Egyedülálló leletet azonosítottak az egyiptomi Amarnában: egy 3300 éves csontsípot, amelyet feltehetően az ősi „rendfenntartók” használtak a fáraó sírépítő falvainak őrzése közben. A különleges tárgy nemcsak az egyiptomi mindennapokba enged betekintést, hanem azt is bizonyítja, hogy a királyi temetkezések környéke szigorúan őrzött, erősen ellenőrzött terület volt.
A síp története: egy borjú ujjcsontjából faragták
A sípot még 2008-ban találták meg az Amarna-projekt régészei a „Kőfalu” nevű településen, ám csak nemrég került sor részletes elemzésére. Az apró tárgy mindössze 6,3 centiméter hosszú, és egy borjú lábujjcsontjából készült. A csont természetes formája lehetővé tette, hogy a síp kényelmesen illeszkedjen a szájhoz, így az őrök egyetlen fújással erős hangot adhattak ki.
A kutatók kísérleti régészetet alkalmaztak: egy friss marhacsontból másolatot készítettek, és kipróbálták, hogyan működhetett. A kísérlet bizonyította, hogy a síp teljesen használható hangszer volt, amely gyors riasztásra szolgálhatott.
Kapcsolódó tartalom: 5000 éves egyiptomi sziklarajzok tárják fel a hatalom isteni és véres arcát
Akhetaten: a tiltott terület őrzése
A lelet helyszíne, a Kőfalu, közvetlenül az Akhetaten főváros (a mai Amarna) temetkezési negyede mellett feküdt. Itt laktak azok a munkások, akik a fáraó, Ehnaton (Tutanhamon apja) sírját építették.
Mivel a királyi temetkezések szent és titkos helynek számítottak, a település környékét szigorúan őrizték. Régészeti nyomok szerint őrbódék, ellenőrzőpontok és járőrök vigyáztak a rendre. A csontsípot egy ilyen őrhelyen találták, ami erősíti azt a feltételezést, hogy az őrök kommunikációs eszközeként szolgált – hasonlóan a mai rendőrsíphoz.
Rendfenntartás az Újbirodalomban
Az Újbirodalom idején Egyiptomban már léteztek különleges rendfenntartó egységek. A legismertebbek a medzsajok, akik eredetileg Núbiából származó harcosok voltak, később pedig a birodalom rendőri és katonai erőivé váltak.
Az amarnai lelet szépen illeszkedik más korabeli forrásokhoz is: a falfestményeken és sírjeleneteken gyakran láthatók őrök, akik az utaknál és a kapuknál teljesítettek szolgálatot. Az egyik legismertebb példa Mahu, a főrendőr sírja, ahol szintén ábrázolták ezeket a jeleneteket. A csontsíppal most mindehhez kézzelfogható tárgyi bizonyíték is társul.
Mit árul el nekünk a lelet?
Bár közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a sípot valóban „rendőrök” használták, a kontextus erősen ezt sugallja. Az, hogy egy 3300 éves, működőképes síp előkerült, önmagában is figyelemre méltó: eddig Egyiptomban nem találtak hasonló eszközt.
A felfedezés új fényt vet arra, hogyan biztosították a rendet és a biztonságot a fáraók építkezéseinél. A síp arra utal, hogy a munkások életét szigorúan felügyelték, és a hozzáférést a királyi temetkezéshez szigorúan korlátozták. Ez az apró tárgy jól példázza, hogy a régészetben a legkisebb lelet is képes nagy történelmi összefüggéseket feltárni.
