2026 elején úgy tűnik, nagy visszhangot keltő politikai fordulat kezd kirajzolódni Dániában: Mette Frederiksen miniszterelnök átfogó reformot jelentett be azon külföldi állampolgárok kitoloncolására, akik valamilyen bűncselekményt követtek el. Frederiksen keményen fogalmazott, és egyértelműen leszögezte, hogy Dániában a közbiztonságnak és az áldozatok érdekeinek kell prioritást élvezniük.
Az új kitoloncolási törvény nemcsak szigorúbbá tenné a jelenlegi rendszert, hanem súlyos bűncselekmények esetén egyenesen automatikussá tenné a kiutasítást. A bejelentés politikai és társadalmi szempontból is nagy port kavart. A helyiek többsége viszont üdvözölte a bejelentést, amelyet már régóta szükségszerűnek tartottak. De miért épp most lép a dán kormány a gázra, és hogyan valósulhat meg mindez a gyakorlatban?
Kemény kritikák a miniszterelnök újévi beszédében
Frederiksen újévi megszólalását korántsem megszokott hangnem jellemezte. Beszédében világos határt húzott meg a békésen integrálódó és a bűncselekményeket elkövető bevándorlók között. A jelenlegi bűnözési és integrációs problémák kapcsán még kritikusabb hangot ütött meg:
Azokhoz szólok, akik idejöttek és bűncselekményeket követnek el: Nincs helyetek itt. Nem kérünk az őrültségetekből és a dominancia kultúrájából. Tönkreteszitek a világ legszebb országát, és ezt nem engedhetjük meg.
A miniszterelnök egy iraki és koszovói férfi esetét hozta fel példaként – előbbit azért ítélték el, mert golfütővel bántalmazott súlyosan egy ártatlan embert, utóbbit pedig azért, mert éveken át bántalmazta feleségét és gyermekeit. Az ítélet ellenére azonban mindeddig nem volt lehetőség a bűnözők kitoloncolására.
A miniszterelnök szavai pillanatok alatt bejárták a dán és a nemzetközi médiát. A dán kormány retorikáját pedig hamarosan a törvényhozás is tükrözni fogja.
Mi változik az automatikus kitoloncolási törvénnyel?
A kormány javaslata szerint a külföldieket automatikusan ki kellene utasítani, ha súlyos bűncselekmény miatt legalább egyéves letöltendő börtönbüntetést kapnak – függetlenül a Dániában töltött idejüktől és személyes kötelékeiktől. Frederiksen egyenesen kijelentette:
Ha például nemi erőszakért, súlyos testi sértésért vagy más komoly bűncselekményért ítélnek el, akkor a dániai tartózkodásod véget ér.
A dán kormány szerint ez átláthatóbb, egyszerűbb és igazságosabb megközelítés, mint a jelenlegi „lépcsőrendszer”, amely a kiutasítást a bűncselekmény súlyosságának és az elkövető tartózkodási idejének függvényében határozza meg – ezt a rendszert 2024 decemberében már el is kezdték felszámolni.
Beleférnek-e Dánia szigorításai az EU-s szabályokba?
A dán kormány „a konvenciók határáig elmenő” szigorú bevándorláspolitikájának értelmében más uniós államokhoz képest már most is sok bűnöző külföldit utasít ki. Az új kitoloncolási törvénnyel azonban ennél is tovább menne, különösen most, hogy Dánia Olaszországgal közösen karácsony előtt 27 ország támogatását nyerte el az Emberi Jogok Európai Egyezményének új értelmezéséhez. Ezzel összhangban a bíróságok döntéseiben nagyobb súllyal kerülne előtérbe a közbiztonság és az áldozatok védelme, mint az elkövetők személyes körülményei.
A dán vezetőség nem kíván éveket várni arra, hogy mindez a bírósági gyakorlatban is megjelenjen, ezért már idén nyárra kezdeményezik az új törvények bevezetését.
A statisztikák is egyre sötétebb képet festenek
A kormány a konkrét példákon túl statisztikai mutatókkal is alátámasztotta a reform szükségességét. A gang clause-ként ismert törvény értelmében megduplázható a büntetés, ha a bűncselekmény bandák közötti erőszakot provokálhat. Az igazságügyi minisztérium adatai szerint 2018 és 2025 között 213 embert ítéltek el ez a szabály alapján, az elítéltek közel háromnegyede pedig nem nyugati bevándorlói háttérrel rendelkezik:
- 54 dán származású;
- 36 nem nyugati országokból érkező bevándorló;
- 117 nem nyugati bevándorlók leszármazottja.
Az elítéltek 72%-ának tehát nincs nyugati háttére. Mindezt a konzervatívok „szembeötlően magas” aránynak nevezték, amely még inkább nyomatékosítja a szigorítás szükségességét.
A dán szigorítás nem csak a kitoloncolást érinti
A kitoloncolási törekvések egy szélesebb körű, a bevándorlással és a nemzeti identitással kapcsolatos törvénymódosítás részei. 2026. január 1-je óta a Dannebrog (dán nemzeti zászló) különleges státuszt kapott, és a külföldi zászlók kitűzését néhány kivételtől eltekintve mostantól engedélyhez kötik.
A lépés jelzésértékű, hogy a dán politika egyre hangsúlyosabban védi a nemzeti identitást és kulturális értékeket. A szigorúbb kitoloncolások és a zászlótörvény együttesen egy olyan politikai állásfoglalásról árulkodik, amelynek középpontjában a nemzeti kohézió és a biztonság áll.
Az új törvény bevezetése nem akadálymentes
A kitoloncolás és az ahhoz kapcsolódó új törvény fenntartása az adminisztratív eljárásoktól kezdve a jogi képviseleten és fogvatartási infrastruktúrán át egészen a kitoloncolások logisztikai kiadásaiig jelentős anyagi terhet ró az államra.
Az ország stabil költségvetését és alacsony államadósságát tekintve rövid távon nem valószínű, hogy gondot okoz ezeknek a folyamatoknak a finanszírozása, hosszú távon azonban több tényező – megnövekedett kitoloncolási esetek, befogadó országok együttműködésének hiánya, politikai feszültségek, uniós normákkal való összeütközések – is komoly kihívások elé állíthatja a most erős háttérrel rendelkező Dániát.
Másrészt – bár a dánok többsége támogatja a törvényt – számos humanitárius szervezet és jogi szakértő megkérdőjelezi a tervezett szigorítások nemzetközi joggal való összeegyeztetését. A következő hónapokban élénk vitákra számíthatunk a közbiztonság, a társadalmi értékek védelme és az emberi jogi kötelezettségek közötti határok meghúzásáról. Ami azonban biztos, az az, hogy ezzel a lépéssel Dánia új megvilágításba helyezi a bevándorlás és a bűnözés kezelését, amelyből más államok is inspirációt meríthetnek.
