A ködbe burkolózó walesi hegyekben egy különös, kevesek által ismert szakmával találkozhatunk. A mohaszedők munkája elsőre talán jelentéktelennek tűnhet, mégis egy olyan hagyományról van szó, amely több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A moha ugyanis meglepően keresett alapanyag: dísznövényekhez, terráriumokhoz, karácsonyi koszorúkhoz vagy éppen kertészeti dekorációkhoz használják világszerte.
Bár a kereslet az utóbbi években növekedett, a szakma mégis egyre inkább háttérbe szorul. A modern gazdaság, a nemzetközi import és a szigorodó szabályozások miatt ma már jóval kevesebben foglalkoznak ezzel a különleges munkával, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Egy családi hagyomány három generáción át
A walesi Cambrian-hegység ködös erdeiben dolgozik Graham Wilson is, aki családja harmadik generációs mohaszedője. A családi vállalkozás az 1950-es években indult, amikor nagyapja még lovaskocsival szállította a begyűjtött mohát a közeli vasútállomásra.
A moha onnan olyan ipari városokba került, mint Liverpool vagy Manchester, ahol főként kertészeti felhasználásra értékesítették. A család később annyi pénzt tudott félretenni, hogy először egy kis furgont, majd egy teherautót vásároltak a szállításhoz.
Ma Graham évente akár tízezer zsák mohát is begyűjt. A munkamódszer azonban alig változott az elmúlt évtizedek során: egy egyszerű gereblyével fellazítják a mohát, majd zsákokba gyűjtik.
„Tulajdonképpen semmi sem változott” – mondja. „Gereblyézed, majd bezsákolod.”
Egy titkolózó szakma
A mohaszedők világa meglehetősen zárt közösség. Sok gyűjtő nem szívesen beszél arról, pontosan hol dolgozik, és gyakran még a kutatók elől is rejtve maradnak a részletek.
Jenny Wong, a Bangor Egyetem kutatója például komoly nehézségekbe ütközött, amikor a walesi mohaszedő iparágat próbálta tanulmányozni. Kutatásai alapján 2003-ban még körülbelül ötven profi gyűjtő dolgozott Walesben, mára azonban számuk alig húszra csökkent.
A kutatás során több gyűjtő elzárkózott az interjúktól. Egyesek nem akarták megosztani a szakmai titkaikat, mások pedig egyszerűen nem szívesen fogadtak idegeneket a munkaterületükön.
A mohaszedők gyakran magányosan dolgoznak az erdőkben és hegyekben, sokszor esőben vagy ködben. Nem meglepő, hogy a szakma inkább a csendet és a visszahúzódást kedvelő embereket vonzza.
Ez is érdekelhet: Kutatók olyan felfedezést tettek az elektronról, ami mindent megváltoztat
Több mint százéves iparág
A moha begyűjtésének története Walesben egészen az első világháborúig nyúlik vissza. Akkoriban bizonyos mohafajtákat sebkötöző anyagként használtak, mivel kiváló nedvszívó tulajdonságokkal rendelkeznek.
Később a moha főként kertészeti és dekorációs célokra vált keresetté. A walesi éghajlat különösen kedvez a növekedésének: a nedves, párás környezet ideális feltételeket biztosít a mohafajok számára.
Ennek köszönhetően Wales hosszú időn keresztül az Egyesült Királyság egyik legfontosabb mohaexportőrének számított. Egy időben kamionokkal szállították a termést Európa különböző országaiba.
Szabályozás és környezetvédelem
Az utóbbi években azonban egyre több szabályozás jelent meg a természet védelme érdekében. Egyes mohafajok – például a tőzegmohák – kulcsszerepet játszanak a vizes élőhelyek ökoszisztémájában, ezért ezek gyűjtését szigorúan ellenőrzik.
A közönséges moha begyűjtése továbbra is legális Walesben, de a gyűjtőknek engedélyt kell kérniük a terület tulajdonosától vagy az illetékes hatóságoktól.
A hatóságok ma már részletesebb információkat kérnek a gyűjtőktől: pontos helyszíneket, mennyiségeket és a tervezett munkálatok részleteit is be kell jelenteni. Ez több adminisztrációt jelent egy olyan iparágban, amely korábban inkább bizalmi alapon működött.
Növekvő kereslet, csökkenő gyűjtőszám
Érdekes módon a kereslet közben nőtt. A moha népszerű lett a kertészetben, a terráriumokban, valamint az ünnepi dekorációk készítésében is. Graham szerint a természet is változik. A klímaváltozás hatására a telek nedvesebbek, a nyarak pedig melegebbek lettek, ami kedvez a moha növekedésének.
Korábban egy területnek akár öt évre is szüksége volt ahhoz, hogy újra szedhető legyen. Ma már gyakran három év után visszatérnek ugyanarra a helyre. A mohaszedők azonban továbbra is ritkán találkoznak egymással. Bár ismerik egymást, mindenki a saját területén dolgozik.
