Az űr csodái folyamatosan lázban tartják a nagyközönséget, de egy-egy szokatlan jelenség időről időre még a tapasztalt csillagászokat is meghökkenti. A NASA James Webb űrteleszkópja legutóbb az emberi agyhoz meglepően hasonló ködöt kapott lencsevégre egy haldokló csillag körül.
A hivatalosan Exposed Cranium Nebula („nyitott/csupasz/feltárt koponya köd”) névre keresztelt felfedezés és a körülötte zajló folyamatok nemcsak látványosak, de csillagászati szempontból is izgalmas betekintést nyújtanak a csillagok életciklusába.
Mi az az Exposed Cranium Nebula?
Az Exposed Cranium Nebula (PRM1) egy öregedő csillag körül kialakult planetáris köd. Ahogy a csillag „kifogy a tüzelőanyagból”, külső rétegeit az űrbe löki, amivel egy hatalmas gáz- és porfelhőt hoz létre.
A James Webb űrteleszkóp (JWST) infravörös felvételei hihetetlen részletességgel tárják fel a köd szerkezetét: egy külső, főként hidrogénből álló héjat, valamint egy többféle gázból álló belső régiót, ami a csillagászok szerint különböző fejlődési szakaszokat tükröznek.
A köd közepén húzódó sötét sáv a bal és jobb agyféltekét idézi, és a kilövellt anyag vagy sugárzás eredménye lehet, ami iker-sugarak formájában áramlik ki a csillagból – egészen hihetetlen látvány, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mindez 5000 fényévnyi távolságban történik.
Bár az Exposed Cranium ködöt a Spitzer űrteleszkóp már több mint egy évtizeddel ezelőtt észlelte, a Webb fejlettebb műszerei sokkal élesebb és részletesebb képet adnak. A James Webb a világ legmodernebb űrtávcsöve, ami képes vizsgálni:
- a Naprendszer objektumait;
- más csillagok körül keringő bolygókat;
- a galaxisok szerkezetét és fejlődését.
Nemcsak látvány, tudományos jelentősége is van
A Webb új képei azon túl, hogy lenyűgözően szépek, a csillagok életciklusáról is új információkat fednek fel. A köd megfigyelésével jobban megérthetjük, hogyan veszítik el csillagok az anyagukat az életük végén. Ezek a kilökött rétegek nem vésznek el, és idővel új csillagok és bolygórendszerek építőanyagai lehetnek.
A folyamat gyorsnak számít kozmikus mércével, és rávilágít arra, hogy az univerzum állandóan változik és újul. Az Exposed Cranium köd különösen érdekes, mert egy ritka, átmeneti állapotot mutat: a csillag haldoklása közben keletkező formák csak rövid ideig láthatók, mielőtt a gázok és porok teljesen szétoszlanának az űrben. A James Webb új képei tehát a tudósok és közönség képzeletét egyaránt megmozgatják.
