Habár általában hazánkban nem jellemző a sarki fény megjelenése, a vasárnap esti égi show-műsort az ország különböző pontjairól is megcsodálhattuk. De mi is volt ez pontosan?
A rendkívüli látványt, amelyben november 5-én, 18 óra magasságában részesülhettünk, annak köszönhetjük, hogy a Nap felszínén úgynevezett koronakidobódás történt. Egy ilyen esemény során a töltött részecskék több millió km/h sebességgel száguldanak át a világűrön.
A kidobódás során nagy mennyiségű, töltött részecskékből álló plazmafelhő távozott a Nap felszínéről, ami napokkal később érte el a Földet, egy geomágneses vihar formájában. A napszéllel érkező sugárzás ellen a Föld mágneses mezeje, magnetoszférája nyújt védelmet a bolygó felszínén élők számára, amikor pedig ezek a részecskék annyira felkavarják ezt a mezőt, hogy átjutnak a Föld felső légkörébe, ott energiájuk egy részét átadva ionizálódnak, így fényt bocsátanak ki különböző színekben.
Tényleg sarki fény volt?
Ha pontosak akarunk lenni, akkor a “sarki fény” valójában nem a megfelelő kifejezés a vörös fényáradatra. Két éve, amikor a Bostoni Egyetem Űrfizikai Központjának munkatársai a vasárnapihoz hasonló fényjátékot láttak, azt mondták: “Tudtuk, hogy valami különleges dolog történik.” Ezen különleges dolgok a SAR elnevezést viselik, (sub auroral arc), magyarul “sarki fény alatti ív”. Ez a név arra utal, hogy a normál sarki fény jellemzően sarkvidéki kiterjedési területénél alacsonyabb földrajzi szélességeken megjelenő ívről van szó.
A SAR-ok hasonlíthatnak a sarki fényre, de nem ugyanazok. A sarki fények akkor jelennek meg, amikor töltött részecskék záporoznak le az űrből, a légkörbe csapódnak, és azt izzóvá teszik, mint egy régi színes televízió képcsövét. A SAR-ok másképp alakulnak ki, ők a Föld gyűrűs áramlási rendszeréből a felső légkörbe szivárgó hőenergia jelei.
A sarki fényt létrehozó geomágneses viharokat általában az erősségük alapján G1-től G5-ig tartományba sorolják. Az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) értékelése szerint a vasárnapi esemény G2-es kategóriájú volt. Ez a skála második legenyhébb fokozatát jelenti. Ez jó hír, mivel ezek a viharok nem csak látványosak, de a nagyobb erősségűek potenciálisan károsíthatják is a földi elektromos hálózatokat.
Az Antarktiszon tartózkodó nézők szerencsésebbek voltak, ők több órán keresztül élvezhették a táncoló fényoszlopokat.
Mitől függ a sarki fény színe?
A National Geographic szerint: “A sarki fény színét az határozza meg, hogy milyen légköri gáz vesz részt a jelenségben. Általában az alacsonyabban (100-150 km) lévő oxigén zöld színű fénylése az, amit a sarkvidékeken oly gyakran látni (ez hazánkból ritka). A vörös árnyalata lehet az oxigén egy másik energiaszintű gerjesztésének eredménye, illetve kötődhet a nitrogénhez is – ez utóbbi gáz a zöld kivételével számos színt hozhat létre, a narancsos és a lilás árnyalat is hozzá köthető.”
Hungarian