Az ausztráliai Curtin Egyetem kutatóinak új elemzése szerint a Stonehenge egyik különleges eleme, a hattonnás oltárkő több mint 750 kilométer távolságból, egy skóciai kőbányából érkezett a mai dél-angliai helyszínére.
A felfedezés alapján arra lehet következtetni, hogy „közel 5000 évvel ezelőtt, amikor a kő Angliába érkezett, jól működő társadalmi szervezetek és meglepően fejlett közlekedési módszerek léteztek.”
„Egy ilyen hatalmas rakomány szárazföldön történő szállítása Skóciából Dél-Angliába rendkívül nagy kihívást jelentett volna, ami valószínűsíti, hogy a tengeri szállítási útvonal Nagy-Britannia partjai mentén vezetett” – magyarázta Chris Kirkland professzor, az ásványi rendszerek időskálái csoport munkatársa, a kutatást ismertető, nemrég közzétett tanulmány társszerzője.
„Ez erre utal, hogy Britanniában a neolitikum idején nagy távolságokra kiterjedő kereskedelmi hálózatok és az eddig széles körben feltételezettek helyett magasabb szintű társadalmi szervezettségek léteztek.”
A Stonehenge egyike azon ősi műemlékeknek, amelyeket masszív kövekből építettek
Az ókori Egyiptom piramisaihoz hasonlóan Stonehenge is régóta lenyűgözi a tudósokat és a laikusokat egyaránt. Hatalmas kövei és rendkívül ősi eredete (beleértve az évezredeken át tartó építési folyamatot) még fantasztikusabb elméletekhez is vezetett az építésével kapcsolatban, amelyek az „elveszett” ősi társadalmaktól kezdve a fejlett tudással rendelkező, más bolygóról származó lényekig terjednek. Van olyan elmélet is, mely szerint a rejtélyes druidák, akik egykor a régiót benépesítették, mágikus erővel „énekelték” a köveket a helyükre.
Az elmúlt évszázadban a tudomány sorra döntötte meg a fantasztikus elképzeléseket, mindeközben rávilágított, hogy az emlékmű építése mögött álló kőkorszaki építők mennyire leleményesek voltak. A Debrief nemrégiben beszámolt a Nílus folyó egy „elveszett” ágáról, amely valószínűleg segített az ókori piramisépítőknek a műemlékek építéséhez használt hatalmas kövek szállításában. Egy újabb tanulmány, amelyről a The Debrief is beszámolt, kimutatta, hogy ez a vízi útvonal megkönnyíthette a hidraulikus technológiák alkalmazását a hatalmas kövek felemeléséhez.
Dr. Hugh Thomas, a prehisztorikus AlUla és Khaybar ásatási projekt társigazgatója és régészeti előadó egy nemrég az X-en megjelent témában megjegyezte, hogy számos más ókori műemlék, köztük a Stonehenge mögött álló mérnökök nehézgépek nélkül is képesek voltak hatalmas kőtömböket mozgatni. Thomas kiemelte az ókori Róma, Egyiptom, Mükéné, sőt az ókori Indonézia műemlékeinek lenyűgöző eredményeit.
https://x.com/hughs_news/status/1823233559748137330
A Curtin Egyetem kutatóinak elemzéséből most kiderül, hogy a Stonehenge oltárköve messziről származik, és valószínűleg az emlékmű építésének harmadik fázisában, i. e. 2600 körül helyezték el. Ha ez az új tézis megerősítést nyer, akkor ez azt valószínűsíti, hogy ez a hatalmas szikladarab is hajókkal szelt át óriási távolságokat, mielőtt Angliában otthonra talált volna.
Az oltárkő kémiai elemzése skót eredetre utal
Az oltárkő egy lilás-zöld homokkőből készült tábla, amely eltér a Stonehenge többi kövétől, amelyek főként kékkőből és sarsenkőből állnak. Kirkland és kollégái alapos elemzést végeztek a kő ásványi anyag tartalmáról, különösen a cirkon, apatit és rutil szemcsékre koncentrálva. Az elemzések eredményei szerint a kő kémiai profilja megegyezik a skóciai Orcadian-medencéből származó homokkőével, ami bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kő hosszú utat tett meg, mire eljutott Stonehenge-hez.
