Az uniós képviselők a textiliparban keletkező hulladék csökkentésére szólítanak fel, amely csak a ruházati és cipőiparban 5,2 millió tonna hulladékot termel. Olyan üzemeket képzelnek el, ahol a hulladék feldolgozása kevesebb költséggel jár.
A ruhák és cipők esetében tegyék kötelezővé a szemétgyűjtést, hogy megkönnyítsék az újrahasznosításukat. Ezt kéri az Európai Parlament a ruházati hulladék visszaszorítása érdekében. Brüsszeli számítások szerint a minden európai polgár által évente termelt 131 kilogramm élelmiszerhulladék mellett évente összesen 12,6 millió tonna textilhulladék is a kukában landol, ebből 5,2 millió tonna ruházat és lábbeli. Mivel a textilhulladéknak csupán 1 százalékát hasznosítják újra, a körforgásos gazdaság javítását célzó Eurokamara új szabályokat javasolt mind az élelmiszerhulladék, mind az eldobható divathulladék kezelésére. Az új tervezetben szereplő módosítások között szerepel a textíliákra vonatkozó szelektív gyűjtési kötelezettség. Ha elfogadják, már 2025. január 1-jén hatályba lép.
Magasabb újrahasznosítási arány
A hulladékirányelv új, kötelező érvényű hulladékcsökkentési célokat tartalmaz, amelyeket az egyes uniós tagállamok szintjén 2030-ig kell elérni. Konkrétan az élelmiszertermelés és -feldolgozás terén legalább 20%-os csökkentést írnak elő, ami a Bizottság által korábban jelzett százalékos arány megduplázása. Másrészt a kiskereskedelemben – amely magában foglalja az éttermeket, az élelmiszeripari szolgáltatásokat és a fogyasztókat – az EU végrehajtó szerve által javasolt 30%-kal szemben egy főre vetítve 40%-os csökkentést követelnek meg. Ezen túlmenően a Parlament hivatalosan felkérte Brüsszelt, hogy fontolja meg további változtatások bevezetését még magasabb hulladékcsökkentési százalékos arányok bevezetésével 2035-ig. Az új szabályoknak kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket is létre kell hozniuk, amelyek értelmében az EU-ban textíliát értékesítő gyártóknak fedezniük kell a szelektív gyűjtés, válogatás és újrahasznosítás költségeit.
A tagállamoknak az új irányelv hatálybalépésétől számítva 18 hónapjuk lenne az új rendszer elfogadására. Az intézkedések számos termékkategóriára vonatkoznának. Nemcsak a ruházatra és a lábbelikre, hanem a kiegészítőkre, a matracokra, a szőnyegekre, az ágyneműkre és a függönyökre is. A bőr-, gumi- és műanyagtartalmú anyagok is beletartoznának.
Túl gyors tempót diktál a divat
A felesleges textilhulladék problémája nagyrészt az úgynevezett „fast fashion”-ből ered, vagyis abból a trendből, hogy egyre gyakrabban kerülnek a piacra a ruhakollekciók. A helyzetet súlyosbítja az alacsony árú termékek elterjedése, amelyek impulzusvásárlásra ösztönzik az embereket. Ennek eredménye, hogy egyre nagyobb mennyiségű ruhát vásárolnak a polgárok, amelyek gyakran egy-két használat után a kukában végzik, vagy egyébként sem tartanak ki egy szezont. Így a ruhákhoz és cipőkhöz kapcsolódó hulladékmennyiség robbanásszerűen megnő. Az Európai Közös Kutatóközpont (JRC) által készített tanulmány szerint a teljes textilhulladék – beleértve a ruházatot és a lábbeliket, a háztartási textíliákat, a műszaki textíliákat, valamint az ipari feldolgozás utáni hulladékot – 2019-ben 12,6 millió tonnát tett ki. Csak a ruházat és lábbeli 5,2 millió tonnát. Évente nagyjából 12 kg-ról beszélünk egy uniós állampolgárra vetítve.
A tagállamok által szolgáltatott információk alapján a becslések szerint a meglévő szelektív gyűjtési rendszerek, valamint a válogató és újrahasznosító infrastruktúra valószínűleg nem lesz képes kezelni a várhatóan begyűjtött többletmennyiséget. Az első válogatást a hulladékgyűjtő pontok közelében végeznék a blokk 27 országának többségében, de nagyszabású válogatásra várhatóan csak azokon a területeken kerülne sor, ahol a piaci feltételek a legkedvezőbbek. Így azok az országok, ahol a hulladékgazdálkodási költségek alacsonyabbak, ahol a meglévő infrastruktúra és szakértelem könnyen korszerűsíthető, vagy ahol az újrahasznosítási/gyártási csomópontokhoz és kikötőkhöz közeli városok előnyben lesznek.
Az EU-ban forgalmazott textíliák fogyasztásával kapcsolatos környezeti terhelés nagy része valójában Európán kívüli országokban, különösen a Közel-Keleten és Ázsiában jelentkezik, de a hatás globális. Becslések szerint az EU-ban 2020-ban felhasznált ruházati, textil- és lábbeli-mennyiség előállításához a nyersanyagok 80%-a, a víz 88%-a, a felhasznált földterület 92%-a és az üvegházhatású gázok 73%-a az Unió határain kívüli területekről származik.
