Egy 1898-ban megjelent novella megdöbbentően sok hasonlóságot mutat a Titanic elsüllyedésének történetével, amely 14 évvel később történt. A könyv szerzője látta a jövőt vagy véletlenül ráhibázott minden apró részletre?
Tizennégy évvel a Titanic tragédiája előtt (1912) jelent meg az angol Morgan Robertson novellája Futility, magyarul A Titan végzete címmel. A történet a Titan (!) nevű óceánjáróról szól, mely egy jéghegynek ütközve az Atlanti-óceánban elsüllyedt. Bár a regény 1898-ban íródott, azaz jóval korábban a bekövetkezett tragédiánál, mégis számtalan nyugtalanító hasonlóságot találunk a fiktív történet és a későbbi hajószerencsétlenség között.
„Ő volt a legnagyobb hajó a tengeren, és a legnagyobb emberi alkotás. Tervezésében és építésében a civilizáció által ismert minden tudomány, szakma és mesterség részt vett. A hídon olyan tisztek ültek, akik amellett, hogy a királyi haditengerészet legjobbjai voltak, minden tanulmányból szigorú vizsgát tettek… nemcsak tengerészek, hanem tudósok is…
Elsüllyeszthetetlen – elpusztíthatatlan, annyi [mentő]csónakot szállított, amennyi a törvényeknek megfelelt.
Tekintettel abszolút fölényére más hajókkal szemben… teljes sebességgel gőzölt ködben, viharban és napsütésben, és az északi útvonalon, télen és nyáron egyaránt…”.
Ez nem a Titanic jellemzése, hanem a Titáné, a fiktív gőzhajóé. Már a könyv szerzőjének névválasztása is rendkívül érdekes, hiszen nagyon hasonlít a szerencsétlenül járt óriáshajóéra.
Hasonlóság a Titanic katasztrófa és a könyv között
A Titan prófétai elnevezésén túl a szerző, Morgan Robertson pontosan megjósolta azt is, hogy ez lesz a legnagyobb hajó a tengeren, amely a hatályos szabályok szerint minimális számú mentőcsónakot szállít, és amely képes bármely, forgalomban lévő hajónál gyorsabban menni.
Mindezen hasonlóságok mellett talán nem meglepő, hogy a Titan pusztulását is egy jéghegy okozta, ami a fedélzeten tartózkodó 3000 ember életét követelte.
A történet központi szereplője a Titan legénységének egy problémás tagja, egy őrszem, aki egy fedélzeti összeesküvésbe keveredik, miután a Titan elgázol és elpusztít egy kisebb vitorláshajót. Az őrszem később túléli a Titan pusztulását, és egy kislánnyal együtt a jéghegyen köt ki. A jéghegy felszínén egy kegyetlen jegesmedvével való drámai találkozás lehetőséget ad neki némi hősiességre és arra, hogy gondoskodjon a gyermekről.
Bár a főszereplő személyes kapcsolataiban fellelhető melodráma talán nem egy irodalmi klasszikusnak való, a Futility mégis lenyűgöző darab marad, mivel felveti a kérdést: hogyan volt képes Morgan Robertson megjósolni egy olyan katasztrófát, amely csak 14 év múlva következett be?
Mivel Robertson több évet töltött a tengeren valószínű, hogy érdeklődött a tengeri hajózás és a technológia iránt. A nagyhatalmak közötti versenyfutás a nagyobb, gyorsabb és fényűzőbb hajók építéséért, a közvélemény érdeklődését is felkeltette. Mint a mai katasztrófafilmek némelyikében, Robertson is képes volt egy hihető katasztrófát kitalálni, aminek bizonyos részletei már csak véletlenszerűen is megegyezhettek a későbbi Titanic tragédiájával.
Morgan Robertson állítólag 1915-ben halt meg, három évvel a Titanic elsüllyedése után. Arról nincs információ, hogy hogyan reagált a szerző, miután hallott a Titanic borús sorsáról.
Hungarian 