Meglepő lehet, de a legnagyobb veszélyt az egészségünkre nem feltétlenül a külvilág jelenti, hanem otthonunk/mindennapi beltéri életterünk látszólagos biztonsága – pontosabban ami körbevesz minket és meghúzódik mondjuk a gipszkarton mögött. Világszerte évente közel hárommillió ember hal meg a beltéri szennyezés miatt, amit elavult szabályozások, elhanyagolt egészségügyi szempontok és az energia pazarlása tovább súlyosbít. Pedig egy jó szellőztetőrendszer lehet a kulcs ahhoz, hogy az épületek egyszerre egészségesek és energiatakarékosak legyenek.
Éveken át az épületek teljesítményének fő mércéje az energiaigény volt, elég megnézni a magyarországi helyzetet az energetikai tanúsítványok vonatkozásában. Ám az ökológiai tudatosság új korszakában egyre nyilvánvalóbb, hogy egy épület minőségét az energiafogyasztás mellett a beltéri levegő minősége is meghatározza. Ebben segíthetnek a szellőztetőrendszerek.
A jó szellőztetés a kulcs
A régi, kizárólag minimális légáramlásra épülő szabályok helyett most kifinomultabb mutatókat kell figyelni: a szén-dioxid-szintet, a páratartalmat, a szennyezőanyag-koncentrációt és így tovább. Az építőipar előtt kettős kihívás áll: csökkenteni az energiafelhasználást és biztosítani, hogy a beltéri levegő biztonságos legyen a belélegzéshez. A hatékonyan működő szellőztetőrendszerek kicserélik a fáradt beltéri levegőt friss külső levegőre, jelentősen javítva a beltéri környezetet, miközben megakadályozzák a szennyezőanyagok, a túlzott páratartalom és a kórokozók felhalmozódását.
Mindeközben pedig szabályozzák a fűtésből vagy hűtésből adódó elkerülhetetlen energia-veszteséget. Mert felmérések szerint a teljes épületenergia-fogyasztás 30–50 százalékát a benti fáradt levegő kicserélésének folyamata teszi ki – energiatakarékos épületek esetében akár még ennél is többet. Ha tehát valóban csökkenteni akarjuk az építőipar szén-dioxid-kibocsátását, az épületek energiafogyasztásának radikális mérséklése elengedhetetlen.
Mert az épületek felelősek Franciaország energiafogyasztásának 44 százalékáért, és a globális éves CO₂-kibocsátás körülbelül 42 százalékáért. Európában az épületek a legnagyobb energiafogyasztók: 2021-ben az EU teljes energiafelhasználásának mintegy 40 százalékát tették ki, és az energiafelhasználással kapcsolatos üvegházhatású gázok körülbelül egyharmadát adták.
Nem is tudjuk, milyen titokzatos gyilkos leselkedik ránk
Az európaiak ébrenlétük 60–90 százalékát beltérben töltik – otthon, iskolában vagy munkahelyen. A folyamatos támadások kereszttüzében álló Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2021-ben a beltéri légszennyezés 2,9 millió halálesetet okozott világszerte, ebből több mint 309 ezer öt év alatti gyermek halálát. Franciaországban évente körülbelül 20 ezer haláleset köthető a rossz beltéri levegőhöz, és ez évi 19,5 milliárd euróba kerül. A kutatók a közegészségügyi károk mérésére a μDALY mutatót használják, amely azt mutatja, hány egészséges életév veszik el egy főre vetítve évente a rossz levegő miatt.
A rossz beltéri levegő egészségügyi hatása valahol a közúti balesetek (4000 μDALY/fő/év) és az összes szív- és érrendszeri betegség (11 000 μDALY/fő/év) között helyezkedik el – passzív dohányzás és a radon nélkül számolva. A radon egy radioaktív, színtelen és szagtalan gáz, amelyet rákkeltőként ismernek el. Különösen veszélyes a lakásokban és közintézményekben. A modern mechanikus szellőztetőrendszerek hatékonyan védhetnek ellene azáltal, hogy folyamatosan eltávolítják.
Világszerte a szellőztetésre vonatkozó építési előírások még mindig főként előíró jellegűek: meghatározott minimális légáramlási értékeket írnak elő, amelyeket évtizedekkel ezelőtt állítottak fel, és gyakran nem illeszkednek a mai valósághoz. Franciaországban a központi szabályozás az 1980-as évek elejéről származik, és a lakás méretétől függően határozza meg a párás helyiségek szellőztetési arányát. Az azonban nagyon sokat számít, hogy az épület mennyire engedi ki és be a levegőt.
Például téli szimulációk szerint egyes hálószobákban akár 40 százalékos különbség is lehet az átlagos formaldehid-koncentrációban (a formaldehid ismert rákkeltő) pusztán a légszivárgás mértékének változásával. Az intelligens, teljesítményalapú szellőztetés már bizonyított: javítja a levegőminőséget és energiát takarít meg azáltal, hogy a tényleges igényekhez igazítja a légáramlást, jellemzően alacsonyabb átlagos értékekkel. Franciaországban a teljesítményalapú módszerek már az 1980-as évek óta léteznek a páratartalom-érzékeny szellőztetésnél – olyan rendszereknél, amelyek a beltéri nedvesség alapján szabályozzák a légáramlást.
Az új francia lakóépületek több mint 90 százalékában már ilyen rendszer működik. Tehát miközben hajlamosak vagyunk a szellőztetést elsősorban energia-megtakarítási eszközként kezelni, sokkal alapvetőbb dologként kellene tekintenünk rá: az épület tüdejeként.
