A NASA OSIRIS-REx küldetése már önmagában történelmi mérföldkő volt, amikor sikeresen mintát hozott vissza a Bennu aszteroidáról. A kutatók azóta laboratóriumi pontossággal vizsgálják a rendkívül tiszta, földi szennyeződéstől jól védett szemcséket. A friss eredmények három különösen izgalmas felfedezést emelnek ki: biológiailag fontos cukrok jelenlétét, egy korábban ismeretlen, gumiszerű szerves anyagot, valamint szokatlanul nagy mennyiségű, szupernóva-eredetű ősi port. Ezek együtt nem az élet közvetlen bizonyítékai, inkább azt mutatják meg, milyen gazdag kémiai „alapanyagkészlet” keringett a fiatal Naprendszerben.
Ribóz és glükóz egy ősi aszteroidában
A leginkább figyelemfelkeltő eredmény, hogy a Bennu mintáiban ribózt azonosítottak. Ez az öt szénatomos cukor az RNS egyik kulcseleme, vagyis olyan molekulákhoz kapcsolódik, amelyek az információtárolás és a kémiai reakciók irányítása szempontjából alapvetők. A kutatók emellett glükózt is találtak, ami azért különleges, mert ez az első alkalom, hogy ezt a hat szénatomos cukrot földön kívüli mintában sikerült kimutatni.
Fontos részlet, hogy a mintákban nem találtak dezoxiribózt, amely a DNS építőköve. Ez a különbség óvatosan ugyan, de támogatja azt az elképzelést, hogy az ősi környezetekben az RNS-hez szükséges kémiai összetevők könnyebben állhattak rendelkezésre, mint a DNS-hez kapcsolódóak. A Bennu tehát egy olyan korszak kémiai lenyomatát őrizheti, amikor az RNS-szerű megoldások még természetesebb kiindulópontnak számítottak.
Ez is érdekelhet: Az Európai Űrügynökség le akar szállni a rettegett aszteroidára
Egy újfajta, polimerszerű szerves anyag
Talán még izgalmasabb a „gumiszerű” anyag felfedezése. A tanulmányok szerint a Bennu szemcséiben egy nitrogénben és oxigénben gazdag, polimerszerű anyag található, amelyet korábban nem figyeltek meg űrkőzetekben. A kutatók úgy vélik, ez a szülőégitest korai felmelegedése során jöhetett létre, amikor bizonyos vegyületek még azelőtt reagáltak egymással és alakítottak ki tartósabb láncokat, hogy a környezet hosszan vizes, erősebben átalakító állapotba került volna.
Ez a felfedezés azért fontos, mert az ilyen összetett szerves „hordozók” elképzelhető, hogy stabilizálták vagy egymáshoz közelítették az élethez szükséges kisebb molekulákat. Egy egyszerűbb képpel élve: nem maga az élet, hanem egy olyan kémiai műhely nyoma lehet, amely megkönnyítette az élet felé vezető első lépéseket.
Szupernóva-por hatalmas mennyiségben
A harmadik nagy eredmény a preszoláris szemcsék vizsgálatából származik. Ezek a parányi részecskék még a Naprendszer születése előtt, távoli csillagokban és csillagrobbanásokban keletkeztek. A Bennu mintáiban a kutatók a korábban vizsgált hasonló anyagokhoz képest kiugróan magas, többszörös mennyiségű szupernóva-port találtak. Ez arra utalhat, hogy a Bennu szülőégitestének anyaga a protoplanetáris korong egy olyan régiójában állt össze, ahol a haldokló csillagok pora különösen gazdagon volt jelen.
Különösen értékes, hogy a mintákban olyan zárványok is fennmaradtak, amelyek kevésbé estek át vizes átalakuláson. Ezek jobban megőrizték az ősi szerves anyagot és a törékeny csillagport, így ritka betekintést adnak az aszteroida legkorábbi történetébe.
Mit üzennek a Bennu mintái
A Bennu leletei együtt azt sugallják, hogy az élethez szükséges kémiai építőelemek nem kizárólag a Föld különleges kiváltságai voltak. A cukrok, a különleges polimerszerű anyag és az ősi csillagpor egy olyan kozmikus készlet részei, amelyből a fiatal Föld is bőven kaphatott. Az OSIRIS-REx mintái ezért nemcsak tudományos kuriózumok, hanem kapaszkodók ahhoz a nagyobb történethez, amely az első molekuláris lépésektől végül az élet megjelenéséig vezetett. Minél több ilyen érintetlen aszteroidaanyagot vizsgálnak, annál tisztábban rajzolódhat ki, hogy a biológia kémiai előkészítése mennyire volt általános folyamat a Naprendszerben.