Nincs olyan időszak az ember életében, amikor – sok más érzés és lelkiállapot mellett – ne élne benne valamilyen félelem. Nagymamáink és az ő nagyszüleik egészen különös dolgok miatt féltek. Ha valaki meghalt a házban, letakarták a tükröket, sőt néha a képeket is, nehogy az elhunyt lelke visszataláljon. Féltek a vihartól, amely egyetlen éjszaka alatt tehette tönkre az egész évi munkát. Féltek az égiek haragjától, ítéletétől, tetteik következményeitől, és mindezt nagyon is valóságosnak érezték.
A világ azóta csendben átrendeződött. A félelmek nem tűntek el, csak más alakot öltöttek.
A vezetékes telefon még alig néhány évtizede is különlegességnek számított, ma pedig olyan elképesztően fejlett eszközök vesznek körül bennünket, amelyek működésébe alig látunk bele. Az internet, az okostévé alap, az okostelefon ott lapul a zsebünkben. Egyes otthonokban a világítás hangra vagy mozdulatra kapcsol, a fűtést egy telefonról szabályozzák, a hűtőszekrény jelzi, mi fogyott el, a biztonsági rendszerek pedig arcfelismeréssel dolgoznak. A mesterséges intelligencia is egyre nagyobb teret nyer a mindennapjainkban.
Ezek az eszközök a legtöbbünk számára láthatatlan folyamatokon keresztül működnek. Nem csoda, ha olykor – főleg egy-egy álmatlan éjszakán – felmerül bennünk az aggodalom, vajon nincs-e a háttérben valamilyen káros dolog, amitől tartanunk kell.
A félelem szintjei
Vannak, akik csak időnként sejlik fel valamiféle gyanakvás. Éjszakára kikapcsolják és kicsit távolabbra helyezik a telefont. Nem biztosak semmiben, de megnyugtatóbbnak érzik ezt a megoldást. A wifi is eszükbe jut néha – hogy vajon folyamatos működése rejthet-e valamilyen veszélyt. Aztán ez a gondolat eltűnik. Másoknál viszont ezek a kérdések nem múlnak el. Évek alatt lassan összeállnak egyfajta belső bizonyossággá. Innen már könnyen találnak egymásra a hasonló gondolatok, és megszületnek azok az elképzelések, amelyek nem igazolt tényekből, hanem egymást erősítő félelmekből épülnek fel.
Elég csak felidézni az elmúlt évek híreit és beszélgetéseit. A mobilhálózatok újabb generációi – előbb a 4G, majd az 5G – sokakban keltettek nyugtalanságot. Voltak, akik attól tartottak, hogy az új frekvenciák egészségkárosító hatással járhatnak, mások egyenesen súlyos betegségekkel hozták összefüggésbe. Időről időre felmerül az is, hogy a telefont nem jó a test közelében tartani, különösen éjszaka, vagy hogy a wifi folyamatos jelenléte „terheli” a szervezetet.
Közben a tudományos vizsgálatok egészen más irányba mutatnak. A jelenlegi állás szerint a mindennap használt eszközök által kibocsátott elektromágneses sugárzás a megengedett határértékeken belül marad, és nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy ezek az eszközök a hétköznapi használat során egészségkárosító hatást fejtenének ki. Az Egészségügyi Világszervezet és más nemzetközi szervezetek is évek óta vizsgálják ezt a kérdést, és egyelőre nem találtak olyan összefüggést, amely indokolná a széles körű aggodalmat.
Ez történik akkor, ha nem a kutatásokból indulunk ki, hanem abból, amit másoktól hallunk. Egyszerű, könnyen továbbadható magyarázatokból, amelyek gyors válaszokat kínálnak egy bonyolult világra. Gyors, de téves válaszokat.
A minap az egyik legkedveltebb reggeli műsorban az anyósnyelvről, mint afféle csodanövényről beszéltek, amely képes „elnyelni” a wifi és más eszközök sugárzását, és ezzel védeni a környezetét. A magyarázatban a NASA neve is elhangzott, ami külön súlyt adott az állításnak. Ha azonban utánanézünk a tényeknek, meglepődünk. A NASA valóban végzett vizsgálatokat szobanövényekkel, de ezek a kísérletek a levegő minőségével foglalkoztak – például azzal, hogy bizonyos növények képesek-e megkötni egyes káros vegyületeket zárt térben. Arra nincs bizonyíték, hogy a növények a wifihez hasonló elektromágneses sugárzást érdemben csökkentenék vagy „elnyelnék”. És itt már nem is a növény a lényeg, hanem az, hogy még egy rádióműsorban elhangzó állítást sem érdemes azonnal kész tényként elfogadni.
