Négynapos munkahét: maga a paradicsom vagy inkább csapda?

2024.09.18.
Olvasási idő: 3 perc

Négynapos munkahét: megvalósult utópia vagy modern trójai faló? Miközben a brit kormány a „rövidebb hét” bevezetésével készül felhatalmazni a munkavállalókat, egy szakértő figyelmeztet minket a munkavégzés e „csodapirulájának” lehetséges mellékhatásaira.

Az utóbbi években egyre nagyobb teret nyer egy alternatíva: a négynapos munkahét. A koncepció mögött az az elképzelés áll, hogy a kevesebb munkanappal a munkavállalók kevésbé égnek ki, boldogabbak és ezáltal produktívabbak lesznek. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy négy nap alatt legalább ugyanannyi, ha nem több munkát tudnak elvégezni, feltéve, ha a jövedelmük nem csökken.

A rövidebb munkahét víziója: túl szép, hogy igaz legyen?

Képzeld csak el: három nap hétvége minden egyes héten. Mennyei lenne, igaz? De, ahogy a történelem is tanítja, ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz. Andre Spicer, a Bayes Business School professzora arra szólít fel, hogy nézzünk túl az arany ígéretének a csillogásán.

Mielőtt azonban vizet öntenénk a tűzre, adjuk meg a császárnak, ami a császáré – vegyük számba a rövidebb munkahét előnyeit. Vannak ugyanis tagadhatatlan előnyei:

  • Csökkenti a szénlábnyomot: a kevesebb ingázás kevesebb kibocsátást jelent. Földanya ezt hálásan fogadná.
  • Növeli a munkahelyi elégedettséget: boldogabb alkalmazottak, boldogabb főnök. Mindenki nyer.
  • Nem befolyásolja a termelékenységet (legalábbis az irodai munkák esetében): ugyanaz a teljesítmény kevesebb idő alatt. Egyesek akár csak a 3 munkanappal is szívesen megpróbálkoznának. Hatékonyság mindenek előtt!

Visszatekintés a múltba: a történelem igazol minket

1919-ben az Egyesült Királyságban 54 óráról átálltak a 48 órás munkahétre. Az eredmény? A változtatás sem a termelékenységre sem a versenyképességre nem volt negatív hatással. Meglehet, hogy nem is annyira „sci-fi-téma” ez az elképzelés.

Ami az érem másik oldalát illeti…

Nem minden arany, ami fénylik. A rövidebb munkahét árnyoldalára figyelmeztet minket Spicer professzor. Íme a hátrányok:

  • Hosszabb napok: a négy nap akár munkamaratonná is válhat.
  • Viszlát, hálózatépítés! Eltűnnek azok a jó kávéfőzős beszélgetések, pedig ezek a karriered és az egészséged szempontjából hosszú távon fontosabbak lehetnek, mint gondolnád.
  • Varázslat nem létezik: a 20%-os termelékenységnövekedés nem a semmiből jön. Készülj fel: izzasztó tempó vár!

Az akadémikus gondolatait összefoglalva a dolog lényege a következő: Rövid hetet akarsz? Készülj fel arra, hogy áldozatokat kell hoznod. Lehet, hogy hosszabb munkanapokat kell bevállalnod ahhoz, hogy képes légy fenntartani ugyanazt a jövedelemszintet. Ez olyan, mintha aközött választanál, hogy ma egy egész pizza vagy egész héten egy fél pizza. Dönteni kell…!

Rövidebb munkahét – tényleg megéri?

A rövidebb hét nyilvánvalóan olyan, mint a szabott öltöny: egyesek számára tökéletes, másoknak katasztrófa. Csodát jelenthet például a rugalmasan kezelhető adminisztratív munkakörökben. De az olyan iparágakban, amelyek állandó jelenlétet igényelnek, mint az egészségügy vagy a szolgáltatások?

Ez egy kétélű kard. Egyrészt nagyobb elégedettséget, kisebb környezeti terhelést és potenciálisan azonos termelékenységet ígér. Másfelől viszont a zsúfoltabb napok, az elveszett kapcsolatépítési lehetőségek és persze a jövedelem esetleges csökkenése mind kockázatot jelentenek. Készen állsz arra, hogy elfogadd a rövidebb munkahét lehetőségét annak minden előnyével és hátrányával együtt? Vagy inkább ragaszkodsz a régi, megszokott „nyolctól tizenhétig” tartó munkarendhez?

A négynapos munkahét bevezetése lehet a következő nagy durranás. De mint minden nagy változásnak, ennek is lesznek nyertesei és vesztesei.

katilan

Kereskedelmi akadémián végeztem, eredetileg könyveléssel, banki vagy biztosítási területen képzeltem el a jövőmet. Az élet azonban más irányba vitt: első munkahelyem egy nyomda volt, ahol ugyan könyvelőként kezdtem, de idővel teljesen más területre sodródtam. A grafikai munka és az újságírás váltak a fő tevékenységi köreimmé. Azóta számos kiadvány, könyv és folyóirat szerkesztésében vettem részt, híroldalaknak és nyomtatott sajtónak is rendszeresen írtam. Emellett a művészetek és a kultúra világa is fontos része lett az életemnek, dolgoztam kulturális szervezőként, és az irodalom területén is aktív vagyok. Az utóbbi években egyre többféle témával kezdtem el foglalkozni: közéleti, gazdasági, politikai és technológiai területeken is írok. Újabban a kriptovaluták világa is érdekel, ismerkedem ezzel a területtel, és ebben a témában is készítek írásokat. Törekszem arra, hogy a sokszínű érdeklődésemet közérthetően és értékesen adjam vissza az olvasóknak.

Legfrissebb hírek

innováció

Civilizációk átka: Miért fullad ki minden aranykor?

A történelem során számos város és nemzet csillaga korán leáldozott, hiába voltak az innováció fénypontjai. Miért nem sikerül egyetlen helynek sem fenntartania hosszú távon kiemelkedő szerepét? Vajon valaha is sikerül kitörni Cardwell
arcfelismerés

Arcod a belépőd – de milyen árat fizetsz érte?

Hamarosan papíralapú beszállókártya és útlevél nélkül utazhatunk, hiszen az arcfelismerésnek hála, nem lesz többé szükség semmilyen dokumentumra. De mi jön ezután: kényelmes utazás vagy totális megfigyelés? Digitális útlevél, az arcod mint belépő

A Fehér Házban már a repülő autók és a Jetson család a téma

Donald Trump június 6-án rendeletet írt alá a repülő autók fejlesztésének megkezdéséről és a szabályozásuk enyhítéséről. Az amerikai elnök pénteken az amerikai drónfejlesztéssel és a szuperszonikus repülési technológiával kapcsolatos törvényeket írt alá,

Hová tűntek a dolgozó fiatalok Magyarországon?

Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, miért tűnik úgy, hogy a fiatal felnőttek közül egyre kevesebben dolgoznak teljes állásban, mégis látszólag megvan mindenük? A jelenség nemcsak szociológiai, hanem generációs, pszichológiai és kulturális
hu_HUHungarian