A járvánnyal járó nagy bezártság ideje véget ért – de úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság hatóságai nagyon szeretnének egy másikat elindítani, ezúttal politikai értelemben, mivel különböző kormányzati szervek olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amelyek célja, hogy a lehető legtöbb embert otthon tartsa.
Az érintett miniszterek nagyon optimisták a különböző viselhető eszközök megfigyelési képességeit illetően, egészen odáig, hogy lehetővé teszik a „virtuális börtönök” működését (ezúttal valódi bűnözők számára, nem pedig a lakosság számára, akiket a lezárások érintenek).
Az egészségügyi ügyekért felelősök azt szeretnék, hogy az emberek alapvetően saját egészségüket ápolják, amikor csak lehet, és készek viselhető eszközöket osztani a pácienseknek, hogy otthon figyelhessék például a vércukorszintjüket vagy a rákból való felépülésüket; emellett az igazságügyi miniszter, Shabana Mahmood is fontolóra veszi a „virtuális börtönök” bevezetését.
Mi lenne a különbség a házi őrizet és ezek között a „börtönalternatívák” között? Az egyik, hogy az előbbit általában kisebb bűncselekmények esetén alkalmazzák, vagy lehetőséget adnak a fogvatartottaknak, hogy a büntetésük utolsó hat hónapját ilyen körülmények között töltsék le (ez az Egyesült Királyságban technológiai alapú felügyeletet is tartalmaz), míg a másik új, és Mahmood elképzelésében új szerepet szán a technológiának.
Jelenleg vannak GPS-es nyomkövetők, okostelefonok és okosórák (mindegyik „okos” – azaz képes a folyamatos megfigyelésre – de hogy ez legális-e, és mely joghatóságokban, azt még tisztázni kell).
Mahmood (és azok, akik az ő arculatát adják a politikához) szerint a megoldás a „börtönök túlzsúfoltságának problémájára” (ugyanúgy, ahogy a kórházak esetében is felmerül a személyzeti és kapacitás hiánya) az, hogy az emberek otthon töltsék le a komoly, 5+ éves börtönbüntetéseiket.
Miközben az otthoni munkavégzés egyre kevésbé népszerű (legalábbis az Egyesült Királyságban), ezzel ellentétben terjed az otthoni gyógyulás és büntetés letöltésének gyakorlata, amelynek költségeit az érintettek saját maguk fedezik.
A Munkáspárt nem riad vissza attól, hogy „együttműködjön” a torykkal (a mai politikában a toryk a konzervatív nézeteket valló párttagokra és támogatóikra utalnak, így ha a Munkáspárt „együttműködik” a torykkal, az a brit konzervatívokkal való összefogást jelenti – szerk.megj.), különösen az olyan kezdeményezéseknél, amelyek legalábbis zavarba ejtők, ha nem éppen sértik a józan észt.
„Elméletileg egy bíró házi őrizetbe helyezésre ítélhet valakit. Most lehetőségünk van arra, hogy újragondoljuk és áttervezzük, mit jelent a büntetés a börtönön kívül” – mondta Mahmood.
A Telegraph szerint Mahmood várhatóan megerősíti David Gauke volt tory igazságügyi miniszter felkérését, hogy vezesse a büntetés-végrehajtási reformról szóló felülvizsgálatot, amelynek célja, hogy elegendő hely álljon rendelkezésre a legveszélyesebb bűnözők bebörtönzéséhez, az elkövetők bűnözéstől való eltántorításához és a börtönön kívüli büntetések kibővítéséhez.
A civil és digitális jogok szószólói szerint ez újabb disztópikus gyakorlat, amely kritikát érdemel, nem utolsósorban azért, mert a terv magában foglalja, hogy tanuljanak más autoriter megfigyelő államoktól, amelyek saját állampolgáraikat kémkedik meg – talán egyszerűen, mert hatékonyabban végzik ezt, mint az Egyesült Királyság.
Tudjuk, mit mond mindez az autoriter rezsimekről – de mit mond el ez az „ambíció” az Egyesült Királyság hatóságairól?
A Sun szerint a kérdés és a probléma valós – a lap egy „bennfentest” idéz, aki szerint a túlzsúfolt börtönök valós vagy érzékelt problémájának, ahogyan azt most ismerjük, át kell terjednie a társadalom többi részére.
Ha a jelentést valósnak vesszük – és egy meg nem nevezett forrást idéz – „Nekünk (Egyesült Királyság) meg kell tanulnunk a megfigyelő államoktól, amelyek saját állampolgáraikat kémkedik meg, és ugyanazokat a taktikákat kell alkalmaznunk a bűnözőinkre”.
Lehet, hogy hihetetlennek hangzik azok számára, akiknek még mindig az a nézőpontjuk, hogy az olyan kormányok, mint az Egyesült Királyságé, a demokratikus gyakorlatok tekintetében feddhetetlenek.
De a valóság az, hogy a hivatalos álláspont egyre inkább közeledik egy olyan helyzethez, ahol a „maximum biztonságú” börtönök végső soron bárhol felállíthatók – beleértve egy személy saját otthonát.
Emlékezzünk vissza arra az időre, amikor a technológia a jó szolgálatában állt, és az emberek használták.
Most pedig – hát, úgy tűnik, lassan el kell felejteni ezeket az időket.
„A házi őrizeti kijárási korlátozás alatt állók gyakorlatilag házi őrizetben vannak, egy jeladóval a bokájukon, és egy szenzorral az otthonukban, általában napi 12 órás kijárási tilalom alatt állnak” – mondta Mahmood.
„Bizonyos értelemben a börtönön kívüli büntetés még szigorúbb is lehet, mint a börtön.”
Érdemes megjegyezni, hogy ha a társadalomban elterjed a megfigyelési intézkedésként alkalmazott arcfelismerő technológia, az azt jelenti, hogy mindenki alávethető ennek – nem csak azok, akiket jelenleg gyanúsítottként és/vagy elítélt fogvatartottként kezelnek.
Miután a rendszer beállításra és működésre kerül, a jövőben nagyon könnyen „újrahasznosítható” számos forgatókönyvben – beleértve azokat az egyéneket, akik nem követnek el törvényellenes cselekedeteket, hanem egyszerűen politikai/ideológiai/szólásszabadsági disszidensek.
Hungarian