Első hallásra teljes képtelenségnek tűnik, mégis időről időre felbukkan az interneten egy provokatív állítás: valójában nem 2025-ben élünk, hanem valahol a 18. század elején, és közel háromszáz év „csak papíron” létezett. Az úgynevezett fantomidő-hipotézis szerint a középkor egy jelentős szelete soha nem történt meg. Bár az elmélet izgalmas, a történészek és természettudósok szerint komoly gondok vannak vele.
Mit állít a fantomidő-hipotézis?
Az elméletet egy német történész, Heribert Illig vetette fel az 1990-es évek elején. Szerinte az időszámításunkban nagyjából 297 év – Kr. u. 614 és 911 között – utólag került be a történelembe. Illig úgy gondolta, hogy a korabeli hatalmi elit, köztük III. Ottó császár és II. Szilveszter pápa, szándékosan „előretekerte” a naptárt, hogy uralkodásuk az ezredfordulóra essen, amely különleges vallási jelentőséggel bírt.
Az elmélet szerint ezekhez az évekhez később kitalált eseményeket, uralkodókat és teljes korszakokat rendeltek hozzá. Ebben az alternatív múltban például Nagy Károly sosem létezett, és a korai középkor jelentős része puszta fikció.
Miért tűnhet hihetőnek egyesek számára?
A Nyugatrómai Birodalom bukása utáni évszázadokból valóban kevesebb írott forrás maradt fenn Európa egyes részein. Ez a „hézagos” kép sokakban azt az érzést keltheti, hogy a korszak homályos, könnyen manipulálható. A középkori egyház és uralkodók központi szerepe az időszámításban szintén hozzájárul ahhoz, hogy egy ilyen összeesküvés gondolata elsőre nem tűnik teljesen abszurdnak.
Ez is érdekelhet: A történelem 10 leghíresebb beszéde
Miért utasítják el a történészek?
A probléma ott kezdődik, hogy a világ nem csak Európából állt. A kérdéses évszázadok egybeesnek az iszlám aranykorral és a kínai Tang-dinasztia idejével, amelyekből hatalmas mennyiségű, pontosan datált forrás maradt fenn. Ezeket egy globális összeesküvés nélkül lehetetlen lenne „eltolni”.
Emellett természettudományos módszerek is cáfolják az elméletet. A faévgyűrű-vizsgálatok megszakítás nélküli idősort mutatnak, az ókori és középkori csillagászati megfigyelések – például napfogyatkozások – pedig tökéletesen illeszkednek a mai számításokhoz. A természet „órái” nem hagynak ki három évszázadot.
Miért él tovább mégis az elmélet?
A fantomidő-hipotézis jó példa arra, mennyire vonzóak tudnak lenni az egyszerű, mindent megmagyarázó összeesküvések. Egy kusza, bonyolult múlt helyett egyetlen nagy titkot kínálnak. A valóság azonban jóval prózaibb: a történelmet sok apró forrás, tudományos módszer és egymást erősítő bizonyíték tartja össze. Ezek alapján pedig továbbra is nagy eséllyel a 21. században élünk, nem 1726-ban.