Az elmúlt hetekben Mexikó több mint ötven városában voltak heves tiltakozások és rendőrségi összecsapások. A nemzetközi sajtó sokszor „Z-generációs” dühként írta le a jelenséget, korrupcióval és kartellkapcsolatokkal vádolva a kormányt. A kormánypárt szerint viszont „nem organikus” megmozdulásokról van szó: Claudia Sheinbaum elnök úgy látja, a tiltakozásokat külföldről gerjesztették és pénzelték. A kérdés nagy súlyú: vajon spontán társadalmi elégedetlenség zajlik, vagy tudatos politikai destabilizáció?
Népszerűség kontra utcai nyomás
Paradoxnak tűnhet: Sheinbaum támogatottsága a ciklus első évében rendre 70–80% körül mozgott, miközben a nagyvárosokban kormányellenes tömegek vonultak az utcára. A kormánnyal szembeni narratívát felerősítő orgánumok közt feltűnt az Animal Político is, amelynek amerikai forrásból érkező támogatásairól több mexikói lap is írt. A tüntetések mellett korábbi hatalmi szereplők és befolyásos üzletemberek is megszólaltak – ez tovább növelte a feszültséget, és azt a benyomást, hogy sokkal többről van szó, mint „utcai haragról”.
A geopolitika benyomul a belpolitikába
A tiltakozáshullám időzítése sem mellékes. Washingtonban hónapok óta napirenden vannak olyan tervek, amelyek amerikai katonai és hírszerzési jelenlétet vizionálnak Mexikóban a kartellek elleni harc jegyében – akár mexikói jóváhagyás nélkül is. Sheinbaum ezt egyértelműen visszautasította, miközben a gyakorlatban együttműködik: tízezres határőri erősítés, jelentős lefoglalások és kiadatások jellemezték az elmúlt hónapokat. Az elnöki üzenet lényege: együttműködés igen, szuverenitássértés nem.
Ez is érdekelhet: Megrázó dolgokat találtak önkéntesek egy elhagyott mexikói farmon
A latin-amerikai térségben zajló, Venezuela körüli feszültségek, a Karib-térségben végrehajtott, drogellenesnek mondott akciók és az ezekhez kapcsolódó jogi viták mind azt jelzik, hogy a térségben újra keményebb geopolitikai korszak kezdődhet. Ebben a közegben Mexikó stabilitása és vezetésének külpolitikai pozíciói kulcstényezők.
Kartellek és a deep state árnyéka
A Sheinbaum-kormány fél év alatt több száz labor felszámolásáról, tízezres letartóztatásról és száz tonnát meghaladó drogfogásról számolt be. A keményebb fellépés az utcán feszültséget szülhet, de a politikai térben is hullámokat vet: történelmi példák mutatják, hogy a szervezett bűnözés és titkosszolgálati hálózatok érintkezési pontjai bonyolultak, és gyakran félreértéseket, kölcsönös vádakat termelnek. Mindez táptalajt ad azoknak a narratíváknak, amelyek külső beavatkozást sejtenek a mexikói belpolitikában.
Mi mozgatja valójában az utcát?
A tüntetők közt voltak, akik nyíltan a kormány leváltását hirdették. Ezzel szemben az elnök magas támogatottsága és a bűnszervezetek elleni látványos akciók azt mutatják, hogy az ország kettős valóságban él: a közrend és közbiztonság ügyében konkrét eredményeket felmutató kormány, és az azt illegitimmé tenni akaró, sokszor külföldi hangokkal erősített ellenzéki térfél feszül egymásnak. A kimenetelt a gazdasági helyzet, a közbiztonság érzete és a diplomáciai manőverek együttese döntheti el.
Akár „színezett” tüntetésekről, akár valódi társadalmi frusztrációról beszélünk: Mexikó ma egyszerre küzd a szervezett bűnözés és a geopolitikai nyomás kettős szorításában. Az, hogy az elnök a magas támogatottságot hosszú távú politikai stabilitássá tudja-e konvertálni, azon múlik, sikerül-e egyszerre rendet tartani az utcán, kézzelfogható életminőség-javulást elérni, és megőrizni az ország külpolitikai mozgásterét.