Több mint 70 év után végül két kumráni (a Holt-tenger északi partján fekvő Kumrán barlangjai után) kézirat tanulmányozása azt mutatja, hogy azok nem rejtett tudást, hanem bibliai szövegeket tartalmaztak, ezzel pedig fényt derítettek egy ősi közösség titkos gyakorlataira. Egy kutató jutott erre a következtetésre a Holt-tengeri tekercsek tanulmányozásában, amikor elsőként megfejtette az egyik legrejtélyesebb írásrendszerüket, a Cryptic B-t, amely az 1950-es évekbeli felfedezése óta megfejtetlen maradt.
A Dead Sea Discoveries folyóiratban közzétett eredményekből kiderül, hogy ezek a titkos szövegek nem tiltott tanokat tartalmaztak, hanem inkább ismerős bibliai szakaszokat és mondatokat, amelyeket valószínűleg a kumráni közösségen belül korlátozott használatra írtak meg titkosírással.
Rengeteg még a kérdés a Holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatban
A tanulmány szerzője, a hollandiai Groningeni Egyetemen dolgozó Emmanuel Oliveiro munkáját a két, teljes egészében Cryptic B-ben írt kéziratra, a 4Q362-re és a 4Q363-ra összpontosította. Sikerét évtizedekkel azután érte el, hogy 1955-ben megfejtették egy másik kódot, a Cryptic A-t. A kód megfejtésének fő akadálya az anyagok szűkössége volt. Csak két teljes kézirat létezik Cryptic B-ben, amelyek nagyon kicsi és sérült bőrdarabokból állnak. Az anyagok töredékes állapota és korlátozott mérete jelentős kihívásokat jelentett, sőt felmerült az esélye, hogy nem is lehetséges megfejteni a kódot.
Ezzel sembesülve Oliveiro a szisztematikus módszereket ötvözte azzal, amit ő maga intuícióként jellemzett. Ezzel követte Józef Milik, a Cryptic A megfejtőjének útját, aki azt mesélte korábban, hogy egy hosszabb elemzési periódus után kikapcsolódásként röplabdázott, és így játék közben jött rá a megoldásra. A kiinduló hipotézis az volt, hogy a Cryptic B, akárcsak az A, egy monografikus helyettesítési rendszer: minden héber betűt következetesen egy rejtjeles jelre cseréltek.
Elméletileg a héber ábécé 22 betűjével a lehetséges kombinációk száma csillagászati nagyságrendű – még szuperszámítógépekkel is lehetetlen lenne kipróbálni mindet. Oliveiro csökkentette a lehetőségek számát azzal, hogy ismétlődő mintákat keresett a töredékekben, és összehasonlította azokat a héber Biblia és más kumráni szövegek szógyakoriságával. Megfigyelte azt is, hogy egyes jelek hasonlítottak a paleo-héber vagy görög betűkre, vagy akár a korszak zsidó betűire, de módosításokkal vagy díszítésekkel.
A fordulópont akkor jött el, amikor elemezte a 4Q362 töredékben található, öt jelből álló szót. Rájött, hogy talán az Izrael szó van előtte. Az első jel egy yodra hasonlított, egy extra vonással, a második egy paleo-héber he-re, és így tovább. A szó öt különböző jelből állt és egy mintakeresés során az Izrael jelent meg a legvalószínűbb eredményként. Ez volt a kulcs, innentől kezdve szinte minden jelnek tudott már azonal értéket adni.
A tanulmány részletesen leírja a kéziratok fizikai jellemzőit, és rámutat, hogy azokat különböző emberek írták. A 4Q362 21 kis töredékből áll (a legnagyobb 33 mm), nagyon apró betűkkel (2–3 mm), amelyeket vékony tollal rajzoltak. A tinta, a betűk alakja és a betűközök még ugyanazon töredéken belül is inkonzisztensek. A 4Q363 ezzel szemben körülbelül háromszor nagyobb betűket tartalmaz, amelyeket vastagabb eszközzel rajzoltak. Érdekes részlet a sorok közötti nagy térköz (körülbelül 30 mm), amely a betűk méretéhez képest szokatlanul nagy. Ez felveti a kérdést, hogy vajon azt a helyet szándékosan hagyták üresen, vagy egykor sorok voltak ott is, amelyek azóta elvesztek.
A 4Q362 töredékei vallási nyelvezetet használnak, felismerhető bibliai kifejezésekkel. Említés van Izraelről, Júda fiairól, Jákób sátrairól és Elohimról (Istenről). Az egyik töredék említi a második év, az ötödik hónap kifejezést, ami tipikus dátumozási formula a történelmi és prófétai szövegekben. Az egyik legérdekesebb elem a sír vagy síremlék szó ismétlődő említése, ami temetkezési kontextusra utalhat. A 4Q363 kézirat töredezettebb, ennek tartalma kevésbé egyértelmű.
A mostani felfedezés csak megerősíti a Holt-tengeri tekercsekkel kapcsolatos korábbi következtetéseket. A rejtélyes dokumentumok a Kumránban jól ismert irodalmi kategóriákhoz tartoznak. Tehát ezeket a kódokat nem eretnek vagy tiltott tudás elrejtésére használták, hanem valószínűleg belső gyakorlatként. Használatukat más szempontok is motiválhatták, például a használóik presztízsének megszerzése és a laikus tagoktól való megkülönböztetésük. Ahogy ezt más ősi eszközök esetén is láthattuk már.
