A Virginiai Egyetem orvosi karának új tanulmánya szerint a testen kívüli élmények, akárcsak a halálközeli élmények, mélyreható pszichológiai átalakulásokhoz – pl. az empátia és az érzelmi kapcsolatok erősödéséhez – vezethetnek.
A Neuroscience & Biobehavioral Reviews című szakfolyóiratban nemrégiben közzétett eredmények arra mutatnak, hogy az ilyen fajta megváltozott tudatállapotok átalakítják, erősítik az emberi kapcsolódást, elősegítve a mélyebb együttérzést és megértést.
„Az empátia az emberi interakció alapvető aspektusa, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy mélyen kapcsolódjanak másokhoz, elősegítve a bizalmat és a megértést” – mondta Dr. Marina Weiler, az UVA észlelési tanulmányok részlegének idegkutatója és vezető szerzője egy nyilatkozatban. „Az empátia fokozására szolgáló módszerek feltárása, finomítása és alkalmazása – akár a testen kívüli élményhez kapcsolódó én-feloldás, akár más megközelítések révén – egy olyan izgalmas folyamat, amelynek potenciálisan mélyreható következményei lehetnek az egyénekre és a társadalom egészére nézve.”
Akik átestek rajta, a testen kívüli élményeket (OBE – out-of-body experience) gyakran rendkívüli eseményekként írják le. Az érintettek ilyenkor úgy érzékelik magukat, mintha a fizikai testükön kívül léteznének, a lebegés érzését tapasztalják, vagy egy külső perspektívából figyelik magukat.
A jelenséget különböző tényezők, például érzékszervi megvonás, hipnózis és pszichedelikus szerek válthatják ki, de jelentkezhetnek spontán módon – életveszélyes helyzetekben vagy halálközeli élmények esetén.
A testen kívüli élményeket gyakran természetfeletti, vallási vagy spirituális jelenségekhez kötik. Ugyanakkor elismerik a tudományos közösségen belül is, ahol a kognitív tudomány és a pszichológia különböző pszichológiai és neurológiai tényezőkből eredő disszociatív eseményeknek tekinti őket.
Ebben a nemrégiben készült tanulmányban Dr. Weiler és az UVA Észlelési Tanulmányok Osztályának kutatócsoportja a testen kívüli élmények mögött meghúzódó pszichológiai és neurológiai mechanizmusokat vizsgálta, valamint azt, hogy ezek képesek-e átalakítani az emberek érzelmi tájképét.
A kutatók szerint a testen kívüli élményekben rejlő átalakító potenciál megértésének kulcsa az „én-feloldás” fogalmában rejlik. Ebben az állapotban az én-érzés kevésbé válik különállóvá, ez pedig lehetővé teszi az egyének számára, hogy mélyebb kapcsolatot éljenek meg a körülöttük lévő világgal.
„Úgy véljük, hogy az OBE-k az ego feloldódásának folyamatán keresztül idézhetik elő ezeket a mélyreható változásokat” – magyarázták a kutatók. „Az ego feloldása elősegíti az egység és a másokkal való összekapcsolódás érzését. Az összekapcsoltság ezen érzése az élményen túl is fennmaradhatnak.”
A kutatók szerint bizonyos agyi régiók közvetíthetik a testen kívüli élmények és a fokozott empátia közötti kapcsolatot. A tanulmány rámutat a temporoparietális csomópont és az ún. „nyugalmi hálózat” (alapértelmezett üzemmód) érintettségére is. Mindkettő alapvető szerepet játszik az önérzékelésben és a szociális megismerésben.
Úgy gondolják, hogy ezek az agyterületek segítenek feldolgozni a testetlenség érzéseit és az ego feloldódását, létrehozva egy olyan teret, ahol az egyén mély kapcsolatot érez másokkal.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a temporoparietális csomópont részt vesz az empátiát igénylő feladatokban, például mások érzelmeinek vagy perspektíváinak megértésében. Ha ez a régió aktiválódik a testen kívüli élmény során, akkor ez fokozhatja az egyén azon képességét, hogy mások érzéseihez kapcsolódjon, ami végső soron elősegíti a mélyebb együttérzést.
Amikor az agy nyugalomban van, az alapértelmezett üzemmód hálózat gyakran aktív marad, és az önreferenciális gondolatokkal foglalkozik. Az OBE-k során megváltozhat e hálózat aktivitása, ami az énközpontú gondolkodás csökkenéséhez és a körülöttünk lévő világgal való egység érzésének növekedéséhez vezet.
