A történelem nagy beszédei nemcsak korszakokat jelölnek ki, hanem sorsokat is formálnak: háborúk kimenetelét befolyásolják, birodalmakat tartanak egyben, mozgalmakat gyújtanak lángra. Az alábbi válogatás tíz olyan szónoklatot idéz fel – Amerikától Athénig, Pretoriától Pozsonyig –, amelyek képesek voltak egy nemzet lelkiismeretéhez szólni, és tartósan átírni a közbeszéd kereteit. Ahol lehetett, a teljes szöveghez is linkeltünk, hogy az élményt első kézből is átélhesd.
1. Martin Luther King Jr. – „Van egy álmom” (1963)
Nem meglepő, hogy Martin Luther King beszéde minden idők egyik leginspirálóbb szónoklata. A Lincoln-emlékmű lépcsőin elmondott történelmi jelentőségű beszédében az amerikai faji harmóniáról, a szegregáció végéről és egy közös jövőről vázolt fel képet.
„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához.”
– mondta Martin Luther King 1963. augusztus 28-án. A teljes beszédet ide kattintva olvashatod.
Mindezt egy olyan időszakban, amikor a rabszolgatartást alkotmányosan betiltották, de a szegregáció és a faji alapú megkülönböztetés az amerikai élet mindennapi része maradt. Az afroamerikaiakat a fehér felsőbbrendűséget támogató csoportok intézményi eszközökkel próbálták elnyomni, és a rabszolgaságot idéző körülményekbe szorítani.
A szónoklat mögött az emberi élet értékének megerősítése és egy olyan ügy kifejezése állt, amelyért a sajátját is odaadná. A polgárjogi aktivista a rákövetkező évben Nobel-békedíjat kapott, majd öt évvel később gyilkosság áldozata lett.
2. Abraham Lincoln – Gettysburgi beszéd (1863)
A polgárháború egyik kulcsfontosságú csatájának helyszínén Abraham Lincoln olyan beszédet mondott, amely éppoly tömör volt, mint emlékezetes. A mindössze háromperces szónoklatban Lincoln az ország örök értékeinek – a szabadságnak és az egyenlőségnek – a tiszteletére szólított fel.
„Szentül fogadjuk: a holtak halála nem volt hiábavaló, nemzetünkben Isten segítségével újjászületik a szabadság, és a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről.”
– zárta szónoklatát Abraham Lincoln. A teljes beszédet itt találod.
A beszédet az amerikai polgárháború egyik legvéresebb csatájának helyszínén mondta el, megindító kérést intézve az éppen szétszakadt országhoz. Bár az állampolgárok egymást ölték, Lincoln az önkormányzatiságról és az amerikai értékekről beszélt – azokról, amelyeket nemcsak tiszteletben kell tartani, de meghalni is érdemes értük.
3. Winston Churchill – „Csak vért, verítéket és könnyeket!” (1940)
1940-ben, nem sokkal azután, hogy a franciákat elsöpörte a németek támadása, és brit és francia erők százezrei kerülték éppenhogy el a halált Dunkerquenél, Churchill olyan beszédet mondott, ami beírta magát a történelembe.
Churchill szónoklatában könyörtelen ellenállásra és harcra buzdított: harcra a tengereken, a levegőben, a szigeteken, a partokon, a mezőkön és az utcákon. A valódi meglepetést ígéretének megdöbbentő őszintesége adta, amely lélekben felkészítette a társadalmat az elkövetkező évek szörnyűségeire.
„Nem tudok mást ígérni, mint vért, erőfeszítést, könnyeket és verítéket.”
– fogalmazott Churchill a május 13-án, a Parlament előtt elmondott beszédében. A beszéd részleteit itt éred el.
4. John F. Kennedy – beiktatási beszéd (1961)
Viszonylag rövid beszédében – amelynek kidolgozásával két hónapot töltött –, John F. Kennedy, a legfiatalabban megválasztott és első római katolikus elnök a nemzeti szolgálat fontosságát és a polgárok egyéni felelősségét hangsúlyozta.
„Most más világot élünk. Mert az ember halandó kezében van a hatalom, hogy az emberi szegénység minden formáját és az emberi élet minden formáját egyaránt eltörölje.”
– mondta Kennedy 1961. január 20-án. A teljes beszéd ide kattintva érhető el.
Kennedy arra kérte honfitársait, hogy ne az országtól várják a megoldást; inkább kérdezzék meg maguktól, mi az, amit ők tehetnek az országért, a szabadságért.
5. Nelson Mandela – „Felkészültem a halálra” (1964)
Az apartheidet máig a világtörténelem egyik legpusztítóbb rendszerének tartják, és nem ért volna véget Nelson Mandela bátor politikai vezetése, döntő erőfeszítései és szavai nélkül.
„Mindig a demokratikus és szabad társadalom eszményét dédelgetem, amelyben minden ember harmóniában és egyenlő esélyekkel él együtt. Ez egy olyan eszmény, amelyért remélem, hogy élni fogok, és amelyet meg is fogok valósítani. De ha kell, kész vagyok meghalni is ezért az eszményért.”
– jelentette ki félelmet nem ismerve Mandela. A teljes beszédet itt olvashatod.
