Újabb példáját láthatjuk annak, milyen elképesztő is tud lenni a természet és a tudomány együttese. Egy közelmúltban publikált tanulmány kimutatta, hogy minden élőlény teste folyamatosan fényt bocsát ki, méghozzá az élet teljes időtartamában.
Nem varázslatról, nem is képzelgésről van szó, a jelenség neve ultragyenge fotonkibocsátás, angolul Ultraweak Photon Emission (UPE).
De miért nem tudunk róla, hogy világít a testünk?
Nos, mert nem úgy kell ezt elképzelni, hogy vakítóan ragyogunk a sötétben, hanem a testünk által kibocsátott UPE fény egymilliószor gyengébb annál, amit az emberi szem fel tudna fogni, és emiatt nem látunk világító embereket.
Honnan jön ez a fény?
Ez a fény lényegében az anyagcsere mellékterméke. A sejtjeink folyamatosan dolgoznak; lebontanak, építenek, energiát termelnek, és eközben rengeteg kémiai reakció történik. Ezek egy része során olyan átmeneti molekulák keletkeznek, amelyek fény formájában adnak le valamennyi energiamennyiséget.
A kutatók eddig is sejtették, hogy ez létezik, de most először sikerült sokkal érzékenyebb kamerákkal, teljes sötétségben rögzíteni.
A fény valóban az élet jele
Az egyik legizgalmasabb része a tanulmánynak az volt, amikor egereken vizsgálták a jelenséget. A teszt érdekében a kutatók összehasonlították az élő és halott egerek fénykibocsátásait, külső fénytől és egyéb zavaró tényezőktől mentes helyiségekben tárolva őket. Az élő egerek esetében a kamera tisztán rögzítette a kis fotonfelvillanásokat. Amikor azonban a halott kísérleti alanyokat vizsgálták, a fény szinte teljesen megszűnt.
„Amikor egy organizmus megszűnik élni, leáll az anyagcseréje, és így az [UPE] is megszűnik” – mondta Daniel Oblak, a Calgary Egyetem fizikusa és a tanulmány egyik szerzője.
A jelenséget növényeken is megfigyelték. Azokon a területeken, ahol a levelek nagyobb kémiai károkat és sérüléseket szenvedtek (például magasabb hőmérséklet miatt) intenzívebb fényt bocsátottak ki.
Az eredmények alapján Oblak úgy véli, hogy az UPE nem invazív, azaz fizikai beavatkozás nélküli módot kínálhat az élőlények állapotának nyomon követésére. Szerinte az ultragyenge fotonkibocsátás segítségével követhető lehet például egy szövet állapota – akár transzplantációs célból –, vagy az a stresszszint, amelynek egy élő szervezet ki van téve, így alkalmas lehet például mezőgazdasági növények vagy erdők egészségének monitorozására is.