A kutatók megfigyelték, hogy azok a résztvevők, akik OBE-n estek át, gyakran érezték úgy, hogy identitásérzetük túlmutat saját testük határain. Ezt az érzést gyakran úgy írják le, hogy „valóságosabb, mint a valóság”, és ez az érzés még az élmény után is fennmarad, ami a személyiség és a viselkedés hosszabb távú megváltozásához vezethet.
A kutatók számos személyes beszámolót idéznek, amelyek az OBE-k átalakító erejét szemléltetik. Egy nő úgy írta le az élményét, hogy „100%-os feltétel nélküli szeretet” vette körül, és mélyen kötődött mindenkihez és mindenhez.
„Egy pillanat alatt az Univerzum részévé váltam. Úgy éreztem, hogy mindennel és mindenkivel kapcsolatban vagyok. Teljesen körülvett a 100 %-os, feltétel nélküli szeretet. Ezt még soha nem éreztem korábban! Nem akartam onnan eljönni!” – mesélte a tapasztalatát. „Abban a pillanatban rájöttem, hogy ahol én voltam, az a mi igazi Otthonunk. Nem itt. Nem itt a földi síkon. Ez egy olyan hely, ahová azért jövünk, hogy tapasztalatokat szerezzünk. Hogy növekedjünk. Hogy megtanuljuk, hogyan mutassuk meg a SZERETETET. Aztán visszamegyünk……HAZA!”
Más személyes beszámolók hasonló találkozásokról számolnak be, ahol a testen kívüli élmények mélyen befolyásolják az ember életszemléletét. Mély empátiát és együttérzést ébresztenek mások iránt.
Ezek a személyes történetek összhangban vannak a tanulmány azon megállapításaival, hogy az OBE-k a proszociális viselkedés, például az empátia, a tolerancia és a békés kapcsolatok tartós növekedéséhez vezethetnek.
A kutatók szerint a testen kívüli élményt megélt személyek 55%-a számolt be arról, hogy az esemény gyökeresen megváltoztatta az életét, 71%-uk pedig azt állította, hogy az élménynek tartós hatása volt.
Az OBE-k átalakító potenciálja nem korlátozódik a személyes fejlődésre. Dr. Weiler és kollégái szerint ezen élmények megértése értékes segítséget nyújthat az empátia szélesebb társadalmi szintű előmozdításába.
Az eredmények új utakat nyitnak a testen kívüli élmények terápiás alkalmazásával kapcsolatos kutatások előtt is. Ezen élmények idegi korrelációinak megértésével a tudósok képesek lehetnek új módszereket kidolgozni az empátia fokozására, még azoknál az egyéneknél is, akiknek még soha nem volt testen kívüli élményük. Ez különösen értékes lehet a mentális egészségügyi kezelés, a szociális munka vagy a konfliktusmegoldás területén.
A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy még sok mindent meg kell érteni a testen kívüli élményekről és azok empátiára gyakorolt hatásairól. Bár az eredmények ígéretesek, további vizsgálatokra van szükség e hatások mértékének, valamint az érintett pszichológiai és neurobiológiai mechanizmusoknak a feltárásához.
E bizonytalanságok ellenére a tanulmány megnyitja az utat annak további feltárása előtt, hogy a megváltozott tudatállapotok – mint például a testen kívüli élmények – során tapasztaltak, hogyan használhatók fel az empátia és a társadalmi kohézió fokozására.
Az eredmények érdekes kérdéseket vetnek fel a tudatosság természetével kapcsolatban is, valamint azzal kapcsolatban, hogy a valóságról alkotott képünket megkérdőjelező tapasztalatok hogyan alakíthatják át érzelmi és társadalmi életünket.
Mivel a modern társadalmak a növekvő polarizáció közepette empátiadeficittel küzdenek, az empátiát tápláló mechanizmusok megértése még soha nem volt ennyire fontos.
A kutatók megállapítják: „Az empátia és más proszociális érzelmek és viselkedésmódok ápolása iránti érdeklődés világszerte széles körben elterjedt. Személyes, társadalmi és potenciálisan globális jelentőségű cél annak megértése, hogyan lehet ápolni a mások előnyére szolgáló erényeket”.
Hungarian