Argentína régóta küzd energiaellátási nehézségekkel, amelyek megoldására Javier Milei elnök új nukleáris programot hirdetett meg. Ennek középpontjában kis méretű moduláris reaktorok (SMR-ek) állnak, amelyek a tervek szerint nemcsak az ország energiamixét bővítenék, hanem mesterséges intelligenciára épülő adatközpontokat is ellátnának árammal. Bár az elképzelés innovatív, a megvalósítás komoly akadályokba ütközik: gazdasági, technológiai, jogi és geopolitikai tényezők egyaránt veszélyeztetik a projekt sikerét.
Argentína atomerőműállománya – miért az SMR?
A nukleáris energia jelenleg csupán Argentína villamosenergia-termelésének 5–7 %-át adja, és az elmúlt években nem történt jelentős előrelépés ezen a területen. A hagyományos, nagyméretű atomerőművek építése hosszú időt és több milliárd dolláros beruházást igényel, miközben egyre sürgetőbb az energiaellátás bővítése. Ennek alternatívájaként Milei elnök egy háromlépcsős „Argentína Nukleáris Programot” (APN) hirdetett meg, amely a kis méretű moduláris reaktorok (SMR-ek) hazai fejlesztését és gyártását tűzte ki célul. A tervek szerint ezek a reaktorok gyorsabban telepíthetők – akár három éven belül – és közvetlenül szolgálnák ki a mesterséges intelligencia által vezérelt, nagy energiaigényű adatközpontokat.
CAREM–25: a realitás falának ütközött korábbi törekvés
Argentína már korábban is próbálkozott saját fejlesztésű kis moduláris reaktor (SMR) megvalósításával, CAREM–25 néven. A projekt 2014-ben indult, eredetileg 2020-as átadással számoltak, ám a határidő többször is csúszott – jelenleg 2028-ra tolták ki a befejezést, miközben a kivitelezés mindössze 85 %-os készültségnél tart. A Milei-kormány 2024-ben végrehajtott, nukleáris fejlesztéseket érintő 54 %-os költségvetési megszorítása súlyos következményekkel járt: 470 mérnök elbocsátására került sor. A CAREM–25 sorsa jól példázza, milyen nehezen egyeztethetők össze a hosszú távú, tőkeigényes beruházások a rövid távú gazdasági szigorral és kiadáscsökkentéssel.
Technológia és finanszírozási kihívások
Az SMR-fejlesztések egyik legsúlyosabb korlátja Argentínában a gyenge hazai ipari háttér és a korlátozott beszállítói hálózat. Ezek a kis reaktorok rendkívül összetett technológiát képviselnek, amelyhez precíziós alkatrészgyártás, speciális mérnöki tudás és megbízható üzemanyag-ellátás szükséges. Különösen problémás a HALEU (High-Assay Low-Enriched Uranium) biztosítása, amely 5–20 %-os dúsítású uránt igényel – jelenleg kizárólag Oroszország és Kína képes ezt ipari mennyiségben előállítani. Ez a technológiai függőség, párosulva az argentin gazdaság pénzügyi nehézségeivel és a külföldi befektetők bizalmatlanságával, komoly kihívások elé állítja a Milei-kormány SMR-terveit. A globális geopolitikai feszültségek – különösen az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között – tovább nehezítik a stratégiai alkatrészek és üzemanyagok beszerzését, így az SMR-program megvalósítása jelentős nemzetközi együttműködés és gazdasági stabilitás nélkül aligha lehetséges.
Atucha III és a nagyhatalmak játszmája: egy reaktor építésének geopolitikai tétje
Az Atucha III erőmű terve világosan mutatja, hogyan válik az energetikai infrastruktúra geopolitikai csatatérré. A projekt egy 1,2 GW-os blokk építését irányozza elő, kínai technológiára, konkrétan a Hualong One reaktorra alapozva. Az együttműködés 2015-ben indult, majd 2022-ben hivatalosan is aláírták a szerződést, amely szerint Kína az építési költségek 85 %-át finanszírozza. Ám a gazdasági válság hatására Argentína később teljes előfinanszírozást kért – ezzel gyakorlatilag megakasztva a projektet.
Kapcsolódó tartalom: Újra hódít a nukleáris energia a világon
A technológiai import dominanciája – ellentétben az Atucha I és II projektek hazai mérnöki részvételével – korlátozza Argentína önálló nukleáris kapacitásának fejlődését. Míg korábban német, spanyol és brazil együttműködés keretében komoly tudásbázis épült ki, a Hualong One zárt rendszere ezt nem támogatja. A projekt csak akkor haladhat előre, ha politikai stabilitás és nemzeti konszenzus biztosítja a hosszú távú végrehajtást – márpedig az argentin belpolitika jelenleg messze van ettől, hiszen az elmúlt másfél évtized váltakozó kormányai (de Kirchner, Macri, Fernández, Milei) rendre felülírták elődeik energetikai programjait.
AI adatközpontok és SMR-ek: technológiai vízió vagy gazdasági illúzió?
Javier Milei elnök egyik legmerészebb terve az, hogy az újonnan fejlesztett SMR-eket közvetlenül mesterséges intelligencia alapú adatközpontok energiaellátására használják, off-grid, vagyis a nemzeti áramhálózattól független módon. Az Egyesült Államokban – különösen Virginia államban – már léteznek hasonló kezdeményezések, de ott stabil energiahálózat, fejlett ipari környezet és kiszámítható gazdaság áll a háttérben.
Argentína ezzel szemben olyan ország, ahol az elöregedett villamos hálózat, a krónikus alulfinanszírozottság és az intézményi instabilitás súlyosan akadályozzák a hasonló modellek adaptálását. Az SMR-ek AI központokkal való összekapcsolása csak akkor válhat fenntarthatóvá, ha párhuzamosan történik meg a teljes áramhálózat korszerűsítése, a nukleáris ipar kapacitásbővítése, valamint a hosszú távon is működőképes gazdasági környezet kialakítása. Ez azonban évtizedes munka, jelentős beruházásokkal és politikai folyamatosságot igénylő reformokkal – amelyek jelenleg nem állnak rendelkezésre Argentínában.
Tartós politikai stabilitás nélkül nem épül atomerőmű
A nukleáris beruházások sajátossága, hogy hosszú távon térülnek meg: egyetlen reaktor felépítése még a legfejlettebb országokban is átlagosan 8–12 évet vesz igénybe, ráadásul gyakoriak a költségtúllépések és időcsúszások. Argentína jelenlegi gazdasági helyzete – inflációval, devizahiánnyal, és politikai feszültségekkel terhelt – nem ideális környezet az ilyen típusú projektekhez.
A Rio Tinto által finanszírozott, 2,5 milliárd dolláros lítiumbánya-bővítés példája jól mutatja, hogy a külföldi tőkebefektetéshez nemcsak elsődleges gazdasági ösztönzők szükségesek, hanem jogbiztonság, hosszú távon kiszámítható szabályozási környezet, és szerződéses garanciák is. Az olyan nagyléptékű infrastrukturális beruházások, mint a nukleáris erőművek, csak akkor vonzanak tőkét, ha a befektetők biztosak lehetnek abban, hogy a következő kormány sem vonja vissza vagy alakítja át drasztikusan a keretfeltételeket.
Ehhez Milei adminisztrációjának nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is hosszú távú következetességre lenne szüksége – még a saját ciklusát meghaladóan is. Ennek hiányában a nemzetközi befektetők inkább kivárnak vagy más, stabilabb országokat részesítenek előnyben.
Hungarian 