„Elemzésünk szerint az oltárkőben található ásványszemcsék többnyire 1000 és 2000 millió év közötti korúak, míg más ásványok körülbelül 450 millió évesek” – mondta Anthony Clarke PhD-hallgató, a csoport munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. „Ez egyértelműen egy olyan kémiai ujjlenyomat, ami arra utal, hogy a kő a skóciai Orcadian-medence kőzetéből származik, legalább 750 kilométerre Stonehenge-től.”
A Debrief korábban beszámolt az Aberystwyth Egyetem tudósainak kutatásáról, amely szerint az oltárkő nem Walesből származik, hanem nagy távolságból érkezett. Ez a jelenlegi tanulmány azonban az első, amely megnevezi ezt a távoli eredetet.
Amint azt már korábban említettük, ekkora kövek nagy távolságokra történő mozgatása nem példa nélküli, még a neolitikus építők számára sem. Az egyik megalitikus lelőhely, a törökországi Göbekli Tepe több mint kétszer olyan idősnek tekinthető, mint a törökországi Göbekli Tepe, amelyet akkor építettek, amikor az emberek még vadászó-gyűjtögetőkként éltek (300 ezer évvel ezelőtt), és még nem alakult ki az a társadalmi szervezet, amely a legtöbb kutató feltételezése szerint szükséges volt egy ilyen nagy és összetett építmény megépítéséhez. A kutatócsoportot mégis „lenyűgöző” meglepetésként érte a felfedezés, hogy egy ilyen régi és masszív tárgyat ilyen nagy távolságon keresztül mozgattak.
„Tekintettel a kő skót eredetére, a leletek izgalmas kérdéseket vetnek fel (figyelembe véve a neolitikum technológiai korszakának korlátait), köztük azt is, hogy hogyan szállítottak egy ilyen hatalmas követ hatalmas távolságokra i. e. 2600 körül” – mondta Clarke.
A tanulmány társszerzője, Dr. Robert Ixer, a UCL Régészeti Intézet munkatársa egyetértett, és megjegyezte, hogy az eredmények „valóban sokkolóak.”
„A munka két fontos kérdést vet fel: pontosan hogyan és miért szállították az oltárkövet Skócia legészakibb részéről, több mint 700 kilométeres távolságból Stonehenge-be?”
A kutatók azt remélik, hogy pontosan meg tudják állapítani az oltárkő eredetét
Bár az oltárkő kémiai elemzése segített a kutatóknak kizárni a walesi eredetet, a csapat szerint további vizsgálatokat igényel annak a skóciai helynek a pontos meghatározása, ahonnan a kő valószínűleg származik. A tanulmány társszerzője, Richard Bevins professzor (Aberystwyth University) szerint ez valószínűleg a legkritikusabb következő lépés.
„Sikerült kidolgoznunk a világhírű ókori emlékmű talán egyik leghíresebb kövének korát és kémiai ujjlenyomatát” – mondta Bevins. „Bár most már kijelenthetjük, hogy ez az ikonikus kő skót és nem walesi eredetű, a kutatás továbbra is folytatódik annak pontosabb megállapítására, hogy Skócia északkeleti területének mely részéről honnan származik.”
Addig is a csapat úgy véli, hogy eredményeik nemcsak az oltárkő eredetének rejtélyét oldják meg, hanem a kutatóknak egy újabb példát kínálnak arra, hogy a kőkorszaki építők modern technológia nélkül is lenyűgöző teljesítményt nyújtottak.
„Az oltárkő eredetére vonatkozó felfedezésünk rávilágít a neolitikus korszak társadalmi koordinációjának jelentős szintjére, és segít megrajzolni az őskori Britannia lenyűgöző képét” – magyarázta Kirkland professzor.
Clarke szerint, aki azon a helyen nőtt fel, ahonnan Stonehenge számos más köve származik, a leletek egyúttal „teljes kört” is jelentenek az életében.
„Ez a felfedezés személyes jelentőséggel is bír számomra” – magyarázta. „A walesi Mynydd Preseliben nőttem fel, ahonnan a Stonehenge köveinek egy része származik. Először egyéves koromban látogattam el Stonehenge-be, és most, 25 évesen visszatértem Ausztráliából, hogy segítsek ezt a tudományos felfedezést megtenni – mondhatni, hogy a kőkörnél számomra bezárult a kör.”
A csapat teljes tanulmánya „A Scottish Provenance for the Altar Stone of Stonehenge” címmel a Nature című folyóirat hamarosan megjelenő számában lesz olvasható.
Érdekelhet még: Ősi templomot találtak a homokdűne alatt, mely megoldhat egy nagy történelmi rejtélyt
Hungarian