Mégis, az ilyen történetek gyorsan terjednek. Talán mert jólesik azt gondolni, hogy egy bonyolult problémára létezik egy csendes, zöld megoldás az ablakpárkányon. És talán azért is, mert a témában felmerülő „hullámok lehetséges veszélye” találkozik a bennünk szunnyadó félelemmel.
5G – mind meghalunk!
Elég csak felidézni az elmúlt évek egyik legnagyobb hullámát. Amikor megjelent az 5G, sokan óriási veszélyeket emlegettek. Sokan tényleg attól tartottak, hogy az új technológia egészségkárosító hatású, és súlyos betegségekkel hozták összefüggésbe. Olyan állítások is keringtek, hogy a hálózat valamilyen módon „gyengíti” az emberi szervezetet.
Emlékszünk rá: egy időben térképek keringtek az interneten az 5G-antennákról, sokan azt nézték, hol vannak a közelükben. Több országban – például az Egyesült Királyságban és Hollandiában – tiltakozások is voltak, sőt, 2020 tavaszán több távközlési tornyot is felgyújtottak. A közösségi oldalakon egymást érték a figyelmeztetések, videók, „leleplezések”, és olyan állítások is terjedtek, amelyek az 5G-t még a járványhoz is kapcsolták.
Az 5G körüli félelmek ma már alig kerülnek szóba. A hálózat működik, a telefonok használják, és közben csend lett körülötte. A félelmek viszont nem tűntek el, csak más irányt vettek.
Mesterséges intelligencia – most tényleg mind meghalunk?
Ma már a mesterséges intelligencia a dráma főszereplője. Nem is annyira az, hogy mit tud, hanem hogy mit fog tudni. Hogy egyszer csak „túl sokat” tud majd. Hogy önállóvá válik, döntéseket hoz, esetleg kikerül az ember irányítása alól.
Ezek a gondolatok főként sci-fi filmekből, könyvekből térnek vissza – csak most már nem a vásznon, hanem a mindennapi beszélgetésekben. Időről időre felbukkan a kép, hogy a gépek egyszer „átveszik az irányítást”, hogy a technológia túlnő rajtunk.
Közben a valóság jóval hétköznapibb. Azok az eszközök, amelyeket ma mesterséges intelligenciának nevezünk, konkrét feladatokra készülnek: szöveget írnak, képeket generálnak, adatokat rendeznek. Használjuk őket – gyakran észrevétlenül is.
A félelem azonban itt is megelőzi a józan gondolkodást.
Kell-e tehát félnünk?
A válasz röviden az, hogy a mindennap használt technológiai eszközök esetében jelenlegi tudásunk szerint nincs ok általános félelemre.
A vezeték nélküli eszközök – telefonok, wifi-hálózatok – úgynevezett nem ionizáló elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. Ez azt jelenti, hogy nem rendelkeznek elegendő energiával ahhoz, hogy közvetlenül károsítsák a sejteket vagy a DNS-t. A nemzetközi ajánlások – többek között az Egészségügyi Világszervezet és az ICNIRP iránymutatásai – olyan határértékeket határoznak meg, amelyek betartása mellett ezek az eszközök biztonságosan használhatók.
A jelenlegi kutatások nem igazolták, hogy a hétköznapi használat során ezek az eszközök egészségkárosító hatást fejtenének ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kérdés végleg lezárt – a vizsgálatok folyamatosak, és a technológia fejlődésével együtt a kutatás is halad.
Hasonló a helyzet a mesterséges intelligenciával is. Azok a rendszerek, amelyeket ma használunk, nem rendelkeznek önálló akarattal vagy tudattal. Nem „döntenek” a szó emberi értelmében, hanem minták alapján működnek, és azokra a feladatokra korlátozódnak, amelyekre létrehozták őket.
Látjuk, hogy a technikától való félelem sokszor abból fakad, hogy nem értjük pontosan, mi vesz körül bennünket. Egy kis utánanézéssel, megbízható forrásokkal ezek a kérdések többnyire tisztázhatók – és vele együtt a nyugtalanság is elcsendesedik.
Persze, az aggodalom maga soha nem tűnik el. De nem is kell, hogy eltűnjön.
Az ember mindig talált valamit, amitől tartott. Ma már nem a vihar közeledtét figyeljük az égen, hanem a láthatatlan jeleket a levegőben. A különbség inkább abban van, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel.
Van, amit nem tudunk befolyásolni. És van, amit igen. Talán érdemes inkább azokra figyelni.