Az 1964-ben, dél-afrikai hazaárulásért indított perében kifejezte teljes elkötelezettségét az intézményi rasszizmus elleni küzdelem iránt, amiért kész volt meghalni. A méltósággal és bátorsággal elmondott beszéd emberek millióit inspirálta, és hozzájárult az emberi jogok érvényesüléséhez és az elnyomás megszüntetéséhez.
6. Kossuth Lajos – pozsonyi beszéd (1848)
Kossuth Lajos történelmi szónoklata a magyar nemzeti önrendelkezés, a szabadság és az alkotmányos átalakulás követeléseit fogalmazta meg. A beszéd közvetlen előzménye volt az 1848-as forradalomnak, és máig a magyar történelem egyik legfontosabb politikai beszédének számít.
Pest megye követeként és roppant tehetséges szónokként Kossuth március 3-án olvasta fel javaslatát, a „roppant számú és remegő várakozással teli” hallgatóság előtt.
„Kimondottam meggyőződésemet, miként hazánk alkotmányos jövendője iránt mindaddig tökéletesen nyugodtak nem lehetünk, valameddig felséges királyunkat minden egyéb uralkodási viszonyaiban is alkotmányos országlási formák nem környezendik.”
– fejtette ki aggodalmát Kossuth Lajos az alkotmány helyzete miatt. A teljes beszédet itt találod.
Előterjesztése a közteherviselésről, a politikai jogegyenlőségről, a népképviseletről és a magyar kormányzat megteremtéséről szólt. Indítványa hatalmas visszhangot váltott ki Pozsonyban, és az alsótábla ellentmondás nélkül el is fogadta azt.
7. Mahatma Gandhi – „Quit India” (1942)
Természetesen a forradalmi aktivista Gandhi is szerepel ezen a listán, aki szenvedélyes gyarmatellenes, de mindig békére törekvő beszédeivel a függetlenség felé terelte az indiaiakat.
„Vagy felszabadítjuk Indiát, vagy belehalunk a próbálkozásba; nem fogjuk megérni rabszolgaságunk fennmaradását.”
– jelentette ki Gandhi 1942. augusztus 8-án elmondott szónoklatában, amelynek teljes (angol) leirata ide kattintva érhető el.
Gandhi híres volt az erőszakmentes tüntetések vezetéséről, és beszédei kulcsfontosságú szerepet játszottak abban, hogy mindenféle hátterű indiaiakat összefogjanak gyarmattartóik uralmának felszámolásának közös ügye érdekében.
8. Ronald Reagan – a brandenburgi kapunál elmondott beszéde (1987)
A kétpólusú világot és a vasfüggönyt tökéletesen megtestesítő és szimbolizáló berlini fal több amerikai elnököt is megihletett. Kennedy „én is berlini vagyok” mondata után Ronald Reagan is nagyot mondott.
„Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!”
– jelentette ki Ronald Reagan, akinek tanácsadói már hónapokkal a beszéd előtt annak keménységétől tartottak. Teljes változat itt.
Közel 20 ezres tömeg előtt az amerikai elnök keményen nekiment Gorbacsovnak, a berlini falat pedig a kelet–nyugati ellentétek metafórájaként használta. Az akkor elképzelhetetlennek tűnő kérés pár évvel később valósággá vált, amikor 1989. november 9-én a berlini fal leomlott.
9. Szókratész – védőbeszéd (i. e. 399)
Amikor Szókratészt az athéni ifjúság megrontásával és az istenek tagadásával vádolták, a filozófus híres védőbeszédében nem a felmentést, hanem az igazságot kereste.
„De ideje már, hogy távozzunk. Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az Istent.”
– zárta védőbeszédét Szókratész. A teljes beszédet itt találod.
A halálbüntetés kimondása előtti utolsó szavai a mai napig velünk élnek; a filozófia és az etika értelmezése ma is többek között ebből indul ki. A retorika kiemelte a filozófia hajtóerejét: az emberi tudás szánalmasan korlátozott.
10. Joseph törzsfőnök – „Nem harcolok többé” (1877)
A tizedik, egyben utolsó példa kicsit eltér a többitől. Ahogy Szókratész esete mutatja, a szónoklatokban megfogalmazott nemes célok és eszmék nem mindig válnak valóra. Néhol az emberfeletti erőfeszítés sem elég – ahogy azt Joseph indián törzsfőnök példája mutatja.
Joseph egyszerre volt államférfi és hadvezér, aki az amerikai hadsereg ellen próbálta hősiesen és elszántan védeni népét és annak szabadságát.
„Onnan, ahol most a nap áll, örökké nem harcolok többé.”
– adta fel a hősies harcot az őslakos törzsfőnök. A teljes megadás angol változatát itt olvashatod.
Joseph a folyamatos hátrálást és vereséget, valamint annak következményeit látva hozta meg döntését. A vezetőket megölték, a fiatalokat megölték. Hideg szelek jártak, a gyermekek halálra fagytak, az élelem pedig fogyóban volt. Bár azzal a feltétellel tette le a fegyvert, hogy népe visszatérhet idahói rezervátumukba, végül ismét áttelepítették őket a washingtoni Colville indián rezervátumba.
Kapcsolódó:
