Emberek hozhatták létre a kelet-szibériai mamuttemetőt

2024.06.21.
Olvasási idő: 5 perc

Közel 100 évvel ezelőtt egy kelet-szibériai lelőhelyen mamutcsontokra találtak. Amikor a tudósok először megvizsgálták a helyet, azt hitték, hogy a mamutok maradványai természetes módon gyűltek össze a folyó mentén, s hogy a mai állapot egy tömeges kihalási esemény következménye. Az új kutatások szerint azonban a csontokat az emberek 800 év alatt helyezték el azon a helyen.

A bereleki geoarcheológiai komplexum Szibériában

Az nem bizonyított, hogy az emberek vadászták a mamutokat, azt sem lehet tudni pontosan, hogy csak az elhullott példányokat gyűjtötték-e be – de bármi is legyen az igazság, a helyszín valószínűleg egyfajta műhely volt, ahol a csontokat megmunkálták. Az agyarakat és csontokat, amelyeket a legjobbnak ítéltek az eszközkészítéshez, ide szállították faragásra.

Amikor a felfedezők az 1940-es években egy több ezer csontot tartalmazó lelőhelyre bukkantak Kelet-Szibériában, kezdetben nem voltak teljesen biztosak abban, hogy mit is találtak pontosan. Később a kutatások megállapították, hogy a maradványok több száz gyapjas mamuthoz tartozhattak.

Egy új tanulmány szerint ez a „mamuttemető” valójában egyfajta „lerakatként” működött az elefántcsont és csont szerszámok gyártásához. A kutatók azt remélik, hogy ez a felfedezés segít majd jobban megérteni az őskori ember és a mamutok közötti kapcsolatot.

Mit árul el a lelőhely az emberek és a gyapjas mamutok kapcsolatáról?

A kérdéssel foglalkozó új tanulmányt a Quaternary Science Reviews című folyóiratban tette közzé az Orosz Tudományos Akadémia egy csapata.

A Berelekh folyó mentén található őskori „temetőt” vizsgálva a csapat bizonyítékot talált egy hatalmas mamutpopulációra, valamint arra, hogy az emberek hogyan érintkeztek a mamutmaradványokkal.

Az említett maradványok közé pleisztocén nyulak, sarki rókák és farkasok csontjai is keveredtek. Emellett tűzhelyekből származó kormot és szenet, s ami a legfontosabb: megmunkált mamutfogakat is találtak.

A mamuttemető egy őskori emberi település közelében található, ahol az ásatások során számos mamutcsontdarabból készült leletet, köztük szerszámokat és egy mamutot ábrázoló vésetet tártak fel.

Tudatosan építettek mamuttemetőt az emberek

Korábban a tanulmányok azt állították, hogy a mamuttemető természetes felhalmozódás volt, amely megelőzte az emberi megtelepedést a régióban, és hogy az emberek egyszerűen csak összeszedték a csontokat és újrahasznosították azokat. A kutatók azonban most azt állítják, hogy a két faj akár 800 évvel is átfedhette egymást.A csontok 13 700 és 11 800 év közötti időszakra tehetők, de a legtöbb a későbbi időszakból származik. A nagy csontok egy helyen vannak, míg közelükben található az emberek lakhelye, ahol az elefántcsont megmunkálásának nyomai láthatók. A mamutcsontokkal azonos talajrétegben emberi nyomokat találtak az őskori településen, ami azt jelzi, hogy a kettő ugyanabból az időszakból származik.

A leletek radiokarbonos kormeghatározása szintén „a régészeti lelőhelyről származó adatokkal azonos tartományba esett”. A tanulmányban a kutatók azt sugallják, hogy az emberek az elefántcsont-kézművesség melléktermékeként mamutcsontokat helyeztek el a „temetőben”. A nyulakat és rókákat eközben valószínűleg a bundájukért vadászták, hogy meleg ruházatot készítsenek belőlük az utolsó jégkorszak alatt.

Egy közeli településen talált emberi leletek.

Néhány csonton a légybábok aktivitásának jelei is megfigyelhetők voltak, ami azt jelenti, hogy a csontokat nem egyszerűen a húsukkal együtt dobták le a „temetőbe”, hanem lefejtve helyezték el őket. Ugyanígy bizonyíték volt arra is, hogy a csontokat szétválogatták, és az emberek a kevésbé kívánatos darabokat, például a gerincoszlopokat, valamint a lábszárcsontokat az állat leölésének a helyszínén hagyták.

„A bereleki «mamuttemető» már nem tekinthető természetes felhalmozódásnak, folyóvízi eredetű koncentráció, tömeges halálesemény vagy ugyanazon a helyen bekövetkezett tömeges halálesemények sorozata formájában” – írták a kutatók. „Ehelyett a mamutmaradványok ember által létrehozott tömeges felhalmozódásának példájaként kell tekinteni, amely ma már széles körben ismert Kelet-Szibériában”.

