e olyan rendszert építeni, amely támogatja azokat, akik akarnak – de jelenleg nem tudnak – gyermeket vállalni?
Hungarian 