A nap- és szélenergia termelése kedvezőtlen időjárási körülmények között drasztikusan visszaesik, ami évről évre megtörténik. Ez a helyzet azonban most gazdasági és környezeti következményekkel jár, rámutatva az időszakos megújuló energiákra épülő energiapolitika gyengeségeire. Miért van az, hogy Németország, miközben az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátással rendelkezik, most a legdrágább villamos energiát fogyasztja Európában? Hogyan vesztette el az ország az energiafüggetlenségét?
Az elmúlt tizenöt évben Németország hatalmas összegeket fektetett nap- és szélenergiába, miközben saját atomerőműveit szándékosan leépítette. 2023-ra a megújuló energiák az ország villamosenergia-termelésének 55%-át tették ki, míg 2022-ben ez az arány még csak 48% volt.
A megújuló energiák fő forrása a szélenergia volt, amely az összes termelés 31%-át adta, ezt követte a napenergia 12%-kal, a biomassza 8%-kal, és egyéb megújuló források, például a vízenergia, 3,4%-kal. 2024 első felében a megújuló energia a német villamosenergia-termelés közel 60%-át tette ki. Ez az érték azonban egy adott időszakon átlagolt adat, és nem tükrözi a válságos időszakokat, mint például a „Dunkelflaute”.
Amikor nem süt a nap és nem fúj a szél…
A „Dunkelflaute” szó szerint „sötét, nyugodt időszakot” jelent, amelyet télen a szél és a nap egyidejű hiánya jellemez, amikor Németországban az áramigény a legmagasabb. Ezek az időszakok néhány naptól akár több hétig is eltarthatnak, és ilyenkor a szél- és napenergia-termelés néha kapacitásuk 20%-a alá csökken, néha pedig teljesen leáll. Például idén december 12-én a német szél- és napenergia-termelés harmincszor kisebb volt, mint az aktuális kereslet.
A megújuló energiapolitikák fenntarthatóbbak lennének, ha időjárástól független energiaforrásokon alapulnának, mint például az atomenergia. Németország azonban 2011-ben, a fukusimai katasztrófa után, hirtelen úgy döntött, hogy kivonja az atomenergiát, és fokozatosan bezárta a teljesen működőképes erőműveit. Ez a döntés csökkentette az ország képességét stabil és kiszámítható villamos energia termelésére, miközben fűtést, hűtést és más alapvető szükségleteket tett ki az időjárástól függő megújuló energiaforrások ingadozásainak.
Röviden, ha Németországban nem süt a nap vagy nem fúj a szél, a villany egyszerűen nem működik.
Az atomenergia fokozatos kivezetése miatt Németország képtelen volt energia-önellátásra, különösen a Dunkelflaute idején. Az ország tömegesen importál áramot Franciaországból, Dániából és Lengyelországból, és kénytelen szénből és lignitből áramot termelni. Németország hatalmas mennyiségű áramimportja a szomszédos országok áramárainak kolosszális emelkedéséhez is vezet.
És az árak valóban elképesztőek. 2024-ben a németországi háztartási villamosenergia-ár Európában a legmagasabb, 400 €/MWh volt, és a Dunkelflaute-epizódok idején elérte a 900 €/MWh-s csúcsot, szemben a jóval alacsonyabb európai átlaggal. Összehasonlításképpen, az atomenergiával működő Franciaországban és Finnországban az átlagár ugyanebben az időszakban (2024) 250 €/MWh volt. Az Egyesült Államokban pedig az árak 30%-kal alacsonyabbak, mint Franciaországban. Hogyan lehet mindez „fenntartható” Európa számára?
De ez „a bolygóért” van, igaz? Hát közel sem. Az úgynevezett zöld energiák iránti elkötelezettsége ellenére Németországnak még mindig nagy a szén-dioxid-kibocsátása, mivel az energiahiány pótlására egyre inkább a szénre és a lignitre támaszkodik. Az ország 2024-ben is a második legnagyobb CO2-kibocsátó marad Európában a megtermelt energiaegységre vetítve, és a villamos energia jelentős része fosszilis forrásokból származik. Tízszer több CO2-t bocsát ki egységnyi megtermelt energiára vetítve, mint Franciaország.
Gazdasági és geopolitikai következmények
Németország magas villamosenergia-árai az ipar kiszervezéséhez vezettek, mivel a vállalatok olyan helyszíneket keresnek, ahol az energiaköltségek megfizethetőbbek. Hogyan lehet versenyképes maradni, ha háromszor annyit kell fizetni az áramért, mint a versenytársak? (A földgázárak még rosszabbak: Európában ötször drágábbak, mint az USA-ban.)
A német ipar büszkesége – mint például a VW, a BASF és a Mercedes-Benz – hanyatlik. Minden nagyvállalat, amely eltűnik vagy leépít, magával visz egy sor kis- és középvállalkozást, amelyek szintén összeomlanak. Az energiaigényes ágazatok, például a kohászat és a vegyipar különösen súlyosan érintettek.
Németország megnövekedett függősége szomszédaitól az energiakínálatban Európában is feszültségeket szül. A magas németországi villamosenergia-árakat a szomszédos országokba is áthárítják, ami megfizethetetlenné teszi az áramot, és egyre nagyobb frusztrációt okoz. Európában egyre több vita folyik az energiaimporttal kapcsolatos egyes megállapodások megszüntetéséről.
Összefoglalva, a „Dunkelflaute” a mély energia-válság tünete, amelyet egy ideologikus, autoriter, irracionális és kudarcot vallott energiaipari tranzíció okozott. A megbízhatatlan energiaforrásokra (szél, nap) való támaszkodás, valamint az atomenergia elhamarkodott megszüntetése miatt az európai országok közül Németországban a legdrágább az áram, és ez veszélyezteti az ország, sőt végső soron a kontinens energiafüggetlenségét. A következmények sokrétűek: környezeti (magas CO2-kibocsátás), gazdasági (az ipar meredek visszaesése) és geopolitikai (a szomszédos országok elégedetlensége).
Németország demográfiai és gazdasági súlyát tekintve ez a legújabb német hiba újabb európai katasztrófának bizonyul.
Ez a cikk is érdekelhet:
Hungarian 