A gyapjas mamutok tömeges kihalása

A vizsgálat során a kutatók megállapították, hogy a területen élő emberek populációja valószínűleg ingadozott az évek során, ami azt jelenti, hogy gyakran, de nem állandó jelleggel tartózkodtak a térségben. Ez egybeesett a mamutok számának ingadozásával, és valószínűleg az árterületen bekövetkezett környezeti változásoknak tulajdonítható.

Érdekes módon a radiokarbonos kormeghatározás azt is mutatja, hogy míg a mamutok már az ember előtt is ebben a térségben éltek, az emberek még a mamutpopuláció tömeges csökkenése után is azon a területen maradtak.

Ezen eredmények alapján a kutatók több elméletet is felállítottak arra vonatkozóan, hogy mi okozhatta a mamutcsontok ilyen mértékű felhalmozódását.

Az első és legegyszerűbb magyarázat a tömeges halálozás, amely természetes okok vagy az ember beavatkozása miatt következett be. A második, hogy a mamutok csoportosan, többször is elpusztultak ugyanazon a területen, részben az emberi vadászat miatt. A harmadik, hogy a csontok valamilyen geológiai folyamat miatt halmozódtak fel ugyanazon a helyen, például mert egy folyó lefelé vitte őket a folyón. A negyedik pedig az, hogy ezek a csontok kizárólag a vadászat és a dögevés miatt halmozódtak fel.

A lelőhelyről előkerült megváltozott mamutcsontok.

A kutatók a negyedik elméletet tartották a legvalószínűbbnek, mivel ez hozta volna a legtöbb hasznot az ember számára: elefántcsontot szerszámok készítéséhez, húst a közösség táplálására stb.

Továbbá a csontokon nem volt semmi olyan, ami tömeges halálozásra utalna, és a radiokarbonos kormeghatározás nem jelezte az ismétlődő halálesetek „fázisait”. A patakok áramlása pedig valószínűleg túl gyenge lett volna ahhoz, hogy ilyen nehéz csontokat szállítson.

A tények ismeretében a legvalószínűbb az, hogy a szóban forgó terület nem a mamutok tömeges pusztulása révén alakult ki. Az állati csontok 700-800 év leforgása alatt folyamatosan kerültek oda, annak köszönhetően, hogy az emberek különböző célokra használták a maradványokat.

katilan

Kereskedelmi akadémián végeztem, eredetileg könyveléssel, banki vagy biztosítási területen képzeltem el a jövőmet. Az élet azonban más irányba vitt: első munkahelyem egy nyomda volt, ahol ugyan könyvelőként kezdtem, de idővel teljesen más területre sodródtam. A grafikai munka és az újságírás váltak a fő tevékenységi köreimmé. Azóta számos kiadvány, könyv és folyóirat szerkesztésében vettem részt, híroldalaknak és nyomtatott sajtónak is rendszeresen írtam. Emellett a művészetek és a kultúra világa is fontos része lett az életemnek, dolgoztam kulturális szervezőként, és az irodalom területén is aktív vagyok. Az utóbbi években egyre többféle témával kezdtem el foglalkozni: közéleti, gazdasági, politikai és technológiai területeken is írok. Újabban a kriptovaluták világa is érdekel, ismerkedem ezzel a területtel, és ebben a témában is készítek írásokat. Törekszem arra, hogy a sokszínű érdeklődésemet közérthetően és értékesen adjam vissza az olvasóknak.

Legfrissebb hírek

innováció

Civilizációk átka: Miért fullad ki minden aranykor?

A történelem során számos város és nemzet csillaga korán leáldozott, hiába voltak az innováció fénypontjai. Miért nem sikerül egyetlen helynek sem fenntartania hosszú távon kiemelkedő szerepét? Vajon valaha is sikerül kitörni Cardwell
arcfelismerés

Arcod a belépőd – de milyen árat fizetsz érte?

Hamarosan papíralapú beszállókártya és útlevél nélkül utazhatunk, hiszen az arcfelismerésnek hála, nem lesz többé szükség semmilyen dokumentumra. De mi jön ezután: kényelmes utazás vagy totális megfigyelés? Digitális útlevél, az arcod mint belépő

A Fehér Házban már a repülő autók és a Jetson család a téma

Donald Trump június 6-án rendeletet írt alá a repülő autók fejlesztésének megkezdéséről és a szabályozásuk enyhítéséről. Az amerikai elnök pénteken az amerikai drónfejlesztéssel és a szuperszonikus repülési technológiával kapcsolatos törvényeket írt alá,

Hová tűntek a dolgozó fiatalok Magyarországon?

Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, miért tűnik úgy, hogy a fiatal felnőttek közül egyre kevesebben dolgoznak teljes állásban, mégis látszólag megvan mindenük? A jelenség nemcsak szociológiai, hanem generációs, pszichológiai és kulturális
hu_HUHungarian

Mielőtt továbblépnél