A Mount Everest évtizedek óta bűvöli el az embereket: a világ legmagasabb csúcsa, amely 8848 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, minden évben hegymászók ezreit vonzza. Míg a csúcs elérése számos kockázattal jár – zord időjárás, lavinák és az oxigénhiányos levegő –, évente körülbelül 800 hegymászó vág neki a csúcs meghódításának. Emellett turisták és kalandvágyók ezrei érkeznek a Himalája lábához, hogy megcsodálják a hegy monumentális szépségét, és megtapasztalják azt az egyedülálló légkört, amely a világ legmagasabb pontját övezi.
Az Everest azonban nemcsak földrajzi értelemben növekszik: a legújabb kutatások szerint a hegy lassan, de folyamatosan emelkedik, ahogy különféle geológiai folyamatok alakítják – egy apró, de lenyűgöző jelenség, amely újabb réteget ad a hegy titokzatosságához.
Egy folyó 89 000 évvel ezelőtti irányváltoztatása az erózió és a földkéreg visszapattanása révén akár 160 lábnyi magasságot is hozzáadhatott az Everesthez, amely így kapcsolatba került a folyók dinamikájával és a Himalája hegységképződésével.
A hegyek növekedése: érdekes számok és tények
A Mount Everest impozáns 29 032 láb magasan emelkedik a tengerszint fölé, több száz méterrel meghaladva himalájai szomszédait.
A tudósok szerint azonban a világ legmagasabb csúcsa még mindig növekszik, részben két közeli folyórendszer több tízezer évvel ezelőtti egyesülésének köszönhetően.
A becslések szerint az Everest jelenlegi magasságának 50-160 lábnyi része ennek az egyesülésnek tulajdonítható – derül ki a Nature Geoscience folyóiratban közzétett tanulmányból, amely szerint az utóbbi években a növekedés üteme milliméteres léptékű gyorsulást mutatott.
„Még egy látszólag állandó jelenség, mint a Mount Everest is folyamatosan változik, amit különféle geológiai erők mozgatnak” – mondta Dai Jingen, a pekingi Kínai Földtudományi Egyetem geotudósa, aki a tanulmány társszerzője.
A hegycsúcs, a Himalája többi részével együtt, folyamatosan növekszik, mióta mintegy 45 millió évvel ezelőtt az indiai szubkontinens és Eurázsia alatti tektonikus lemezek ütközése következtében létrejött.
Ez azonban nem ad teljes magyarázatot az Everest növekedésére. A kutatók szerint, amikor a Kosi folyó mintegy 89 000 évvel ezelőtt átvette az Arun folyó helyét, olyan erős egyesített folyó jött létre, amely hatalmas mennyiségű sziklát és talajt erodált a Himalája alapjaitól mintegy 50 mérföldnyire fekvő Everest körzetében.
Mit jelent az izosztatikus visszapattanás?
Az izosztatikus visszapattanás néven ismert geológiai folyamat során az erózió csökkentette a régió súlyát, lehetővé téve a szárazföldi tömegek emelkedését a földkéregben, amely a forró, félig folyékony kőzetekből álló köpenyréteg fölött úszik.
„Ahogy a folyó egyre több sziklát vájt ki, a földkéreg visszapattant, és úgy emelkedett, mint egy hajó, amikor súly kerül le róla” – magyarázta Dai, hozzáfűzve, hogy bár a folyó maga nem emelte közvetlenül az Everestet, az általa okozott erózió és kéregmozgás hozzájárult a hegy megemelkedéséhez.
A tudósok becslései szerint a visszapattanás hatására az Everest évente 0,16-0,53 millimétert emelkedik, ami az éves növekedés felét teszi ki. A kutatók szerint az Everest az utóbbi években évente akár 2 millimétert is nőtt.
Ez magyarázatot adhat arra is, hogy az Everest miért olyan szokatlanul magas, közel 800 méterrel meghaladva szomszédait.
Dai szerint az a felvetés, hogy a folyók befogása és az erózió által kiváltott izosztatikus visszapattanás is szerepet játszik az Everest emelkedésében, „meglepő” dimenziót ad a hegységképződés tanulmányozásához, amelyet hagyományosan a tektonikus tevékenységekkel magyaráztak.
„Bár ezek az eredmények nem teljesen forradalmiak, mindenképpen meglepőek” – mondta Dai, hozzátéve, hogy a Himalája kialakulásáról és fejlődéséről alkotott jelenlegi modellek felülvizsgálatát eredményezhetik.
„Ez is rávilágít annak fontosságára, hogy a Földet összefüggő rendszerként szemléljük, ahol az egyik területen bekövetkező változások meglepő és jelentős hatással lehetnek máshol” – tette hozzá Dai.
Hungarian